Hirdetés


Volt egy “pénz”, amit mindenki saját maga készíthetett el, és ez nem volt törvénytelen ( A Spanyol polgárháború ( 1936 – 1939 ) pénzverése )


A bejegyzés becsült olvasási ideje 8 perc

Mielőtt Lengyelország lerohanásával, kezdetét vette volna a II. világháború, volt egy európai ország, ahol véres polgárháború tört ki. Ebben a rendkívül súlyos katonai konfliktusban, ami 1936-tól, egészen 1939-ig tartott, körülbelül fél millió embert halt meg. Az ország, ahol ez a konfliktus pusztított, egy “elvileg” felvilágosult, demokratikus ország volt a harcok előtt, de végül ők is sikeresen bebizonyították, hogy ez csak egy “feltételezés” volt róluk is. Ez az ország pedig nem más, mint Spanyolország. 

 

A Spanyol polgárháború ( 1936 – 1939 )

A polgárháború a Második Spanyol Köztársaság elleni katonai puccskísérlet ( 1936. július 17. ) után robbant ki, amit José Sanjurjo tábornok vezetett Manuel Azaña elnöklése idején. A lázadók puccskísérletét több konzervatív csoport is támogatta, beleértve az Autonóm Jobboldal Spanyol Konföderációját ( CEDA ), emellett a monarchisták, karlisták és a fasiszta Falange is csatlakozott hozzájuk. A  puccskísérlet  csak “részben” lett sikeres, ez okozta azt, hogy Spanyolország katonailag és politikailag is megosztottá tudott válni. Így utólag tudjuk, hogy lehet jobban járt volna az ország, ha egy “sikeres” puccskísérlettel azonnal vége a konfliktusnak.

Nacionalista ( fasiszta ) géppuskások tapasztalt lövészek támogatásával állásokban az észak-spanyolországi Huesca sziklás frontja mentén 1936. december 30. ( © AP Photo )

Ezután Francisco Franco tábornok hosszú ideig harcolt az ország vezetéséért a köztársaság baloldali kormánya ellen, amelynek hűséges támogatói fegyveresen ellenálltak. A nacionalistákat a Harmadik Birodalom, Benito Mussolini Olaszországa és Portugália támogatta fegyverekkel és katonákkal, míg a köztársaságiak Mexikótól és a Szovjetuniótól kaptak segítséget. A többi európai hatalom nem avatkozott be, és semleges politikát folytatott a polgárháború végéig, ami végül a köztársaságiak ( a demokratikus második Spanyol Köztársaság ) vereségével ( 1939 április 1. ) ért véget. Több tízezer baloldali spanyol hagyta el az országot, általában Dél-Franciaország felé menekültek. Francisco Franco vezetésével pedig diktatúra alakult ki, amelyet ő, egészen haláláig, 1975-ig irányított. Az összes jobboldali pártot az új kormányzati rendszerbe integrálták.

Adolf Hitler ( balról első ) és Francisco Franco ( jobbról először az előtérben ) találkozásuk során Hendayában, a francia-spanyol határ közelében található francia vasútállomáson. Az eredeti leírás szerint ez a fénykép Irunban készült, amely egy állomás a határ spanyol oldalán. ( A kép forrása: Heinrich Hoffmann/Krakow-Warsaw Press Publishing ( készítő: Heinrich Hoffmann ), wikipedia.org )

Spanyolország a II. világháború alatt “semleges” ország volt, közvetlenül nem vett részt a harcokban, azonban Franco szimpatizált a német és olasz fasizmussal. A háború kezdetén, 1939-ben, Spanyolország támogatta az akkor már gyakorlatilag győztesnek látszó Németországot és Olaszországot ( cserében a polgárháború alatt nyújtott segítségért is ). Franco számos segítséget nyújtott a tengelyhatalmaknak, beleértve a katonai támogatást és a különböző erőforrásokat. Ezenkívül Spanyolország szoros gazdasági kapcsolatokat ápolt a tengelyhatalmakkal, amelyek hasznosak voltak az ország gazdaságának helyreállításában az előző polgárháború okozta káosz után. Bár Spanyolország hivatalosan nem lépett be a háborúba, és Franco sem csatlakozott a tengelyhatalmakhoz, az ország tevékenyen részt vett a háborús eseményeket érintő diplomáciai és gazdasági ügyekben. A háború után Spanyolország még ideiglenesen katonai bázisokat is biztosított az Egyesült Államoknak. A második világháború után Spanyolország a hidegháború környezetében is egy bizonyos fokú politikai és gazdasági izolációban maradt, de az ország 1955-ben csatlakozott az ENSZ-hez és újra kialakultak a diplomáciai kapcsolatok a nyugati országokkal.

A történelem során, már többször láthattuk, hogy polgárháborúk, háborúk idején, megakad, vagy akadozik a pénzverés, pénzkibocsátás. Ennek több oka is lehet. Maga a háborús cselekmények, vagy a háborús cselekmények miatt kialakult erőforrás hiányok. ( jellemzően fémhiány, hisz azok ilyenkor a hadiiparhoz kerülnek fegyverek gyártására ). Illetve ami ilyenkor gyakori, a civil lakosság, és úgy általában mindenki, nem elkölti a pénzt, hanem felhalmozza. Ez is jellemzően a fém pénzekre igaz. Ilyenkor általában a papír valuták, bankjegyek értéktelenednek el a legkönnyebben. Nos körülbelül ez történt a Spanyol polgárháború idején is.

Kapcsolódó tartalmak

 

Szükségpénz Németországból ( 1923 ), amin szörnyű, és kegyetlen jeleneteket ábrázolnak

 

Meglepődsz majd, ha megtudod milyen anyagból készült ez a notgeld!

 

Tudtad, hogy a délszláv háború idején, Szarajevóban ostrompénzt bocsátottak ki? 

 

Az angol polgárháború alatt kibocsátott ostrompénzek


Tudtad? ( történelmi érdekességek )

1816-ban nem volt nyár a Földön. A "Dido building Carthage" című William Turner festményen egy szokatlanul ragyogó Napot láthatunk. talán a művész így próbálta meg ábráozlni az indonéz Tambora vulkán kitörése miatt keletkező szokatlan fényhatásokat. 1815 áprilisában szokatlan természeti katasztrófa következett be a Földön: a Tambora vulkán kitörése annyi gázt és hamut lövellt a légkörbe, ami éghajlatváltozást okozott az egész bolygón. 1816-ot ezért nyár nélküli évnek nevezik, és a mai napig ez volt a leghidegebb év az emberiség történelme során, amióta csak dokumentáljuk az időjárási megfigyeléseket. A hőmérséklet világszerte csökkent, ami hatalmas terméskiesést, állatpusztulást és globális élelmiszerhiányt okozott. A tudósok szerint az abnormális hideg oka az 1815-ös indonéz vulkánkitörés, valamint számos más nagyobb kitörés volt 1808 és 1814 között. A légkörben felhalmozódott jelentős mennyiségű hamu következtében kevesebb napfény jutott át a sztratoszférán. Több hónapba telt, mire a hamu teljesen szétterjedt a Föld légkörében, így az 1815-ben bekövetkezett hatalmas kitörés hatása ebben az évben még nem is volt igazán észlelhető Európában, 1816 márciusában azonban már annál inkább, amikor nem érkezett a tavasz, hanem továbbra is szokatlanul télies maradt a hőmérséklet. Áprilisban és májusban rengeteg hó, eső és jégeső esett, júniusban és júliusban pedig nulla fok alatti hőmérsékletek voltak az Egyesült Államokban: New Yorkban és New Englandben a hó is esett. Németországot szokatlanul erős viharok sújtották ebben az évben, sok folyó kiöntött, Svájcban pedig az év minden hónapjában esett a hó.

A polgárháború “pénzverése”

A második  Második Spanyol Köztársaság még 1934-ben bocsátotta ki első érméit 25 ct és 50 ct, valamint 1 peseta címletben. A 25 cent és az ezüst 1 peseta azonos méretű és összetételű volt, mint a korábbi királyi kiadások, míg az 50 centet rézből készítették. 1937-ben egy 5 ct érme készült vasból, és egy új 1 peseta-s érmét, sárgarézből vertek. 1938-ban készült egy 10 centes vasérme is, de soha nem került forgalomba. Nem lehet tudni, hogy azért nem bocsátották ki, mert nagyon hasonlított az 5 centeshez, vagy azért, mert a kibocsátó kormány bukott meg, mielőtt forgalomba hozhatták volna. Ezek az érmék a monarchiára utaló szimbólumokat és képeket váltották fel. A sárgaréz 1 pesetát néha “La Rubia”-nak ( A szőke ) is becézték, mivel egy női arcot ábrázolt aranyszínű ötvözetből. Ezek a kiadások napjainkban is könnyen beszerezhetőek, nem számítanak ritkának, és drágának sem. Több milliós darabszámot gyártottak le belőlük, és ráadásul viszonylag sok példány, egész jó állapotban maradt fenn.

1 peseta, 1937, a “La Rubia” ( A kép forrása: ma-shops.co.uk )

A polgárháború alatt, az ország irányítása teljesen kaotikussá vált. Az ország területén helyi irányítású régiók, városok alakultak, akik vagy az egyik, vagy a másik oldalt támogatták. A fenti érméket az elvileg törvényes kormányzat adta ki. Azonban az említett különböző régiók, szükségből, mivel lassan “elfogyott” a készpénz, azok kikerültek a forgalomból, kénytelenek voltak saját kiadásokat verni, vagy más módon megoldani a pénzhiányt. Illetve a nagyobb “csoportba” sorolható két szembenálló fél ( nacionalisták, és republikánusok ( köztársaságiak ) ), “természetesen” nem akarták elfogadni a másik kibocsátásait. Így alakulhatott ki, egy még nagyobb káosz a pénzverésben is. Íme két táblázat, ami az ebben az időszakban kiadott szükség pénzeket ( notgeld ) helyi kibocsátásokat, sorolja fel.

A polgárháború alatt kiadott nacionalista kibocsátások ( cts=céntimos, Pta=peseta, Pts=pesetas )

Terület, régió Címletek
Cazalla de Sierra 10 ct
Arahal 50 ct, Pta 1, Pts 2
Lora del Río 25 ct
Marchena 25 ct
La Puebla de Cazalla 10 ct, 25 ct

A republikánus erők pedig a következő érméket verték le ebben az időszakban ( cts=céntimos, Pta=peseta, Pts=pesetas )

Terület, régió Címletek
Arenys de Mar 50 cts, Pta 1
Asturias and León 50 cts, Pts 1, Pts 2
Euskadi ( Basque Country ) Pta 1, Pts 2
Ibi 25 cts, Pta 1
L’Ametlla del Vallès 25, 50 cts, Pta 1
Menorca 5, 10, 25 cts, Pta 1, Pts 2+12
Nulles 5 cts, 10 cts, 25 cts, 50 cts, Pta 1
Olot 10 cts
Santander, Palencia and Burgos 50 cts, Pta 1
Segarra de Gaià ( currently Santa Coloma de Queralt ) Pta 1

Ezek a szükség kiadások, a fenti köztársasági központi kiadásokkal szemben, már ritkábbnak számítanak, illetve akad köztük kifejezetten ritka is. Íme egy példa helyi régiós kiadásra:

1 Peseta  ( 1936-1939 ) Arahal ( A kép forrása: coinstrail.com )

A fenti érmét a nacionalista irányítású Arahal településen ( Sevilla tartomány ) adták ki. Mindössze 10 ezer darab került forgalomba. Ennek ellenére nagyon drágának nem nevezném, 100 euró alatt be lehet szerezni. Azonban véleményem szerint, ez a darab, és szinte az összes kiadás, amik a fenti táblázatban szerepelnek, jó “befektetésnek” minősülnek. Szinte borítékolható, hogy jelentős drágulás várható majd az árukban, hisz viszonylag ritkák, és erős történelmi narratívával rendelkeznek. Biztosra veszem, hogy “kiszedik” őket a gyűjtök, vagyis egyre nehezebb lesz beszerezni őket, következésképen drágulni fognak.

A spanyol “bélyegérme” 

Amint látjátok, sok érmét lehetne még egyesével is bemutatni, azonban most befejezésképpen nem egy másik érmét, hanem egy igazi különlegességet szeretnék még megmutatni, ebből az időszakból. Az „érme” előlapján a második Spanyol Köztársaság címere látható, a hátoldalán pedig felragasztott bélyeget láthatunk. Íme:

 

 25 Centimes bélyegpénz ( A kép forrása: educationalcoin.com )

A spanyol polgárháború egyik legkülönlegesebb próbálkozását, a republikánus kormány által 1938-ban kibocsátott „bélyegpénz” tokenek jelentik. A háború a végéhez közeledve bocsátották ki ezeket a bélyegpénzeket, vagy ahogy én mostanában hívom őket “bélyegérméket” ( mert kerek, és “pénzként” funkcionált, a fém érméket helyettesítendő ), hogy leküzdjük az aprópénz-problémát. A kormány miután létrehozta kartonból ( címerrel, ez az oldala téglavörös színű volt ) az üres korongokat ( 35 milliméter ), szétosztotta a hozzá lojális bankok között, akik mindenkinek odaadták ezeket a “pénzeket”, akik erre igényt tartottak. Ily módon minden egyén egy aktuális bélyeget csatolhatott a korong hátoldalára ( ez az oldal pedig inkább törtfehér színű volt ) és létrehozhatta a kívánt értéket.  Következésképpen számos bélyegfajta és érték található ezeken a karton korongokon. A kartonlemezekre posta- és adóbélyeget is ragasztottak. Vagyis mondhatjuk, hogy ha ezt a próbálkozást nevezhetjük pénznek, akkor ez egy történelmi példa volt arra, amikor egy civil, gyakorlatilag “elkészíthette” magának otthon a saját a fizetését 🙂  Ez a gyakorlat idővel átterjedt Spanyolország afrikai gyarmataira, például Tangerre, a spanyol Szaharára és Marokkóra is.  Vicenti 1976-os könyvében érmeként sorolja fel ezeket a tokeneket. Listájába azonban csak a nagy címletű bélyegeket, valamint a bélyeg nélküli kartonpapírokat tünteti fel. Feltehetőleg nagy számban kerültek forgalomba.  Az NI BULLETIN 1967-es száma 50 különböző, általa ismert fajtát sorol fel. Azonban sokak szerint  csak a a Vicenti által felsorolt ​​13 fajta “címlet” ( az akkoriban, a köztársasági kormány által kiadott különböző címletű bélyegek ) volt hivatalosan is forgalomban, vagyis numizmatikai szempontból, az ezektől különböző darabok vélhetően a háború után keletkezhettek, “nem hivatalosan”, és nem sorolhatóak együtt az eredeti példákkal.

Sok kérdés van bennem ezzel kapcsolatban, és sajnos sok kérdésemre nem is találtam választ. Nem tudom biztosan, hogy a “forgalomban” került összes darabot, “házilag” készítették-e el, vagy maguk a bankok is ragasztották-e a címleteket. Lehetett-e “hamisítani”? Igazából nem feltétlenül, azonban arra gondoltam, hogy nyilván megoldható volt kisebb címletet, nagyobbra cserélni. Végül is ez is hamisítás nem? Egyáltalán érdekelte-e ez a kormányt, hisz valóban csak egy szükség megoldásnak szánták. Ki fogadta el? Elfogadták-e egyáltalán. A nacionalisták nyilván nem, sőt lehet cigaretta meggyújtására használták csak, és kinevették mikor a kezükbe került. Egyáltalán volt-e hasonló próbálkozása, a nacionalistáknak? Talán igen, ha ez az: Spanish Civil War Encased Postage Token? Ezek, és még sok minden érdekelne a témával kapcsolatban, biztosan kutakodok majd még, hogy meglegyenek a válaszok. Egyébként ha azt gondolod, hogy amúgy ez milyen jó szükség megoldás volt, csak megemlíteném, hogy ez ekkor, már egyáltalán nem számított újdonságnak. Az alábbi példa, mindössze “csak” 🙂 400 évvel előzi meg a spanyol bélyegpénzt. Íme:

Hollandia Leiden 1574 Guldenek, ahol  megjelenjenek az imakönyvek részei. – A fotó a Heritage Auctions www.HA.com ) jóvoltából Europe MPO Auctions – Auction 58 lot 5715.

Nyilván nem lehet teljes mértékben azonosnak tekinteni a két példát, azonban igenis megfigyelhetünk azonosságokat. “Szükség” hozta létre, papírból készültek, és érme ( kerek ) formájúak. Csak, hogy a legegyszerűbb, legegyértelműbb hasonlóságokat említsem. Erről a különlegességről pedig, itt tudtok olvasni:  Az “első európai papírpénz” története, amit a szükség hozott létre, és imakönyvből készült ( Leiden-Gulden, 1574 )

Ezek a szükségpénzek nem ritkák, és nem drágák, bár nagyon érdekesnek találom azt, hogy ennek ellenére igen ritkán látom őket aukciókon. Ha szerepelnek is valahol, vagy katalógusban keresed őket, további érdekesség, hogy van ahol szabványos forgalmi érme ( például numista. com ) megnevezéssel szereplenek. Az ő esetükben ha elég kreatívak vagyunk, számtalan megnevezést használhatnánk. Néhány példa, mire is gondolok 🙂 Karton szükségpénz, papír szükségpénz, bélyegpénz, bélyegérme ( ez “eléggé” csak a saját meghatározásom ), papír bélyegérme, kartonérme…stb. Egy biztos, Spanyolország egy olyan véres, történelmileg meghatározó időszakából származnak, ami őket is további történelmi jelentőséggel ruházza fel, ezáltal jóval többet jelentenek a gyűjtőknek, mint csak egy sima szükségpénz “próbálkozás”.

Hirdetés


Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?


Legfrissebb bejegyzések