Hitler utolsó temploma, ami még mindig áll! ( Wałbrzych ( Waldenburg ), Lengyelország )

Az első világháborúban kétmillió német katona vesztette életét. A nemzetiszocialisták úgy vélték, hogy a versailles-i békeszerződés Németországot megfosztotta a győzelemtől. Úgy hitték, hogy ezeknek az áldozatoknak az örökségét a Harmadik Birodalomnak kellene beteljesítenie a náci értelmezés szerint. A halottkultuszt 1933-ban  törvényerőre emelték, majd folytatták a már addig is nagy számban épített emlékhelyek, “templomok”, mauzóleumok, nekropoliszok építését. 

Meghan O’Donnell, a Kaliforniai Állami Egyetem történelemprofesszorának idevonatkozó tanulmánya így foglalja össze a náci “halottkultuszt”: A nácik faji és kulturális nagyságuk apoteózisát a vértanúhalálban látták beteljesedni. Az elesett hősök imádása egy új vallás születését jelentette, amelynek gyökerei a XIX. századig nyúlnak vissza. Ennek alapjai között megtaláljuk Richard Wagner operáit, Friedrich Nietzsche és Oswald Spengler filozófiai eszmefuttatásait, a neoromantikát, a monumentalitást, valamint a Blut und Boden- és a Volkish ideológiákat. A Harmadik Birodalom halhatatlanjainak emelt emlékei és templomai nem csupán Hitler verbális eszközei voltak, hanem a halottkultusz legszembeötlőbb esztétikai megnyilvánulásai. Hitler több mérföldnyi hosszúságban tervezett mauzóleumokat az Atlanti-óceántól az Urálig, melyek célja a háború és a halott hősök dicsőséges emlékének a megőrzése, valamint a német faj bevehetetlen hatalmának szimbolizálása lett volna.

A “Holtak vára”, Hitler utolsó temploma ( A waldenburgi “Totenburg” )

Végül több mint 50 ilyen náci nekropolisz épült Európa-szerte, amelyekből mára már vagy semmi, vagy csak romok maradtak fenn. Ezek közül mutatnék most be egyet, azért ezt, mert ez az egyik legjobb állapotban megmaradt ilyen épület. De nevezzük inkább az utolsónak hisz, ebbe az épületbe még “be lehet lépni”, míg más helyszíneken csak romokat találhatunk. Az épület Lengyelországban, az  alsó-sziléziai vajdaságban a Wałbrzych ( Waldenburg ) központjától keletre, a niedźwiadki-hegy északi lejtőjén található, amelyet közkeletűen 5. fesztiválhegynek neveznek. Az épület a kék turistaút és a piros sétaút mellett helyezkedik el, kb. 510-530 méteres tengerszint feletti magasságban.

A “mauzóleum”, 2018 ( A kép forrása: radiowroclaw.pl )

Wałbrzych-i Újváros és a “mauzóleum” ( A kép alsó részében ), 2022  ( A kép forrása: wikipedia.org, Matix849 ( Mateusz Małkowski ) )

A “Totenburg” egy német kifejezés, amelynek jelentése a “Halottak Vára” vagy “Holtak Vára”. Ez a kifejezés több összefüggésben is felmerülhet: 

 

Kulturális és művészeti kontextusban: A Totenburg név Richard Wagner német zeneszerző Ring-ciklusának része, konkrétan a “Valkűr” ( Die Walküre ) című mű második felvonásában található. A Totenburg itt egy bizonyos helyet jelöl, ahol a halott harcosok szellemei gyülekeznek. 

 

Náci esztétikában: A Totenburg fogalma a náci Németország ideológiájában is megjelent. A nácik által tervezett Totenburgok olyan emlékhelyeket vagy mauzóleumokat jelentettek volna, amelyeket a harcban elesett hősöknek szenteltek volna. Ezek a monumentális épületek a halottkultusz és a náci fajelmélet szimbólumai lettek volna, amelyek dicsőítették volna a háborús áldozatokat és a német faj felsőbbrendűségét.

 

Fiktív vagy mitikus kontextusban: A Totenburg név emellett lehet olyan fiktív vagy mitikus helyre is utalni, amely a német kultúrában vagy művészetben jelenik meg, mint például Wagner művében, ahol ez a hely a mitikus világ része.

 

Összességében a “Totenburg” kifejezés tehát több összefüggésben is használatos lehet, és az értelmezése attól függ, hogy milyen kontextusban vagy művészeti alkotásban találkozunk vele.

Az építés, és méretek

A rejtélyes waldenburgi mauzóleumot, “templomot” 1936-1938 között építették Robert Tischler tervei alapján, mint a “Büszkeség, dicsőség és hatalom” emlékművét. Az épület az I. világháborúban elhunyt 177 ezer sziléziainak ( 1780 fronton elesett helyi lakosnak ), bánya balesetek áldozatainak és a nemzetiszocialista mozgalom 25 helyi harcosának állít emléket. Ez hangsúlyozta, hogy a náci mozgalom katonái, dolgozói és harcosai egyenrangúan vettek részt a náci állam kialakításában. A struktúra négyzet alakú erődítmény, 24 x 27 méteres alapterületű és 6 méter magas.

A mauzóleum általános képe az építkezés alatt

Az épület vasbeton alapú volt, amelyet Gogolin-vidékről származó triász mészkő borított, ami kőfalakat imitált. Az épület magasságának nagyjából kétharmadán homokkőből készült szalag található, a falak tetején pedig homokkő párkány fut végig ( ezt a követ a Mieroszów melletti Głosnából szállították ). Az épület keleti homlokfalának szomszédságában két szárny volt, mindkettő alacsony falakkal, melyekben körülbelül 14 méter hosszú lábazatok találhatók. Mindegyik talapzaton egy-egy sas szobor állt, amelyre horogkereszt volt vésve.  Az épület előtti terület is fejlesztésre került. A keleti oldalon lekerekített, 50 x 60 méteres felvonulási teret alakítottak ki, amelyet egy 1,2 méter magas, kúszó növényzettel és hangával borított lejtő vett körül. A lejtő mentén 14 zászlórudat helyeztek el ( mindkét oldalon 7-et ), alapjaikat még láthatjuk napjainkban is. A tér főbejárata félköríves lépcsőkön keresztül vezetett a Schlageterweg út ( jelenleg Władysław Jagiełło út ) utolsó szakaszáról, további két bejárat pedig a szárnyakon keresztül nyílt. A monumentális építmény az ősi mezopotámiai épületekre emlékeztet. A “mauzóleum” elnevezése utal arra, hogy sírhelyként szolgált, valóságos vagy szimbolikus értelemben, bár kevés információ áll rendelkezésre annak tényleges vagy tervezett használatáról. Az épületben található egy földalatti folyosó, amely egy sírkamrához vezet.  Az udvart körbevevő árkádokat márvány-arany mozaik díszíti.

Érdekesség: Wałbrzych az 1930-as években tipikus munkásváros volt, amely inkább szociáldemokrata és baloldali irányultságú volt, és nem foglalkoztatta különösen a feltörekvő nacionalizmus. Hitler 1932. július 22-i látogatása nem hagyott mély benyomást a városban. A Német Szociáldemokrata Párt és a Német Kommunista Párt népszerűbbek voltak Wałbrzychban, mint az NSDAP, ami valószínűleg befolyásolta a helyszín kiválasztását a Hitler-látogatás tapasztalatai után. 

A mauzóleum főbejárata

Rejtélyek, véráldozat, vérívás, titkos alagutak

Az épülete SS-őrség őrizte. A bejárat tulajdonképpen csak egy keskeny “rés”, az épületbe csak itt lehetett belépni. Nem tudni pontosan, hogy végül valóban “használták”-e, de az biztos, hogy akkoriban csak kevés, kiválasztott személy léphetett be ide. Az udvar közepén egykor egy nagy fém oszlop állt, tetején fáklyával, amelyben soha nem aludt ki a tűz ( az oszlopon belül gázvezeték volt kivezetve ). A fáklyát Ernst Geiger tervezte meg, és a német Württembergische Metallwarenfabrik gyártotta le. Ma ez a műhely továbbra is működik, WMF néven. Az épületben náci okkult miséket és sötét beavatási szertartásokat is terveztek tartani, innen származhat a “templom” elnevezés, mert így is nevezték. Dusty Sklar szerint, aki titkos forrásokra hivatkozva állítja a következőt, “gyakran voltak itt emberáldozatok és vérivás”. Állítólag 1945-ben egy ismeretlen elzárta a gázellátást az oroszoktól való félelem miatt, és mire kialudt az “öröktűz”, több mint 300 ember vesztette életét, miután egész családok lettek öngyilkosok méreg által, amit kézről kézre adtak egymás között.

Az udvar, és az oszlop ( a fáklya ) 

Egy ritka fotó. Náci ünnepség a waldenburgi “Totenburg”-ban.

Az emlékmű oszlopot négy tátott szájú oroszlán támasztotta alá, amelyek az ítélet napján elhunytak feltámadását hirdették. A “szent tüzet” három meztelen fiatalember tartotta a kezében. Az emlékművet továbbá tölgyfalevél díszítette, mely a germán győzelem szimbóluma volt. Fontos megjegyezni, hogy Wałbrzych címerében ma is látható egy tölgyfa. Ennek a jelentése többek között az, hogy ezen a területen tölgyek nőnek, és a szláv mitológiában is az erő szimbólumai.

A mauzóleum belseje

A földalatti sírkamra, és vélhetően a jelenleg ismertnél kiterjedtebb alagutak teljes feltárása még nem is történt meg. A legenda szerint a folyosók egészen a Książ-kastélyig nyúlhatnak. Ez akár ténylegesen is elképzelhető, hisz az említett kastély, amely egyébként Szilézia legnagyobb várkastélya, egykor majdnem Hitler főhadiszállása lett. Az alábbi videóban  a mauzóleum földalatti, megközelíthető részét láthatjátok.

A Freikorps Ehrenmal – Mauzóleum a Szent Anna-hegyen

A wałbrzychi Totenburg nem volt elszigetelt objektum Sziléziában, mivel volt még egy hasonló létesítmény is, amely használt náci szimbolikát és hasonló célokat szolgált. Ennek az épületnek a német neve Freikorps Ehrenmal volt, és a Góra Święta Anna ( Szent Anna-hegy ) amfiteátruma felett helyezkedett el. Az építése 1938-ban fejeződött be. A létesítmény célja a Freikorps ( önvédelmi katonai egységek ) katonáinak tisztelete volt, akik a sziléziai felkelés során a lengyelek ellen harcolva vesztették életüket. Ellentétben a wałbrzychi mauzóleummal, az elesettek hamvait a Szent Anna-hegyen őrizték. A mauzóleum egy sziklás hegyfokra épült, közvetlenül egy barlangos amfiteátrum fölött, amely a náci ünnepségek számos résztvevőjét fogadhatta. Bár ebből az épületből kevesebb maradt fenn, még mindig lenyűgöző látványt nyújt. Íme:

Az Ehrenmal a bal oldalon – Amfiteátrum a jobb oldalon

Az Ehrenmal napjainkban ( A kép forrása: lesnica.pl )

Napjainkban

Sajnos az összes eredeti náci szimbólumot eltávolították vagy ellopták az idők során. Csak a háború előtti fényképek által ( ezeket láthatjátok fentebb ) ismerhetjük meg, hogy milyen lenyűgöző volt a síremlék építészete. Az 1950-es években még a domb rendbetétele és a romok rekreációs célú fejlesztése is felmerült, de “természetesen” ez nem valósult meg. Azonban a hely mai napig egyfajta turista célpont, mind a helyiek, mind az ide látogatók számára. A beszámolók szerint, a helyet még mindig körbeveszi valami megmagyarázhatatlan rejtélyes, és misztikus hangulat, ami a nácik okkultizmus és pogányság iránti szenvedélyének egyik utolsó emlékét őrzi, mint “Hitler utolsó temploma”.