Tudtad, hogy a délszláv háború idején, Szarajevóban ostrompénzt bocsátottak ki?

Sokan közülünk élőben követték a jugoszláviai háború eseményeit a 90-es években. Azóta számtalan dokumentumfilm készült már az eseményekről, és próbálta bemutatni mi is történt valójában. Nos még így is sok minden érthetetlen számomra, és továbbra is sok kérdés maradt megválaszolatlanul. Éppen ezért, mivel a téma a megszokottnál is összetettebb, még úgy is, hogy a “modern” világnak köszönhetően, igen jól lett dokumentálva, nem fogok történelmi hátteret bemutatni, csak annyit, ami feltétlenül szükséges.

Nos tehát… a jugoszláviai háború ( polgárháború ), de ismertebb nevén, délszláv háború  1991. június 27.-tól – 2001. november 12.-ig tartott. A harcoló feleket felsorolni is nehéz, de legyen elég annyi, hogy a felbomlóban lévő Jugoszlávia “tagállamai”, különböző etnikai csoportjai, akik függetlené szerettek volna válni, vagy csak szövetségben harcoltak valaki mellett. Ennek a kegyetlen háborúnak volt egy kiemelten figyelt, és nemzetközileg is követett eseménye,  Szarajevó (  Bosznia-Hercegovina fővárosa ) ostroma. A helyzet az, hogy ebben az ostromban is össze-vissza változtak a harcoló felek, akik végül is olykor védték, olykor támadták a várost. Ami bizonyos, hogy az ostrom 1425 napig tartott, ( 1992. április 2. – 1996. február 29. ), vagyis háromszor tovább, mint a sztálingrádi csata, és több mint egy évvel tovább, mint Leningrád ostroma. Ezzel pedig a leghosszabb fővárosi ostrom a modern hadviselés történetében. Közel 14 ezer ember ( civil és katona ) vesztette életét, az ostrom bizonyos szakaszaiban akár hat hónapig is nem volt gáz-, áram- és vízellátás. Becslések szerint becslései szerint az ágyúzások több mint 10 000 lakást semmisítettek meg, és több mint 100 000 másikban keletkeztek károk.

“Hétköznapi felszerelésben” ( fegyvert, szinte mindenki hordott magánál )

A város többé kevésbé szinte teljesen elszigetelődött az ostrom alatt, a léte a segélyszállítmányoktól, a harcoló felek “jóindulatától” függött. Ily módon, gyakorlatilag kiesett a normál monetáris rendszerből, bár az ország többi részén is volt káosz bőven ( például: sok esetben felülbélyegezték a címleteket  ), ezen a téren is. A Bosznia-Hercegovina bank  az ostrom ideje alatt, bankjegyeket bocsátott ki, ( a jegybankelnök 1992. augusztus 20-i határozata alapján ) amiket kizárólag Szarajevóban lehetett használni. Már amennyire tudta valaki használni. Ugyanis olyan szintű áruhiány volt, hogy nehéz volt érdemben elkölteni, ráadásul értéke minimális volt, és nem is igazán fogadták el.

Az üzletek, a kereskedelem ( amennyire lehetséges volt ), elsősorban német márkában ( DM ), és kisebb mértékben amerikai dollárban folyt. De fontos szerep jutott az árucserének is. A legkeresettebb, és legértékesebb áruk a cigaretta, az alkohol, és a kávé volt. Ezen belül is a cigarettát gyakran használták konkrét pénzként is, vagyis megfelelő mennyiségű szál cigarettáért, szinte bármit be lehetett szerezni. Az árak a feketepiacon borzalmasak voltak ( 50 DM egy kg cukorért, 10 DM egy tojásért vagy 100 DM egy liter növényi olajért).

A bankjegyek dinar( a ) megnevezésűek, de a felső részen található Bon jelzés utal az “ostrompénz”-ként betöltött szerepükre. Vagyis ezek a kiadások, tulajdonképpen ostrompénzek, vagy szükségpénzek kategóriába is sorolhatóak. A kiadott címletek így néztek ki: 10 dináros , 20 dináros, 50 dináros, 500 dináros, 1000 dináros, 5000-es címletekben, 1992. augusztus 1-jén jelentek meg. A 10 000 dináros  bankjegyeket 1993. április 6-án bocsátották ki,az 50 000 dináros bankjegyeket pedig 1993. május 1-jén. Majd végül forgalomba kerültek a 100 000 dináros  bankjegyeket 1993. augusztus 1-jén. Íme a legkisebb, és a legnagyobb címlet.

10 dinara, ( bon ), Szarajevó, 1992

100000 dinara, ( bon ), Szarajevó, 1993

Manapság ezek a bankjegyek jóval többet érnek mint amikor forgalomban voltak, de értékesnek, és ritkának nem nevezhetőek. Történelmi narratívájuk azonban figyelemreméltó, és feltételezem idővel értékesebbé fognak majd válni, főleg a jobb állapotban lévő példányok.