Egy újabb rejtély! Nagyon ritka bizánci aranyérmét találtak a közép-norvégiai hegyek mélyén!

Egy nagyon ritka, ősi aranypénzre bukkantak a közép-norvégiai hegyek mélyén, mely lehet, hogy egykor egy korai uralkodóé volt, állítják norvég tisztviselők. Az aranypénzt egy fémkereső találta meg Vestre Slidre nevű vidéki városban, amely a síelésről híres Norvégia dél-közép Innlandet megyéjében található. A “histamenon nomisma” néven ismert érme technikailag az i. sz. 960 körül került bevezetésre, és a bizánci birodalom hivatalos pénznemeként szolgált – áll az Innlandet megyei önkormányzat közleményében. Ez azt jelenti, hogy az ereklye több mint 1600 mérföldet utazott az eredeti helyétől Norvégiáig, ahol megtalálták. 

Az érme egyik oldalán valószínűleg II. Bazil és VIII. Konstantin császár látható.  ( A kép forrása: Martine Kaspersen, Innlandet megyei önkormányzat. )

“Kivételesen jól állapotban fennmaradt darab. Az érme látszólag alig változott azóta, hogy elveszett, talán ezer évvel ezelőtt” – írják a közleményben. Az ősi érme a Bizánci Birodalomban, más néven Keleti Római Birodalomban került bevezetésre, és valószínűleg Konstantinápolyban verették, ami ma Isztambul. Mindkét oldala díszes, az egyik oldalán Krisztus látható egy Bibliával a kezében.

Az egyik oldal, Krisztus ábrázolása, Bibliával ( A kép forrása: Martine Kaspersen, Innlandet megyei önkormányzat. )

A másik oldalon a volt bizánci császárokat, II. Baszileioszt és VIII. Konstantint ábrázolhatja az Innlandet megye szerint. A két testvér a 9. század vége felé lett társuralkodó a Bizánci Birodalomban. Az illetékesek szerint a Norvégiában talált érme valószínűleg 977 és 1025 között került verésre, az ő uralkodásuk idején. Az érmen továbbá feliratok is láthatók. Az egyik, amit latinul Krisztus pecsétje írt, azt mondja: “Jézus Krisztus, azok királya, akik uralkodnak.” A másik felirat, mely görögül olvasható az érme másik oldalán, pedig ezt mondja: “Baszileiosz és Konstantin, a római császárok“

A két uralkodó II. Bazil és VIII. Konstantin császár ( A kép forrása: Martine Kaspersen, Innlandet megyei önkormányzat. )

A Bizánci Birodalom fénykorában jelentős területeket uralt a Földközi-tenger környékén, beleértve Olaszországot, Görögországot és Törökországot, valamint Észak-Afrikát és a Közel-Kelet egyes részeit is. Az Innlandet megyei tisztviselők azonban fejtörést okoz az, hogy vajon hogyan juthatott el az aranypénz Norvégiába, és ez egyáltalán miért történhet meg. Egy lehetséges magyarázat szerint egykoron Harald Hardråde ( Harald Sigurdsson vagy Keménykezű Harald, azaz III. Harald norvég király ), aki 1046 és 1066 között uralkodott Norvégiában, és korábban bizánci testőr volt a  varég testőrségnél Konstantinápolyban, birtokában lehetett az érmének.

Varég gárda, varég testőrség: A 988. év során a bizánci uralkodó, II. Baszileiosz ( 976–1025 ), belső lázadásokkal szembesült, amelyek veszélyeztették birodalma egységét. Ezeket a lázadásokat saját erőből képtelen volt megfékezni, ezért támogatásért fordult a skandináv Rurik-dinasztiából származó kijevi Nagy Vlagyimir fejedelemhez ( 978/980–1015 ).  Vlagyimir egy bizánci hercegnőért “cserébe” egy hatezer fős varég kontingenst küldött. Ez az esemény tekinthető hivatalosan is a Varég Gárda megszületésének, amely főként skandináv katonákból állt. A skandináv testőrök az uralkodó elit harci csapatát és személyes testőrségét alkották, megtartva eredeti viking felszerelésüket. Mint gyalogos harcosok és haditengerészek, részt vettek Bizánc majdnem minden jelentős háborújában,  Ázsiától egészen Szicíliáig. A Varég Gárda hivatalosan Konstantinápoly török elfoglalásáig, azaz 1453-ig fennmaradt, habár ekkor már a skandináv elemek nem voltak jelen a testőrök között. Az 1066-os hastingsi csata után a Gárda elkezdett angolszász lovagokat is befogadni, majd később nagyobb számban csatlakoztak hozzá francia és főként Dél-Itáliában letelepedett normann harcosok. A XI. század végére már csak kevés olyan személy maradt bizánci szolgálatban, aki “vikingnek” vagy azok leszármazottainak tartotta volna magát.

A varég testőrség korabeli ábrázolása, John Skylitzes 11. századi krónikájából

“Akkoriban szokás volt, hogy a testőröknek joga volt “kirabolni” a palotát és minden értéket elvinni, amit találtak, amikor a császár meghalt. Harald idején Bizáncban három császár halt meg” – állítják a tisztviselők. Tehát a testőr, majd később király, lehet, hogy megszerezte az aranypénzt Konstantinápolyban, majd hazavitte Norvégiába. Az aranypénz azonban más úton is eljuthatott Norvégiába, például az ország korai sókereskedelmével összefüggésben, melynek szállítási útvonalai nyugat Norvégián haladtak keresztül.

Mivel a fémkereső az ősz folyamán találta meg az érmét, ahol megtalálták, azt a területet jövő év tavaszáig nem vizsgálják tovább. Ez nem az első eset, hogy egy fémkereső aranyra lel Norvégiában. Nyáron egy norvég férfi kilenc medált, három gyűrűt és tíz aranygyöngyöt talált egy fémkeresővel Rennesoey déli szigetén, Stavanger város közelében. Majd októberben az Oslo-i Kulturális Történeti Múzeum bejelentette, hogy tucatnyi ősi arany-fóliás figura, mely a névleges isteneket ábrázolta, került elő egy pogány templom területén Vingromban, mintegy 100 mérföldre a fővárostól délre.