Szükségpénz Németországból ( 1923 ), amin szörnyű, és kegyetlen jeleneteket ábrázolnak

Egy “szörnyű” érmét fogok most bemutatni, egy szörnyű időszakból. A történelem során számtalan háború, járvány, válság, kegyetlen diktátor, uralkodó nyomorgatta az embereket, taszította szegénységbe, apátiába tömegek millióit. Ezek az időszakok nem korlátozódtak csak egy adott történelmi korszakra, sajnos mindig voltak, és mindig lesznek is…

Az érme amit most bemutatok egy ilyen időszakból származik, de nem a viking korból, római birodalomból, vagy nem a sötét középkorból, hanem a XX. század elejéről, az I. világháború befejezése utáni évekből, amikor már azt gondolhattuk volna, hogy az emberiség “tudatára” ébred és békésebb, jólétben teli időszakba lép. De még mielőtt ez megtörténhetett volna, beköszöntöttek az 1920-as évek ( Weimari köztársaság időszaka ). Németország és úgy általában a világ súlyos gazdasági helyzetbe került, kivétel talán az Egyesült Államok, bár Európa gyengélkedése, nem tett jót Amerika gazdaságának sem.

Francia katonák a Ruhr-vidék megszállása idején. Az eredeti történeti leírás következik , amelyet a Szövetségi Levéltár dokumentumszerű okokból fogadott el. Ez azonban lehet helytelen, tendenciózus, elavult vagy politikailag szélsőséges. A Ruhr-vidék megszállása idején,  Szuronnyal felszerelt puskás francia katona egy fegyvertelen öregember ellen. Ez a felvétel 1923-ban készült “a béke közepén” egy Ruhr-menti városban. Abban az időben a franciák alkalmazták a legbrutálisabb erőszakot a védtelen és fegyvertelen polgári lakosság ellen. Nem kíméltek senkit, aki nem értett egyet velük. A kép forrása: wikipedia.org

Az akkori gazdasági helyzetet lehetetlen röviden összefoglalni, de kb. annyi a lényeg, hogy az I. világháború után, súlyos volt  az anyagi és emberi erőforrások pusztulása, kereskedelmi kapcsolatok szétzilálódása, visszaesett az ipar, élelmiszer termelés, kevesebb volt a munkahely, és komoly infláció sújtotta ( fedezet nélküli pénzkibocsátással erősítették ezt a folyamatot, valahogy úgy mint manapság 🙁  ) az országokat. Németországban ez kezelhetetlenné vált, és hiperinflációvá “erősödött”. Miután  Gustav Stresemann kancellárnak sikerült megfékeznie az inflációt, idővel újabb problémák okoztak gondokat. Túltermelésbe csapott át a gyors fellendülés, ami pedig a nagy gazdasági világválsághoz vezetett 1929-ben. Az Egyesült Államokat is elérte a recesszió, a tőzsde összeomlása emberek millióit szegényítette el. A Dawes-terv keretein belül érkezett amerikai pénzügy támogatás ezzel megszűnt, ami tovább nehezítette Európában a gazdasági helyzetet.  Németországban teljes volt a káosz, ekkortájt éledezett a náci párt, élén Adolf Hitlerrel.

Az érme amit bemutatok, a fent vázolt időszak, egyik “legsötétebb” évében készült. 1923-ban, a hiperinfláció időszakában, az elkeseredettség tetőfokán. A német központi bank képtelen volt megfelelő mennyiségű pénz forgalomba helyezni, ezért születtek a Notgeld-ek, az úgynevezett “szükségpénzek”. Ez olyan pénzre utal, amelyet egy intézmény ( város, tartomány ), gazdasági vagy politikai válság idején bocsát ki. A kibocsátó intézmény általában olyan szervezet, amely nem rendelkezik a központi kormányzat hivatalos engedélyével. Ez is ( már az I. világháború idején is bocsátottak ki szükségpénzeket, de az a kiadási időszak 1919-ben véget ért. ) egy ilyen időszak volt…

A Berliner Tageszeitung korabeli cikke szerint, 1 dollár 1 millió márkába kerül New Yorkban, 1923 júliusában

Sorra készültek az ilyen pénzek, elsősorban Ausztriában, és Németországban ( De voltak más országokban, más időszakokban is szükségpénz kiadások, Írország (1689–1691), Svédország (1715–1719), Belgium (1914–18), Franciaország (1914–1927) ). Általában papír kibocsátások voltak, részletesen lehetetlen beszélni róluk, mert ebben az időszakban rengeteget készítettek, számtalan város, tartomány, vállalkozás, intézmény bocsátott ki Notgeld pénzeket. A Notgeld kölcsönösen elfogadott fizetőeszköz volt egy adott régióban vagy településen. A kiadott pénzeken mindig volt lejárati dátum, amíg fel lehetett őket használni, vagy a helyi újságban közölték, hogy melyik kiadás az ami érvénytelenné vált. Ez az időszak viszonylag hamar véget ért.

A Reichsbank a II. világháború alatt szigorúan ellenőrizte a gazdaságot, és megtiltotta a helyi hatóságoknak, hogy önállóan kezeljék az esetlegesen felmerülő pénzhiányt. Németországban már csak a II. világháború után volt egy újabb rövid kiadási időszak, mivel a háború utáni súlyos helyzet ismét arra kényszerítette az önkormányzatokat, hogy Notgeld-ek kibocsátásával, segítsék a lakosságot. Mivel bár Németország veresége után a Szövetséges Katonai Irányítás minden egyes ellenőrzési területére valutát bocsátott ki, de végül az nem jelentett megoldást a jelentős érme, és papírpénz hiányra. Végül az 1948. júniusi valutareform oldotta meg a helyzetet, amikor is “megszületett” a német márka, és megtiltották a Notgeld-ek kibocsátását. A szórványosan kiadott emlékkiadásoktól eltekintve, a Notgeld korszaka Németországban lezárult. A fentiekből adódik, hogy  ez általában egy önálló gyűjtési terület, hisz olyan kiterjedt, összetett téma. Sok gyűjtő, kizárólag ebből az időszakból gyarapítja gyűjteményét.

Készültek fémből, fából, selyemből, porcelánból is notgeld pénzek. A bemutatott érme a Rajna-Ruhr régióból származik.

1921 márciusában a francia és belga csapatok elfoglalták Duisburgot, majd később az egész Ruhr-vidéket, amely az első világháborút lezáró versailles-i békeszerződés értelmében demilitarizált Rajna-övezetben feküdt. A német kormány passzív ellenállással válaszolt, tehát a térségben élő bányászokat és más munkásokat kötelezték arra, hogy semmi esetre se engedelmeskedjenek a megszálló erőknek. Ily módon a termelés teljesen leállt a Ruhr-vidéken. Többek között ez is hozzájárult a hatalmas német inflációhoz is. Az ellenállás 1923-ban vette kezdetét és 1925-ben sikeresen végződött: a francia és belga csapatokat kivonták a térségből, mely újra demilitarizált övezet lett, míg a németek 1936 márciusában be nem vonultak a vidékre, megszegve ezzel a versailles-i és a locarnói békét.

50 ( sárgaréz ), 100 ( ezüstözött sárgaréz ), 500 ( aranyozott sárgaréz ) millió márka címletben készítették őket. Érdekességképpen jegyezném meg, hogy itt még ezeket a fémeket használták, mert tudjuk, hogy a II. világháború előtt váltottak cink érmékre ( a hadiipar számára kellett minden más ), és azok kerültek forgalomba.

Leipziger Münzhandlung Heidrun Höhn, online aukció 12.   2019. január 20., Eladási ár: 75 euró ( jelenlegi árfolyamon kb.: 27 ezer Ft ), 282. tétel, forrás: numisbids.com

Mind a 3 címlet ugyan azokat a “dizájn” ( ha nevezhetjük ezt így ) elemeket tartalmazza, nevezetesen az előlapon a görög Prométheusz isten látható, egy sziklához láncolva, és egy keselyű, ahogy a máját eszi, Zeusz örökös büntetésének részeként. A hátlapon pedig egy gyermek látható, amint az örök lángban ég. Nos ezért használtam fentebb a szörnyű kifejezést. Az érmét a híres német képzőművész, Karl Goetz tervezte. Rá amúgy is jellemző volt az irónia, szatíra, a világ durva, “kegyetlen” ábrázolásának a  módja. Összesen 633 érmét tervezett.

Ezek a notgeld pénzek a valamivel ritkábbak, és keresettebbek közé tartoznak. Mint ahogy sok más hasonló kiadásnál, itt sem lehet tudni pontosan, hogy mennyi került forgalomba. A használt, kopott darabok 3000 Ft körül mozognak, a jobb, szebb darabok pedig akár 10 ezer Ft körül is elkelhetnek, címlettől függetlenül.

Még bizonyára rengeteg dolgot lehetne még írni ebben a témában is, de most összefoglalás képen, csak annyit fűznék még hozzá, hogy nevükből, és funkciójukból adódóan ezek szükségpénzek voltak, vagyis szükség volt rájuk. Mégis úgy érzem, hogy olyan történelmi időszakokban születtek, amiknek nem kellet volna megtörténni. Az elkeseredettség, lázadás, a “szabadság” jelképeit hordozzák magukon egyszerre. Reméljük, hogy nem lesz szükség rájuk többé… vagy reméljük, hogy igen, hogy újra képesek leszünk “fellázadni” a központi, vagy más idegen elnyomás alól, ha erre “szükség” lesz…