A nem hivatalos notgeld hamisítvány, amire ráírták, hogy hamisítvány :) ( “vicc pénz” Németországból, 1921 )

Az első világháború után a Weimari Köztársaság kormánya súlyos pénzügyi nehézségekkel nézett szembe, melyeket az óriási háborús adósságok és a Versailles-i békeszerződés által előírt hatalmas jóvátételi követelések okoztak. Ezek a kifizetések óriási terhet jelentettek a gazdaság számára. A kormány egyre gyakrabban folyamodott ahhoz, hogy újabb papírpénzt nyomtasson, hogy teljesíteni tudja ezeket a kötelezettségeket, ami folyamatosan növekvő inflációhoz vezetett. Ahogy egyre több pénz került forgalomba, annak értéke egyre gyorsabban csökkent,  és nem is állt rendelkezésre elegendő hivatalos pénz, ami odáig vezetett, hogy számos város saját helyi pénzt ( notgeld, vagyis “sürgősségi pénz” ) bocsátott ki. A kibocsátó intézmények általában helyi önkormányzatok, régiók, takarékpénztárak, magán- vagy állami tulajdonú cégek, de akadtak egyszerű klubok, egyéb szervezetek is, akik “saját” pénzt adtak ki. Általában papírbankjegy formájában kerültek forgalomba, de néha más anyagokat is használtak, például fémet, bőrt, selymet, fát, vagy akár olyan különleges anyagokat, mint porcelán vagy újrafelhasznált játékkártyák. Ezek a bankjegyek egy adott régióban vagy településen voltak érvényesek, és gyakran meghatározott lejárati dátummal rendelkeztek, mely után érvényüket vesztették.

Bár a notgeld közösen elfogadott fizetőeszköz volt a kibocsátás helyén, néha csak bizonyos vállalkozásoknál volt beváltható. A Notgeld nagy mennyiségben és sokféle kibocsátótól származott, ami megnehezítette a definíció egységesítését. A gyűjtők általában régiók vagy időszakok alapján kategorizálják ezeket a pénzeket. A notgeld különbözik a megszállási pénztől, amit háború alatt egy megszálló hadsereg bocsát ki.  A notgeld főleg Németországban és Ausztriában terjedt el az első világháború és a két világháború közötti időszakban. Ezek a pénzek azonban általában csak rövid ideig maradtak érvényben, mivel a német márka gyorsan elértéktelenedett. Ennek következtében a pénzügyi rendszer teljesen kaotikussá vált, és a hiperinfláció csak súlyosbította a háború okozta szegénységet. Az emberek tömegesen veszítették el megélhetésüket, a munkanélküliség nagymértékben megnövekedett, és a sztrájkok, zavargások, valamint a fosztogatások is egyre gyakoribbá váltak. Összességében elmondható, hogy ezeket a “sürgősségi pénzeket” nagyon nehéz ( szinte lehetetlen ) lenne teljesen kigyűjteni, ezért sok gyűjtő a valóban egyedi, valamilyen konkrét mondanivalóval ábrázolt példányokat gyűjti. Nos a helyzet az, hogy ezekből is igen sok van 🙂 Már mi is mutattunk be belőlük párat:

Kapcsolódó tartalom

Tudtad, hogy a Mikulásnak volt saját bankja, és számos forgalmi amerikai dollár bankjegyen is szerepelt?

A zsidó származású, antiszemita osztrák “hős”, akinek arcképe szükségpénzekre is rákerült!

Egy “pottyantós” szamár, aki sz*rik az inflációra!

Szükségpénz Németországból ( 1923 ), amin szörnyű, és kegyetlen jeleneteket ábrázolnak

Az alábbiakban is bemutatnék egy érdekes formáját ezeknek a “papír pénzeknek”. A különlegességük abból adódik, hogy ezek a darabok, még a nem hivatalos notgeld-ek között is hamisnak számítottak 🙂 Mégis voltak sokan, akik vették a fáradságot, és készítettek hasonlókat. Merthogy ezeket a darabokat se nem régió, se nem önkormányzat vagy valamilyen cég adta ki, hanem egyszerű magánemberek. A sürgősségi pénzek idején készült viccpénzes bankjegyek a korabeli akasztófahumor megnyilvánulásai voltak. A notgeld-eket gyakran szándékosan élénk színekkel és látványos dizájnnal készítették, hogy felkeltsék a figyelmet. Emellett hamar felismerték, hogy ezek iránt már akkor is volt gyűjtői érdeklődés, ami gyakran a névértéküket is meghaladta. A mi darabunk azonban nem ilyen. Ez egy “vicc pénz”. Ezeket művészek hozták létre, és karikatúrákkal, szatirikus mondásokkal díszítették. Bár nem voltak valódi fizetőeszközök, és nem volt tényleges értékük, mégis jól tükrözik, hogyan viszonyult a lakosság a kormány intézkedéseihez. Ezek a művészi és szatirikus alkotások betekintést nyújtanak abba, hogy az emberek miként dolgozták fel mentálisan a válságot, különösen a sokféle valódi szükségbankjegy fényében. Íme egy darab, a németországi Hörde városából.

Az előlapon a következő szöveg olvasható ( nagyjából ): „Hogy jó állampolgárként teljesítsem adófizetési kötelezettségeimet, mert az erőm nem elég, hozom ezt az 50 NOTGELD  ( sürgősségi pénzt ). Figyelmeztetek mindenkit, hogy ne fogadja el. Aki mégis megteszi, az bedőlt. Nem nyújtok más biztosítékot, csak a tisztességtelen arcomat. – Aki ezt a jegyet hamisítja, Hörde W., 1921. október 1.” A vicces, vagy szatirikus üzenetek mellett, ezek a bankjegyek arra is rávilágítanak, hogy az infláció már 1921-ben, a hiperinfláció előtt is olyan szintre emelte az árakat, hogy a bérek gyakran nem voltak elegendőek a megélhetéshez.

A hátoldalon pedig a következő szöveg olvasható ( nagyjából ): „Igen, akinek van pénze, az tud adót fizetni, és akinek nincs, az rajzoljon valamit!” A középen látható házon pedig ez áll: Adóhivatal. Ezek a “bankjegyek” tehát tulajdonképpen “nem hivatalos hamisítványok” voltak 🙂 Ezeket már valóban nem fogadták el, azonban gyűjtői szempontból így talán még értékesebb narratívával rendelkeznek. A fenti darab kép forrása: coincircuit.com,  Auktionshaus Christoph Gärtner GmbH & Co. KG, #45 Banknotes Germany,  lot # 3683 – Deutschland – Notgeld – Westfalen | Banknoten

Nehéz ténylegesen megérteni, és felfogni milyen időszak is volt ez egy hétköznapi ember számára, és milyen lehetett “elveszni” az elképesztően sokféle notgeld megjelenés között. Már sok könyv készült erről a témáról, azonban van egy, amely egyfajta hiánypótló mű, mivel más irányból közelíti meg a témát.  Az Emergency Money egy mérföldkőnek számító művészettörténeti tanulmány, amely Németország Notgeld nevű szükségpénzével foglalkozik, amelyet az első világháború alatt és az azt követő hiperinfláció időszakában bocsátottak ki. A könyv elemzi a bankjegyeken található tájképeket, népi figurákat, humoros és erőszakos jeleneteket, valamint inflációra utaló képeket, mint például üres pénztárcákba néző alakokat vagy pénzérméket „ürítő” állatokat. Korábban a művészettörténészek keveset foglalkoztak a Notgelddel, de Wilkinson részletesen megvizsgálja ezeket a gyakran szórakoztató, mégis felkavaró tárgyakat, hogy új fényt vessen a Weimari Köztársaság vizuális kultúrájára és a művészet és a pénz közötti kapcsolat tágabb összefüggéseire. Wilkinson rámutat, hogy a huszadik század eleji Németország gazdasági válsága egyben kulturális, és morális válság is volt. A szerző tematikusan vizsgálja a Notgeld gyakori motívumait, és bemutatja, hogyan vált a mindennapi élet részévé az esztétikai érték és a csereérték közötti feszültség. Az Emergency Money kulcsfontosságú a huszadik századi Németország megértéséhez, összekapcsolva a művészetet, a közgazdaságtant és a kritikai elméletet, hogy rávilágítson a múlt és a jelen gazdasági és kulturális kihívásaira.