Hirdetés


A zsidó származású, antiszemita osztrák “hős”, akinek arcképe szükségpénzekre is rákerült!


A bejegyzés becsült olvasási ideje 5 perc

A nácizmus felemelkedését sokan, sokféle megközelítésből mutatták már be. Annak azonban sok olyan “apróbb” részlete volt, amit jelentős befolyással bírt a későbbiekre, de lehet kevés figyelmet kapott eddig. Adolf Hitlert, nem kell bemutatni. Azt hiszem mindenki tudja ki volt ő. Azonban Hitler fiatalságával párhuzamosan, élt egy másik fiatalember, aki igen jelentősen segítette a náci párt felemelkedését, azonban a történelem könyvekben viszonylag keveset szerepel. Ő  volt Anton Graf von Arco auf Valley, ( későbbiekben Arco gróf ), egy bajor tiszt, aki Maximilian Graf Arco-Valley (1849-1911) és felesége, Emmy Freiin von Oppenheim (1869-1957) fiaként született,  St. Martin im Innkreis-ben ( Felső-Ausztria ), 1897. február 5-én. Anyai nagyapja, Eduard Salomon von Oppenheim ( 1831-1909 ) a zsidó Oppenheimer bankár- és kereskedőcsalád kölni ágából származott. 

Anton von Arco a Valley, hadnagyként

Miután végzett a katonai iskolában, csatlakozott a Bajor Királyi 1. Nehézlovas Ezred pótszázadához, és részt vett az első világháborúban. Folyamatosan léptették elő, több harci cselekményben vett részt,  tanúja volt a Stochidán folyó lövészárok háborúnak  Bukovinában. 1918. május 8-án pedig II. osztályú Vaskeresztet kapott. 1918. március 19-én áthelyezték a Bajor Királyi Gyalog Testületi Ezredhez, mint az 5. század parancsnoka a nyugati frontra. Bailleulban 1918. április 13-án, súlyosan megsebesítette egy puskagolyó a bal alkarjában. Augusztus 28-án visszatért a frontra. 1918. szeptember 7-én engedélyt kapott, hogy Münchenbe utazzon, a háború végét, már innen nézte végig. Itt maradt, és 1918/19-es szemeszterben jogot tanult a müncheni egyetemen. Németország lett az új “otthona”. ( Hitler életéhez hasonlóan )

Zűrzavaros időszak következett. Az első világháború utolsó szakaszában az 1918/19-es novemberi forradalom a Monarchia megdöntéséhez vezetett a Német Birodalomban. Létrejött a Weimari Köztársaság, és parlamentáris demokráciává alakult az állam működése. Ebben a kevésbé “ismert” forradalomban, 1918 novembere és 1919 májusa között körülbelül 2400 ember halt meg a berlini és müncheni harcokban. 1919. augusztus 11-én végül a weimari nemzetgyűlés elfogadta az új, demokratikus birodalmi alkotmányt, amely formálisan lezárta a forradalmat.  A forradalom egyik jelentős résztvevője, annak vezetője, Kurt Eisner, egy zsidó származású politikus, újságíró és író volt, aki később 1918. november 8-tól Bajorország első miniszterelnöke lett. A “legfőbb bűnei” közé tartozott még ( legalábbis bírálói szerint ), hogy  a Németországi Független Szociáldemokrata Pártnak ( USPD ) is a tagja volt, Arcó gróf szerint pedig, “Eisner bolsevista, zsidó; nem német, nem érzi magát németnek, felforgat minden hazafias gondolatot és érzést. Ennek a földnek az árulója.” Eisner a csehországi

Kurt Eisner ( 1919-ben ,szerkesztett képeslap Robert Sennecke fényképe alapján )

Studnitzból származó zsidó textilgyáros, Emanuel Eisner (1827-1899) és felesége, Hedwig (1839-1918) fia volt. Vagyis származása alapján, valóban nem volt tiszta német, éppen úgy mint maga Arco gróf sem. Mindenesetre mint azt a későbbiekből tudjuk, ilyen vagy hasonló “érdekes” származási felfedezésre sokszor került sor a Harmadik Birodalomban. Ezt nem biztos, hogy jól fogalmaztam meg. Arra szerettem volna célozni, hogy azért a náci vezetők között is akadt nem tisztán német származás, és ha nagyon szigorúan akarjuk nézni, akkor mind a kommunisták, mind a németek között jelentős zsidó származású ember tevékenykedett.

Arcó grófot a saját zsidó származása ellenére is, német szélsőjobboldali aktivistának, bajor nacionalistának nevezhetjük, egyértelműen Hitler közeli nézeteket vallott. Nem értet egyet a Németországban zajló történésekkel, és elvileg saját meggyőződésből ( nem összeesküvés keretein belül, bár ezzel kapcsolatban még vannak nyitott kérdések ) 2 lövéssel agyonlőtte Kurt Eisner-t 1919. február 21-én. Eisner testőrei őt is súlyosan megsebesítették a nyakán, csak éppen, hogy meg tudták menteni. Az életmentő műtétet Ferdinand Sauerbruch végezte,  akit – mivel nem volt hajlandó átadni a frissen megműtött beteget a Forradalmi Bizottságnak – letartóztatták és majdnem halálra ítélték ezért. Arco-t végül halálraítélték, azonban ezt az ítéletet egy konzervatív bíró ( Georg Neithardt ) öt év börtönbüntetésre változtatta, amit a Landsberg börtönben töltött le. Neithardt szimpatizált Arco-val, az ítélet indoklásában leszögezte, hogy “a politikailag kiskorú férfi magatartása nem az alacsony érzelmeknek, hanem a népe és a haza iránti izzó szeretetnek köszönhető”.

Érdekesség: A merénylet után gyorsan felmerült a kérdés, hogy Arco saját kezdeményezésére vagy támogatók nevében cselekedett-e. Állítólag az antiszemita Thule Társaság tagja volt, de anyja zsidó származása miatt ezt a lehetőséget  kizárták.  Nicholas Goodrick-Clarke angol történész azt írja, hogy Arco “feldúlt volt, és nemzeti érzelmeit akarta megmutatni [Kurt Eisner] meggyilkolásával” Vagyis az is felmerült, hogy annyira szeretett volna csatlakozni a Thule Társasághoz, hogy ezzel próbálta bizonyítani, hogy érdemes lenne rá.

A Landsberg börtönben ekkor még csak ő volt az egyetlen fogoly, azonban idővel gyűlni kezdtek a további, rendszerellenes fogvatartottak. Ide került a  Weimari Köztársaság megdöntésre tett kísérlete miatt, ( puccs kísérlet 1923 november 8, és 9 között ) Adolf Hitler is! Sok írásban olvashatjuk azt, hogy Arco és Hitler a börtönben barátok lettek, és Hitler végül Arco cellájában töltötte le börtönbüntetését ( ez ellenben esélyes, hogy valóban így volt ). Erre azonban nincs bizonyíték. Hitler 1924. április 1-jén került be a börtönbe, Arco 1924. április 13-án “büntetés megszakítása” alapján szabadult, így az átfedési idő igen kevés volt, ezért kicsi az esélye a fentieknek. Azonban a későbbiekben ezzel kapcsolatban természetesen további legendák is születtek.

Érdekesség:  Ő inspirált egy fiatal Münchenbe látogató, ekkor még ismeretlen férfit, Joseph Goebbelst. “Eisner halála”, ahogy Hitler látta és később írja, “csak felgyorsította a fejleményeket, és végül a szovjet diktatúrához, helyesebben fogalmazva a zsidók múló uralmához vezetett, ahogy az az egész forradalom felbujtóinak eredeti célja volt. Ezt sokan egyfajta bírálatnak értelmezik, de vannak akik csak sima megjegyzésnek az eseményekkel kapcsolatban.

A szabadulása után Arco pályafutása, élete érdekesen alakult. Igazából nem játszott jelentős szerepet a továbbiakban.  A nemzetiszocialista rezsim alatt Arcót meggyőződéses föderalistának tartották, és részben zsidó származása miatt meglehetősen gyanakvóan figyelték ( az 1935-ben elfogadott nürnbergi faji törvények szerint Arcot úgynevezett negyedzsidónak tekintették ). Ennek ellenére 1919-es, baloldal ellen irányuló tettét továbbra is pozitívan értékelték. Ennek a “hírnévnek” köszönhette, hogy zsidó származása ellenére el tudott lavírozni az egyre szélsőségesebbre forduló Harmadik Birodalomban. 1933. március 13-án azonban védőőrizetbe helyezték, mert Hitler központosított belpolitikájára hivatkozva megjegyezte, hogy mást is ugyanolyan könnyen le tud lőni bárkit, mint anno Eisnert. A nemzetiszocialista pártsajtó ezután gyűlölködő tirádákba kezdett, nem értették ezt a véleményük szerint, nagyfokú jóindulatot. Végül mikor biztosítottnak látták, hogy nem tesz semmit Hitler ellen, Heinrich Himmler parancsára Arco-t elengedték, de megfigyelés alatt maradt. 

1934. július 10-én Arco-Valley feleségül vette Maria-Gabrielle von Arco-Zinneberget ( 1910–1987 ) Münchenben. A párnak 1935 és 1943 között öt gyermeke született. A sikertelen Stauffenberg-gyilkossági kísérlet után Arco ismét fogságba esett. Miután ideje nagy részét a Linz melletti Schörgenhubban egy nagy munkanevelő táborban töltötte, a háború vége előtt Münchenbe szállították egy műtétre. Nem sokkal a háború vége után Arco 48 évesen meghalt. 1945. június 29-én Salzburg közelében autója egy szembejövő amerikai hadsereg járművel ütközött, miközben előzött egy lovas kocsit. Míg két utas túlélte a balesetet sérülésekkel, ő a helyszínen meghalt mellkasi zúzódás következtében.


Tudtad? ( történelmi érdekességek )

Az ókori Egyiptomban a szolgákat mézzel kenték be, hogy inkább ők vonzzák a legyeket, s a fáraót ne zaklassák a bogarak. A szolgák sora amúgy sem volt túl fényes akkoriban, mivel gyakran, ha meghalt egy fáraó, vele együtt eltemették az összes szolgáját, háziállatát és ágyasát is.

Na de hogyan kapcsolódunk a numizmatikához. Ez esetben, nagyon egyértelműen. Arcot a német jobboldal hősének kiáltották ki az I. világháború utáni zűrzavaros években. Így nem csoda, hogy végül arcképe rákerült néhány bankjegyre. Pontosabban notgeldre. Az átalakulással párhuzamosan zajló gazdasági válság, inflációs időszak” szülte” szükségpénzek esetében, gyakran látunk érdekes ábrázolásokat. A notgeldek esetében nem volt központi ellenőrzés, engedélyeztetés a kibocsátások során, ezért tulajdonképpen bármit rányomtathattak, amit az adott kibocsátó elképzelt. Így történt Arco gróf esetében is. 1920. április 9-én adták ki Arco gróf arcképét ábrázoló 10 heller, 20 heller és 50 heller címleteket ( Aurolzmünster piacváros, Felső-Ausztria szövetségi állam ). A hátoldalon Arco szülőházának különböző jelenetei láthatók. Íme ( A notgeld képek forrása: © ALAMIR ):

 

 

Felhasznált források: wikipedia.org,  Anton Graf von Arco auf Valley | navonanumis.blogspot.com, Count Arco – Famous Anti-semite on Austrian Notgelds

Hirdetés


Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?


Legfrissebb bejegyzések