A Bank of England Múzeumban őriznek egy különleges vasládát. A gyűjtemény legrégebbi bútora, ráadásul igen szép állapotban maradt fenn. Hozzávetőlegesen a gyártási idejét 1700 körülire teszik, szóval több mint 300 éves.
A láda tulajdonképpen egy korabeli, 18. századi széf. Arany, ezüst, pénz és fontos dokumentumok tárolására használták volna. Íme:
De ez a láda, sokkal több titkot rejt mint gondolnád. Először is látod a zárat, a láda elején? A kulcs helyét? Nos az csak egy csali zár, az igazi a láda tetején található. Amikor behelyezi és elfordítja a kulcsot az igazi zárba, a fedélben lévő karmos csavarok visszamozdulnak a láda túlnyúló peremétől, és lezárják a ládát. Ez a mechanizmus szinte lehetetlenné teszi a kinyitást, ha nem nálad van a kulcs 🙂
Egy másik érdekességet, a fedél belsejében találhatunk. Itt egy közeli kép a rácsról. Látsz valamilyen furcsa formát a fémszerkezetben?
Nos megnyugtatlak, nem vagy egyedül, ha nem találtad meg mire gondolok! 🙂 De mutatom:
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| A neolitikus Európában élők már hatezer évvel ezelőtt is használtak rágógumit amely nyírfakéregből készült kátrányból állt, és szájápolásra, illetve fogtömésre is alkalmazták. Az ősi maják és aztékok a sapodilla fából készült chicle-t rágcsálták, előbbiek az éhség és szomjúság csökkentésére, utóbbiak pedig főként nők és gyermekek számára engedélyezték a rágást. Az első kereskedelmi forgalomba hozott rágógumit John B. Curtis alkotta meg 1848-ban, amely a lucfenyő gyantáján alapult. Később, az 1860-as években Thomas Adams kísérletei járultak hozzá a modern rágógumi megszületéséhez. A chicle alapanyagú rágógumi a 20. század közepéig dominált, míg az 1920-as években az Egyesült Államokban évi 105 rágógumit fogyasztottak fejenként. William Wrigley a rágógumival lett gazdag, 1893-ban piacra dobott „Wrigley’s Juicy Fruit” és „Wrigley’s Spearmint” márkái máig elérhetők. A buborékfújható rágógumit Frank H. Fleer vezette be 1906-ban, ami szórakoztatóvá tette a rágózást. A rágógumi világszerte a második világháború idején vált népszerűvé, amikor az amerikai katonák élelmiszercsomagjaiban szereplő rágót elcserélték helyi ételekre. |
Elég nehéz kivenni őket. De ha alaposan megnézed, láthatsz egy-egy hattyút vagy szárnyas sellőt az egyes körökben. A hattyúk a megbízhatóságot szimbolizálják, a szárnyas sellők ( meluzinként ismertek ) pedig a gazdagságot. Egy biztonságos ládához illő motívumok, amit akkoriban, sok esetben fontosnak tartottak a hasonló célt szolgáló ládákra ráfesteni, belevésni, ráfaragni, vagy ráformálni bármilyen módon.
A Meluzinok, édesvízi sellőszerű lények, ők tulajdonképpen a “nyugat-európai” sellők. Néha két halfarokkal vagy a test alsó részén található teljes halfarokkal ábrázolják őket. Ők tulajdonképpen a Kis Hableány “ihletői”.
Tovább érdekesség még, hogy ha esetleg nagyon, nagyon jól ismered az angol bankjegyeken található motívumokat, akkor felismerted, hogy ezeket már láttad valamelyiken. De ehhez nagyon jó szem, és megfigyelés szükséges. A Bank of England által 1994-ben forgalomba hozott 50 GBP ( E sorozat ) bankjegyen fedezheted fel ezeket a motívumokat. A bank fennállásának 300. évfordulójára készült bakjegy, részben “régi stílusú”, és egyéb történelmi ábrázolás is látható rajta. A terveket Roger Withington készítette, és a ládából származó motívumokat használta a bankjegy alján lévő szegélyben.
Azt hiszem, így már nem nehéz észrevenni őket, de azért mutatom:
Hirdetés
Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?