A 19. század első felében az Egyesült Államok gazdaságát súlyos válságok és pénzügyi bizonytalanság jellemezte, amelynek egyik látványos következménye az aprópénz hiánya lett. Ebben a kritikus időszakban jelent meg a német származású tudós, Lewis Feuchtwanger merész újítása: saját készítésű, nikkel-ezüstből öntött egycentes érmei, amelyek nem csupán a mindennapi pénzforgalmat segítették ki ideiglenesen, hanem egy újfajta fémpénz bevezetésének gondolatát is felvetették. A következő írás ennek a különleges és kevéssé ismert magánérmének – a Feuchtwanger-centnek – a történetét mutatja be.
Lewis Feuchtwanger ( 1805. január 11-én született a bajorországi Fürth városában ) a jénai egyetemen szerzett doktori fokozatot, majd New Yorkba költözött. Ásványtannal, kohászattal és kémiával foglalkozott, de orvosként is praktizált, és számos tudományos társaság tagja volt. Négy könyvet írt ásványtani és vegytani témákban. 1837-ben, az úgynevezett „Hard Times” gazdasági válság idején, Feuchtwanger aprópénzhiány enyhítésére saját érméket bocsátott ki argentanból – ez egy réz, nikkel, cink, ón és nyomelemek ötvözetéből álló fém, amely lényegesen olcsóbb volt, mint a hivatalosan használt réz kivonása. Az amerikai pénzverde által vert félcentesek és egycentesek előállítása ugyanis költségesebbnek bizonyult.
Lewis Feuchtwanger (1805-1876) portréja ( A kép forrása: Smithsonian Institution Archives, Record Unit 95, Box 27A, Image No. SIA_000095_B27A_162 )
Az 1837-es pénzügyi pánik – amely a Második Egyesült Államok Bankjának megszüntetését követő recesszió eredménye volt – súlyos aprópénz-hiányhoz vezetett. Ebben az időszakban ( kb. 1837–1844 ) a forgalomban lévő kisebb címletű pénzek zömét nehézkes rézérmék, magánkibocsátású tokenek, illetve külföldi ezüstérmék ( vágott vagy egész formában ) tették ki. Csak 1864-ben hozott az amerikai Kongresszus olyan törvényt, amely előírta, hogy törvényes fizetőeszközt csak az Egyesült Államok pénzverdéje állíthat elő.
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| A nagy gazdasági világválság amely az 1929 októberében a New York-i tőzsde összeomlásával kezdődött, 1933-ban érte el csúcspontját az USA-ban, de hatásai az 1940-es évekig tartottak. A válság idején a világkereskedelem a felére esett vissza, az ipari termelés drámaian csökkent, bankok és mezőgazdasági ágazatok kerültek válságba, a munkanélküliség pedig rekordmagasságot ért el. 1929 és 1933 között az USA-ban közel 11 ezer bank ment csődbe a 25 ezerből. A válság hatására a társadalmi szokások is megváltoztak; például a cipzár használata terjedt el, mert az emberek nem tudták megengedni maguknak a gombokat. Herbert Hoover elnököt sokan hibáztatták a válságért, ezért a nyomornegyedeket "Hoover-városnak", az ingyenkonyhák ételeit pedig "Hoover-pörköltnek" nevezték. Az emberek a válság idején szinte mindenből levest készítettek, köztük olyan különlegességeket is, mint a perec- vagy kávéleves, sőt, a válságleves is, ami ketchupból és forró vízből állt. A válság leginkább az Appalache-régió hegyvidéki közösségeit sújtotta, ahol sok család annyira elszegényedett, hogy pitypang és szeder lett a fő táplálékforrásuk. Ezzel szemben Joseph Kennedy, John F. Kennedy apja, hatalmas vagyonra tett szert ingatlanügyleteinek köszönhetően, és 1929-től 1935-ig vagyonát 4 millióról 180 millió dollárra növelte. Érdekes módon, a válság alatt, 1930 és 1933 között az amerikai lakosság halandósági rátája csökkent, amit a kutatók a stresszmentesebb életnek tulajdonítanak. Amikor Franklin D. Roosevelt 1933-ban elnök lett, az állam aktívabban beavatkozott a gazdaságba, és a New Deal keretében átfogó közmunkaprogramot indított a munkanélküliség csökkentésére. Csak a Tennessee folyó völgyében folyó munkálatokban 8,5 millióan dolgoztak 1935 és 1943 között. |
Feuchtwanger-token, 1837, New York, 1 cent, HT-268 típus, Feuchtwanger-féle, PCGS MS65 minősítés ( A kép forrása: pcgs.com )
1837-ben Feuchtwanger egycentes érméit a Kongresszus elé terjesztette jóváhagyásra, mint a réz olcsóbb alternatíváját. Ez volt talán az első kísérlet „nikkelpénz” forgalomba hozatalára az Egyesült Államokban. A Kongresszus azonban elutasította kérelmét, ám Feuchtwanger ennek ellenére továbbra is gyártotta és terjesztette érméit. Magánérmék betiltására csak 1864-ben került sor. 1837 és 1844 között több ezer Feuchtwanger-cent került forgalomba, amelyek mindegyike New York-i gyógyszertárából származott. A gyűjtők több mint egy tucat különböző verőtő-változatot azonosítottak ezekből ( Ezek közül sok viszonylag gyakori, és könnyen beszerezhetők ). Az egycentes tokeneken kívül Feuchtwanger 1864-ben háromcentes példányokat is készített, ezek azonban mára rendkívül ritkának számítanak, mivel csak kevés darab maradt fenn. Feuchtwanger nevét gyakran kapcsolatba hozzák egy sas által megtámadott kígyót ábrázoló motívummal, amely bélyegszerű érméin is szerepelt.
Feuchtwanger-token, 1837, New York, 3 cent, HT-262 típus, Feuchtwanger-féle, PCGS AU58 minősítés ( A kép forrása: pcgs.com )
Hirdetés
