Vannak “gyűjtők” akik kezdik beolvasztani az aranyérméiket, mivel azokra csak “aranyhulladékként” tekintenek!

2024-ben az aranyérmék értékének alakulását több összetett tényező befolyásolja, beleértve a piaci dinamikát, a geopolitikai eseményeket és a technológiai változásokat. Az arany mindig is a gazdasági stabilitás egyik fő mutatója volt, és ebben az évben is központi szerepet játszik a globális pénzügyi rendszerben. Az aranypiacon megfigyelhető kulcsfontosságú trendek jelentős hatással vannak az aranyérmék értékére ( és most nem csak a befektetési érmékre gondolok ), így a gyűjtők és befektetők számára különösen fontos, hogy figyelemmel kísérjék ezeket az eseményeket.

Miért emelkedik az arany ( és ezüst ) ára?

Ha erről a témáról írok, mindig bajban 🙂 vagyok. Az aranyat fogom többször említeni a leírásban, de tulajdonképpen ez az ezüstre is igaz, bár valamelyest másképp, de ebbe most nem mennék bele. Ezt vegyétek figyelembe, mikor olvassátok a cikket. A gazdasági bizonytalanságok, mint az infláció és a kamatlábak ingadozása, továbbra is erősítik az arany vonzerejét, mivel sokan biztonságos menedéket keresnek a pénzügyi zavarok idején. Az arany az egyik legstabilabb értékmegőrző eszköz, amely történelmileg ellenáll a piaci ingadozásoknak, így nem meglepő, hogy amikor a gazdasági környezet kiszámíthatatlanná válik, a befektetők az aranyhoz fordulnak, és gyakran az aranyérmék formájában kívánják megőrizni vagyonukat. A geopolitikai feszültségek szintén jelentős szerepet játszanak az aranyérmék értékének növekedésében. A folyamatos nemzetközi konfliktusok és a diplomáciai feszültségek a piacok instabilitásához vezetnek, ami tovább növeli az arany iránti keresletet.

Amikor a fiat valutákba vetett bizalom meging, az emberek gyakran az aranyhoz, mint egyetemes értékőrzőhöz fordulnak. Ez a fokozott kereslet nemcsak az arany azonnali árát emeli, hanem a gyűjthető és befektetési minőségű aranyérmék prémiumát is. A technológiai fejlődés és a digitális valuták térnyerése is jelentős hatást gyakorol az aranypiacra. Míg a kriptovaluták új, alternatív befektetési lehetőségeket kínálnak, volatilitásuk kiemeli az arany stabilitását és tartós értékét. Ez arra ösztönzi az érmetulajdonosokat, hogy diverzifikálják portfóliójukat, egyaránt befektetve digitális eszközökbe és fizikai aranyba, ami tovább növeli az aranyérmék iránti keresletet. Emellett a kormányzati politikák és szabályozások is befolyásolják az aranyérmék értékét. Az aranybefektetésekre vonatkozó kedvező adópolitika, illetve az arany importjának és exportjának korlátozásai növelhetik vagy csökkenthetik az aranyérmék vonzerejét a piacon. Ezek a szabályozási változások gyakran gyors és jelentős hatást gyakorolhatnak az aranypiacra, ezért a befektetőknek figyelniük kell a jogi környezet alakulását is. Végül, az arany kulturális jelentősége is tartós hatással van az aranyérmék iránti keresletre. Sok kultúrában az arany nemcsak pénzügyi eszköz, hanem a gazdagság és a társadalmi státusz szimbóluma is. Ez a kulturális tisztelet és a hozzá kapcsolódó értékrend hozzájárul az aranyérmék iránti folyamatos kereslethez, különösen azok esetében, amelyek egyedi történelmi vagy művészeti értékkel bírnak. Összességében 2024-ben az aranyérmék értékét számos tényező befolyásolja, amelyek között a piaci és geopolitikai dinamika, a technológiai változások, a kormányzati szabályozások és az arany kulturális jelentősége egyaránt szerepet játszik. Ezeket figyelembe véve a gyűjtőknek és befektetőknek alaposan meg kell érteniük az aranypiac árnyalatait ahhoz, hogy sikeresek legyenek ebben a dinamikusan változó környezetben.

Amíg alacsony az ezüst, vagy aranyár, addig többet ér az érme?

Az arany ára, mindaddig amíg alacsonyan marad, a történelmi trendekhez képest, nem feltétlenül befolyásolja érdemben egy numizmatikailag is feláras érme értékét. Egy adott érme numizmatikai felárát, történelmi jelentőségének felárát, vagyis a gyűjtői felárát meghatározni, nagyon nehéz. Értékesebb érmék esetében, ezt egy aukció végső leütési ára tudja a legjobban beárazni. Így alakul ki egy adott érme teljes ára. “Természetesen” a belső fémértéket minimum meg kell fizetni, és most ebbe ne is menjünk bele részletesen, ezt el kell fogadni. Erről szoktak vitatkozni fórumokon is, akár ezüst, akár arany érméről beszélünk. Meg kell-e fizetni a belső fémértéket? Persze, hogy meg. Sokan azon a véleményen vannak, hogy annak beolvasztása, és a tiszta nemesfém kivonásának költségét is számolni kell. Igen, kell, de annak költsége mindig is benne is volt az adott érme árában. Miért? Jöjjön egy példa, az 1947-es Kossuth 5 Ft, ami esetében gyakran alakul ki vita. Ennek az érmének 0,500-ös ezüst tartalma van, ez a “vita” tárgya.

Kossuth 5 Forint, 1947 ( A kép forrása: KATZ AUCTION, N°Auction 131 – Coins of the World, N° 1915 )

Pár évvel ezelőtt még 1000 Ft alatt is meglehetett venni. Napjainkban már 2000 Ft felett is kelnek el szebb darabok. Ebben a pillanatban ( 20.24. 08. 20. ) 2016 Ft az ezüst tartalmának az értéke. Egy hirdetés alatt alakult ki vita, hogy meg kell-e minimum az ezüst árat fizetni. Aki e-mellett volt, az indoknak, magát a konkrét érték növekedést ( ezüst árfolyam ) jegyezte meg, aki nem, az pedig azt, hogy le kell vonni ebből az árból, annak a költségét, amennyibe a tiszta ezüst kivonása kerül. Na ez szerintem egy ökörség! Miért? Ez esetben, megeshet ( hozzáteszem nem tudom mennyi ennek a kiadása ), hogy ez a művelet többe kerül, mint az ezüst érték. De egyébként nem is ez a lényeg. Az érmének van egy konkrétan meghatározható belső értéke, aminek a tényleges értékét, az adott nemesfém árfolyamból tudjuk kiszámolni. Minek figyelik ezt, minek jelölik a katalógusokban? Azért, hogy azt ne vegyük figyelembe? Az igazság az, hogy az ezüst tartalmának a “kivonási költségét”, sosem kell számolni, mert sosem fogjuk beolvasztani, és amikor anno 1000 Ft-ot adott valaki a fenti érméért, akkor is megfizette ezt az “odaképzelt költséget”, és amikor 2000 Ft-ot, akkor is. Vagy ez mégsem teljesen igaz? Ez is változhat? Nos igen, valóban változhat. Egy numizmatikus, vagy elhivatott gyűjtő, ritkábban kerül ebbe a dilemmába. Őket csak nehezen befolyásolja a nemesfémek árváltozása, hisz a gyűjtői felárat figyelik leginkább. Azonban ez is változhat. Ez történik most, napjainkban. Az ezüst, de legfőképpen az arany ára, olyan mértékben emelkedett, hogy tulajdonképpen a gyengébb, vagy középszerű gyűjtői felárakat lassan beelőzi. Ez egész pontosan azt jelenti például, hogy az adott aranyérme belső értékének növekedését még hajlandóak megfizetni a vásárlók, de numzimatikai felárat már nem. Tehát X arany érme eladási ára pár évvel ezelőtt 10,000 Ft. Ebből mondjuk 8000 Ft az arany értéke. Ma az arany értéke ugyan ennél az érménél, mondjuk 15000 Ft. A vevő azonban már nem szívesen fizet az X érme esetében felárat, azonban az eladó még így is jól járhat, ezért belemegy az üzletbe. Vagyis a két fél, eltünteti a gyűjtői felárat, és ezt az arany árának emelkedése okozza. Ez egyébként egy “humánusabb” módja a gyűjtői érték eltüntetésének, azonban van egy drasztikusabb is, ami úgy néz ki, már el is kezdődött. A fenti példát nézve, lehet azoknak lesz igaza akik az olvasztási költségen felül, a belső nemesfém értéket nézik. Mivelhogy a magukat befektetőnek nevező gyűjtők, elkezdték beolvasztani a gyengébb gyűjtői felárral rendelkező aranyérméket.

Hogyan gondolkozzak? Gyűjtőként, vagy befektetőként?

Erre a válasz sokaknak ( sokunknak ) egyértelmű. De higgyétek el, hogy van akinek nem. Én egyértelműen nem olvasztanék be sosem egyetlen érmét sem. Maximum a másolatokat, nemesfém után vereteket, de mivel ilyeneket sosem vennék, ez az eset sem történhet meg velem. Azonban vannak akik ezt nem így gondolják, és a fentieket figyelembe véve, az arany ( elsősorban arany, és nem ezüst, erről lentebb kicsit többet ) árának emelkedését figyelembe véve, “aranyhulladékként” kezdik kezelni némelyik aranyérmét. A fenti 1947-es Kossuth 5 Ft példában leírom, hogy igenis hozzá kell számolni a nemesfémérték változást is, egy adott érme értékéhez, azonban ettől függetlenül, én nem engednék a piac nyomásának, és mindenféleképpen kérnék gyűjtői felárat is. Ha így nem kellene senkinek, akkor nem adnám el, és kész. De nézzük meg, hogy melyek azok az érmék amik az olvasztás sorsára juthatnak?, és melyek azok amik még “megúszhatják” ezt? Íme néhány példa: A Német Birodalomból származó aranyérmék, különösen a 20 aranymárkás címletek, ma már alapvető elemei a numizmatikai piacnak és számos kereskedő készletének. Ezek az érmék, amelyeket gyakran kettős koronaként is emlegetnek, széles körben elterjedtek, különösen azok, amelyek Poroszországból származnak. Poroszország a Német Birodalom legnagyobb és legnépesebb tagállama volt, így a királyság nagy mennyiségben verhetett aranyérméket, amelyek mára gyakori darabok lettek a piacon. Az érmék ritkaságát és értékét a gyűjtők és a kereskedők gyakran az alapján határozzák meg, hogy melyik uralkodási régióból származnak. A Német Birodalom négy legnagyobb tagállama – Poroszország, Bajorország, Szászország és Württemberg – királyságok voltak, és ezekből a területekről származó aranyérmék általában nagy mennyiségben kerültek forgalomba. Ezen királyságok érméi tipikusan forgalomban lévő állapotban kaphatók, és az arany aktuális árához képest csak csekély felárral értékesítik őket, mivel ezek az érmék viszonylag gyakoriak. A Német Birodalom másik fontos érmekategóriáját a kisebb nagyhercegségek alkotják, például a badeni, hesseni, mecklenburg-schwerini, oldenburgi és szász-weimari-eisenachi nagyhercegségek érméi. Ezek az érmék már ritkábbak, mivel a nagyhercegségek nem minden évben vertek aranyat, és a pénzverési számok jelentős eltéréseket mutatnak. Ennek eredményeként ezek az érmék inkább a numizmatikusok körében keresettek, akik különösen értékelik a ritkaságukat és történelmi jelentőségüket. Még ritkábbak a Német Birodalom kisebb hercegségeiből, fejedelemségeiből, valamint a Hanza-városokból, például Brémából és Lübeckből származó aranyérmék. Kivételt képeznek a hamburgi érmék, amelyek általában nem számítanak ritkának, és így kevésbé érdeklik a gyűjtőket. A ritkaságuk miatt ezek az érmék jelentősebb felárral kerülnek forgalomba, különösen akkor, ha jó állapotban vannak. Fontos megjegyezni, hogy a Német Birodalomból, különösen Poroszországból származó aranyérmék esetében létezik egy alapvető szempont, amelyet figyelembe kell venni: a piacon számos történelmi reprodukció található. Ezek a reprodukciók, bár az eredeti érmékkel azonos aranytartalommal bírnak, nem abból az időszakból származnak, amikor az eredeti érméket verték. Ezek a másolatok általában könnyen felismerhetők szabad szemmel is, és numizmatikai értékük nincs, így a gyűjtők szemében nem különösebben értékesek. Éppen ezért sok ilyen porosz érmét, például a Williams és Frederick uralkodókhoz köthető darabokat, gyakran “aranyhulladékként” ( ezt azért elég durva leírni 🙁 ) kezelnek és beolvasztanak.

Kaiserreich, Preussen 20 Mark 1889 A Wilhelm II. Ebből az érméből közel 11 millió darabot vertek. Ez jelentősen csökkenti a gyűjtői felárat, és előtérbe helyezi az arany tartalmat. Sok gyűjtő ( befektető ) ezt az érmét, kizárólag aranyárban értékel, és ez akár a beolvasztását is jelentheti. ( A kép forrása: ma-shops.co.uk )

A 19. századi Európában elterjedt aranyérmék közé tartoznak azok, amelyeket Franciaországban, Belgiumban és Olaszországban vertek a Latin Monetáris Unió ( LMU ) részeként. A 20 frankos vagy 20 lírás érmék, amelyek forgalmi jelekkel rendelkeznek, általában alacsony gyűjtői prémiumot hoznak, ezért gyakran olvadékanyagként kezelik őket. Azonban a kisebb LMU-tagok, mint például Görögország, vagy azok az országok, amelyek nem csatlakoztak az unióhoz, de annak szabványai szerint vertek érméket, mint Albánia vagy Spanyolország, különösen keresettek a gyűjtők körében. Az albán aranyérmék például ritkaságok, és nagy hiba lenne őket beolvasztani, mivel Délkelet-Európában különösen nagy az irántuk való kereslet. Ezeket az érméket érdemes megőrizni, mivel értékes gyűjtői darabok.

Albania, Zog I, 100 Franga Ari, 1926, Rome, Ebből az érméből pár ezer darabot vertek, jelentős gyűjtői felárral kereskednek vele. ( A kép forrása: vcoins.com )

Az aranyérmék kiválasztása az aranyhulladék feldolgozásához komoly kihívást jelent, mivel minden érme történelmi jelentőséggel bír. Még abban az esetben is, ha könnyen beszerezhető darabról beszélünk. Azonban ha valaki mégis a beolvasztás mellett dönt, érdemes, és fontos néhány iránymutatást figyelembe venni, még akkor is, ha tudjuk, hogy számos ország a múltban nagy mennyiségben verte aranyérméit, és ezek nem számítanak ritkaságnak. Mire érdemes figyelni? Az 1800 előtti aranyérméket csak kivételes esetekben szabad beolvasztani, míg a 19. századi aranyérmék esetében érdemes megvizsgálni, hogy a kibocsátó ország abban az időszakban politikailag és gazdaságilag jelentős szerepet játszott-e, mint például az USA, Nagy-Britannia vagy a Német Birodalom. Az ilyen országokból származó érmék általában csak csekély prémiumot érnek el az arany árához képest, ha forgalomban lévő állapotban vannak, de az érmék beolvasztása előtt mindig érdemes ellenőrizni a kivételeket és a fontos dátumokat. A jobb állapotú 19. századi aranyérméket nem ajánlott beolvasztani, és különösen óvatosnak kell lenni a kis kibocsátó államokból, egzotikus régiókból vagy népszerű gyűjtőterületekről származó érmék esetében. Ahogy fentebb már említettem, a cikk elsősorban aranyat említ, de ezüst esetében is megfigyelhető ez a trend, de jóval “csendesebb” formában. Ennek egyszerű a magyarázata. Bár az ezüst ára is jelentősen emelkedett, 1 grammjának az ára mégsem képvisel jelentős értéket, legalábbis 1 gramm aranyhoz viszonyítva. Míg 1 darab nagyobb nemesfém tartalommal bíró aranyérmének akár lehet közel 1 millió Ft is a belső értéke, addig ahhoz, hogy ezt az értéket elérd, rendelkezned kell például körülbelül 500 darab 1947-es Kossuth 5Ft-al ( legalábbis a jelenlegi árfolyamokat figyelembe véve ). Azt hiszem nem kell túl magyarázni a logisztikai különbséget az arany, és ezüstérmék között. Bár az ellenben lehet az ezüstérmék mellett szól, hogy ha mondjuk “csak” valamennyi pénzre van szüksége a gyűjtőnek, akkor lehet könnyebb eladni néhány ezüstérmét, mint egy aranyérmét. Vagy ha ez nem is így van, akkor meg az lehet a sok ezüstérme előnye az 1 darab aranyéval szemben, hogy “részletekben” lehet pénzhez jutni a sok érméből, míg az arany esetében el kell adnia azt az 1 darabot ahhoz, hogy annak eladási árából hozzájussunk a kívánt összeghez.