A slow-tv, magyarul lassú televíziózás, egy különleges és egyre népszerűbb televíziós műfaj, amely lényege a természetes és lassan kibontakozó események valós idejű közvetítése. Az ilyen műsorokban nem történik sok minden, inkább a természetes folyamatok vagy csendes, hétköznapi tevékenységek kerülnek a középpontba. Az emberek milliói szívesen kapcsolódnak ki az ilyen típusú adásokkal, amelyek a modern, rohanó élet stresszes mindennapjaiban nyújtanak nyugodt pillanatokat.
A slow-tv, mint műfaj
A slow-tv legismertebb példái között szerepel a szépen megrakott kandallók tűzének valós idejű közvetítése. Ezeket a műsorokat nemcsak karácsonykor, hanem egész télen számos tévészolgáltató műsorkínálatában megtaláljuk. A nézők a pattogó fahasábok hangját és a lobogó lángnyelvek látványát élvezhetik, miközben időnként lassan hömpölygő melódiák egészítik ki az élményt. Bár sokak számára elsőre talán furcsának tűnhet, hogy valaki órákig néz egy égő kandallót, a műfaj népszerűsége megkérdőjelezhetetlen. A becslések szerint milliók kapcsolnak az ilyen programokra világszerte. A slow-tv műfaját széles körben a norvég közszolgálati televízió, az NRK indította el, amikor 2009-ben, a Bergen és Oslo közötti vasútvonal 100 éves jubileumának apropóján, hét órán keresztül közvetítette az útvonalat. Az egyszerűnek szánt megemlékezés váratlan sikert aratott, és ezzel megteremtette a lassú televíziózás alapjait. Az NRK 2011-ben új szintre emelte a műfajt, amikor egy hajó 134 órás útját közvetítette élőben a norvég tengerpartok mentén. Az adás óriási nézettséget generált, az ország lakosságának közel fele, körülbelül két és fél millió ember követte az eseményeket. A csúcspont akkor következett be, amikor a hajó a festői Trollfjord felé tartott – egyszerre 692 ezren nézték az élő közvetítést. A műsor világrekordot is döntött, mint a világ leghosszabb, élőben sugárzott televíziós dokumentumfilmje, és ezzel bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe.
Az NRK a siker után egymást követték az újabb és újabb slow-tv témák. 2013-ban például 12 órás pulóverkötési maratont közvetítettek, ahol a nézők nyomon követhették, ahogy a gyapjúfonalak öltésről öltésre formálódnak. Egy évvel később a csatorna egy norvég történész három és fél órás előadását közvetítette Norvégia 200 évéről. Bár ezek a témák elsőre unalmasnak tűnhetnek, a nézők számára éppen a nyugodt és részletgazdag közvetítések jelentették a vonzerőt. 2014-ben egy 60 órás monstre műsort is készítettek, amelyben 200 kórus ( összesen 3000–4000 énekes ) énekelte el a norvég nemzeti énekeskönyv összes dalát. Az adás nemcsak a nézők számában döntött rekordokat, hanem kulturális értéket is képviselt. Nemcsak Norvégiában népszerű a slow-tv műfaj. A svéd közszolgálati televízió, az SVT, 2019-ben „A nagy jávorszarvas-vándorlás” címmel indított egy ötnapos élő műsort, amely azonban váratlan akadályba ütközött: a gondosan előkészített helyszíneken nem jelentek meg a jávorszarvasok. Bár ez más műfajban totális bukást jelentett volna, a slow-tv esetében nem volt gond. A nézők azért is követték az adást, hogy „ne maradjanak le” az első jávorszarvas felbukkanásáról, és ez a FOMO ( félelem a kimaradástól ) különleges varázst adott az élő közvetítésnek. Eközben Finnországban, 2021-ben a finn közszolgálati televízió, az YLE, egy fekete labrador és nyolc újszülött kölyke életének első heteit mutatta be egy kéthónapos maratoni adásban. Az első két hét alatt több mint 5,5 millió néző kapcsolódott be az adásba.
A rózsaszínzaj elméletét Martin Gardner matematikus 1978-ban vezette be a köztudatba, amely a természet egyik leggyakoribb hangspektruma. Ez az egyenletes és harmonikus zaj körülvesz minket, például a duruzsoló tűz, a morajló tenger, a vízesés, a lombkorona susogása, a tartós eső, a szélzúgás vagy a szívverés hangjában. Ezek a természetes hangok nyugtató hatással vannak ránk, és szinte evidens, hogy a megfigyelésük jóleső érzést kelt.
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| A Cooper Underwear nevű cég 1904-ben piacra dobta legelső pólóját, amit valójában a szingli férfiaknak találtak ki. A ruhadarabon se cipzár, se gomb, se zseb nem volt, ami nagyon megkönnyítette a férfiak életét, merthogy nem volt feleségük, aki ezeket visszavarrta volna. Mivel egy nagyon egyszerű és praktikus felsőrészről volt szó, ezért hamar népszerű lett a főiskolai hallgatók, majd a katonák között. |
Miért kandalló? Miért tűz?
A slow-tv egyik legnépszerűbb formája a kandalló tüze, amely sokak szerint csak hangulati elem, míg mások számára a lángok mozgása önmagában is elég figyelemfelkeltő. A természetes, ritmikus hangok, mint a pattogó fahasábok vagy a tenger hullámverése, bizonyítottan segítenek a stresszoldásban és a mentális feszültség csökkentésében. A tűz nézése ősi, evolúciós gyökerekkel rendelkező tevékenység, amely ellazít és melegséget sugall. Kísérletek is bizonyították, hogy a tűz látványa és hangja vérnyomáscsökkentő hatású. A Netflix 2010 óta több kandallóműsort is kínál, amelyek George Ford “máglyamester” munkájának nyomán váltak népszerűvé. Eleinte csak karácsonyi kiadások készültek, de ma már minden évszakra van változat. A formátum elkészítése azonban technikailag nem egyszerű: speciális kamerákat, megfelelő színhőmérsékletet és pontos időzítést igényel. A kandalló TV sikere bizonyítja, hogy a tűz vizuális és auditív élménye képernyőn keresztül is megőrzi nyugtató és közösségteremtő erejét, továbbá az emberek újra és újra szívesen nézik. Habár a norvégok által népszerűvé tett slow-tv műfaj a skandináv országokhoz köthető, a lassú, meditatív filmek ötlete már korábban is megjelent. Andy Warhol például 1964-es Sleep című alkotásában John Giorno költő több mint ötórás alvását mutatta be. A magyar Tarr Béla 1994-es Sátántangója pedig a lassúság csúcsát képviseli, hét és fél órás, végtelenül hosszú snittjeivel.
Világelső magyarok 🙂
A slow-tv magyar előfutárának a Duna Televízió tekinthető, amely az 1990-es években adásszünetekben élőben közvetített egy akváriumot ( a világ minden tévécsatornáját messze megelőzve ). A halak lassú mozgása, barokk zenei aláfestéssel, lenyűgözte a nézőket, és ellenállhatatlan nyugalmat sugárzott. Az úttörő formátum, amely százezreket vonzott, 2001-ben lekerült a képernyőről, de 2014-ben a Viasat újraélesztette az akváriumos műsort. A Duna Televízió jelenleg minden évben karácsony táján a „Dunakanyar” című műsort sugározza, amely a magyar táj lenyűgöző szépségeit mutatja be lassan hömpölygő képekben, közben kellemes, andalító zenei aláfestéssel. A Duna TV ezzel a műsorral a slow-tv magyar adaptációját kínálja, amely egyszerre szolgálja a kikapcsolódást és a kulturális értékek bemutatását.
A slow-tv műfaja ma is a nyugalmat és a lelassulást hirdeti, legyen szó kandallótűzről, jégcsapok olvadásáról vagy éppen növények növekedésének élő közvetítéséről. Mindegy, hogy mi a téma, a cél ugyanaz: kiszakadni a mindennapok rohanásából és élvezni a pillanatot. A slow-tv műfaja az elmúlt években bizonyította, hogy az emberek igenis igénylik a lassabb, természetközeli élményeket. Legyen szó égő kandallóról, kötésről, hajóutakról vagy csendes túrákról, a lassú televíziózás a modern média egyedi és nyugtató alternatíváját kínálja.
Kapcsolódó tartalom
Hirdetés
Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?