Ritka bányapénzek egy szigetről, amit még Donald Trump is meg akart venni!

Egy aukción, árverésen ( Numismatics Hungary, 2023. Augusztus 24.-  Szeptember 06. ) szúrtam ki egy különleges érmét, erről az érméről, illetve ugyanezen sorozat további két címletéről írnék egy rövid összefoglalót. Sokszor nem is ismerem ezeket az érméket, vagy bankjegyeket, hanem az adott árverésen látom őket először, innen merítem az ötletet a következő cikkhez. Nos ez esetben is így történt. 

Az érme amit árverésen láttam egy 1911-es kiadású, grönlandi 10 öre. Ez így önmagában nem feltétlenül tűnik érdekesnek, azonban akinek jó szeme van, az már a képek alapján is láthatja, hogy nem feltétlenül “egyszerű” forgalmi érméről van szó. Íme egy példa ez említett érmére.

10 öre, 1911, Grönland, Dánia ( bányavállalat magánkibocsátása )

Ha pedig jobban utánanézünk, máris több érdekességet is találhatunk. Az első, legfontosabb, hogy ez nem forgalmi érme, hanem egy token. Egyfajta magánkiadás, úgynevezett bányászati token. Szükségpénz, ha úgy tetszik. Egy kicsit, vagy nagyon is, ezekhez hasonló:  A pénz ami nem pénz, nem szükségpénz, mégsem játékpénz! vagy Orosz bányásztelepülések a Spitzbergákon, ahol saját pénzt használtak A fenti érméből ( hívjuk azért így ) 5000 darabot vertek. A vert darabszám is elég szűkös, ráadásul nem mindegyik darab maradt fenn, pláne nem hibátlan állapotban. Na de mi is ez pontosan? Ki rendelte, verte, használta, és mire, ezt az érmét, illetve még két címletet ( 25 öre, 100 öre ), ami szintén ebben a sorozatban került “forgalomba”.

Egy ki történelmi háttér

Ahhoz, hogy jobban értsük miért, és mi célból készültek ezek az érmék, valamennyire érdemes megnézni az adott történelmi hátteret. Grönland a Föld legnagyobb szigete. A sziget teljes egészében az Észak-amerikai-lemezen fekszik, hajdanán pedig egy kontinenst alkotott a mai Észak-Amerikával. Éppen ezért Grönland földrajzilag Észak-Amerikához tartozik. Azonban területének irányítása, közigazgatási szempontból mindig is Európához kötötte. Grönlandot is “felfedezték”. 982-ben érkezett ide Vörös Erik viking hajós,  ő nevezte el „zöld föld”-nek a szigetet. Viking kolóniák alakultak ki elsősorban a partok mentén, illetve őslakos eszkimók ( inuitok ) éltek még a területen. 1261-ben Grönland a Norvég Királyság része lett. A 15. századra pedig lassan eltűntek teljesen a viking települések ( az éhínségek és az inuitokkal keletkező konfliktusok miatt ). A sziget elnéptelenedésével párhuzamosan kihalt a grönlandi vikingek nyelve is. Az újra erőre kapó Dánia–Norvégia 1721-ben bejelentette, illetve újra megerősítette igényét a szigetre. A 19.század elején a Dánia–Norvégia, és Svédország közötti  konfliktus odáig vezetett, hogy Dánia elvesztette Norvégiát (  1814-es kieli béke ), de megtarthatta tengerentúli területeit. Eközben jelentős számú iniut család vándorolt be a szigetre Kanada északi részéről  egészen 1864-ig, amikor az utolsó csoport érkezett a szigetre. Az első demokratikus választásokat 1862 és 1863 folyamán tartották Grönlandon, melyen megválasztották a kerületi vezetőket. A Dánia, Norvégia, Svédország közötti kapcsolat ebben és a korábbi időszakokban is, elég ingoványos volt. A különböző érdekek, és szövetségek változása nagyban meghatározták a területéi és pénzügyi felosztásokat.

Kapcsolódó tartalom

 

Izland pénztörténete a II. világháború alatt. ( brit, és amerikai megszállás, izlandi tiltakozás )

Norvégia 1905. június 7-én békésen elvált Svédországtól, és önálló országgá vált. Erről itt olvashatsz többet:  Minden idők egyik legszebb norvég érméje ( 2 kroner 1914, a “Mor Norge” | “Norvégia Anyja” ) Hamarosan Norvégia magának követelte Kelet-Grönland bizonyos részeit, és azokat, melyek akkoriban lakatlanok voltak. Ez odáig fokozódott, hogy 1931 júliusában el is foglalta azokat ( Vidkun Quisling védelmi miniszter (a norvég náci párt későbbi vezetője) támogatásával ). A két ország, aki tulajdonképpen Grönlandért harcolt egymással, Dánia, és Norvégia, az Állandó Nemzetközi Bírósághoz fordult döntésért, aki a szigetet  1933-ban Dániának ítélte. Majd kitört a II. világháború. Németország 1940 április 9.-én elfoglalta Dániát, így a dán kormány, a német megszállás miatt, nem tudta érvényesíteni akaratát a sziget felett. Így a  háború alatt Grönland, meglehetősen önálló és független tudott maradni. Bár az is igaz, hogy ez amerikai és kanadai felügyelet alatt történt.

Érdekesség: Az Egyesült Államok, még a Pearl Harbor-i támadása előtt, 1940 szeptemberében katonákat, fegyvereket és felszereléseket küldött az ugyebár még dán felségterületnek számító szigetre, és tulajdonképpen elfoglalt, vagy inkább lefoglalt, egy dél-grönlandi Ivittuut ( korábban Ivigtût ) nevű bányászvárost, és környékét. Itt volt megtalálható a Föld egy legnagyobb természetes eredetű  kriolit-tartaléka. Ez az anyagot, sok mindenhez fel lehet használni, ami azonban talán a legfontosabb felhasználási területe ( főleg a háborús időszakban volt az ), az az alumínium gyártás. Segítségével gazdaságosabbá tehető az alumínium kinyerése az alumínium-oxidból, ugyanis csökkenti annak olvadáspontját. Ezt ismerte fel Amerika, és sajátított ki a bányát. Henrik Kauffmann Dánia egyesült államokbeli nagykövete 1941. április 9-én szerződést írt alá az Egyesült Államokkal. Ez a szerződés feljogosította az Egyesült Államokat katonai bázisok létrehozására Grönlandon, így tulajdonképpen hivatalossá vált az amerikai jelenlét. Azonban egy megjegyzés a megjegyzésen belül 🙂

 

Kauffmann szerződését a grönlandi helyi tisztviselők jóváhagyták, de Koppenhágában a dán kormány érvénytelennek nyilvánította. Kauffmann figyelmen kívül hagyta ezt a tiltakozást, arra hivatkozva, hogy Dániát egy ellenséges hatalom megszállta; következésképpen képtelennek tartotta a kormányt a dán érdekek védelmére. A kormány válaszul Kauffmannt hazaárulással vádolta, és megfosztotta rangjától. Kauffmann figyelmen kívül hagyta mindkét lépést. Kauffmann irányvonalát támogatták a dán egyesült államokbeli főkonzulok, valamint Dánia iráni nagykövete. Ezeket a diplomatákat is elbocsátották. Kauffmann válaszában felszólította a dán diplomatákat szerte a világon, hogy ne kövessék a koppenhágai utasításokat.

 

Az Ivigtut kriolitbánya Grönland délnyugati részén, 1940 ( A kép forrása: wikipedia.org )

 

Hirdetés

A bánya termelése 1942-ben érte el a legnagyobb hozamot, és számítások szerint, ez a termelés jelentősen hozzájárult a szövetségesek végső katonai győzelméhez. A bányát, és 100-200 munkását 500 amerikai katona őrizte, és még egy haditengerészeti támaszpontot is építettek a közelben,  Kangilinnguit-ban  ( korábbi neve: Grønnedal ), a német tengeralattjárók ellen. Ezen a bázison is további több száz katona állomásozott. Bár katonai műveletek végül nem történtek a területen, egy tragédia igen. 1943 februárjában német tengeralattjáró lőtte ki az Ivittuut felé tartó SS Dorchester-t, és összesen 675-en vesztették életüket a támadásban. Napjaikban egy domb tetején elhelyezett fehér horgony őrzi ennek a tragédiának az emlékét. Ez a bánya volt az, ami a legtovább üzemelt a szigeten, egészen 1987-ig.

További félelmek voltak a grönlandiakban, hogy esetleg a szigetre küldik állomásozni a Szabad Norvég Erőket, akik addigra már erősen jelen voltak Kanadában. Ezzel pedig elvesztenék az ellenőrzést, és akár végleg norvég “uralom” alá kerülnének. A Harmadik Birodalom, végül elérte a szigetet. A németek 1942 augusztusától négy titkos meteorológiai állomást hoztak létre a keleti parton.Végül ezeket a németek elhagyták, az utolsó német meteorológiai állomást, az Edelweiss II-t pedig az amerikai hadsereg erői foglalták el, 1944. november 4-én. Ez esetben az ott tartózkodó személyzettel együtt. A háború előrehaladtával végül Grönland harcoló nemzetté vált a szövetségesek oldalán.

Különféle híradóklipek 1944-ből, az elsőben bemutatják a német rádió- és meteorológiai állomások megsemmisülését Grönlandon.

Grönlandon a háború után is megmaradt az amerikai befolyás. A hidegháborúban a sziget ismét fontos stratégiai szerepet töltött be, mivel innen viszonylagosan könnyen lehetett ellenőrizni a Szovjet tevékenységét az északi térségben. 1953-tól a dán kormány elkezdte megszüntetni Grönland gyarmati státuszát, majd 1978-ban törvényt fogadott el Grönland belső autonómiájáról, mely 1979-ben ( május 1. ) lépett életbe. Ezzel a hadügy, külügy és pénzügy kivételével Grönland teljes autonómiát kapott, és lehetővé vált, hogy a sziget kilépjen az EGK-ból. Igen, hogy kilépjen, mivel hogy… amikor Dánia csatlakozott az Európai Gazdasági Közösséghez  ( EGK ) az európai Unió elődjéhez, Grönland is volt erről szavazás. A helyi népszavazáson leadott szavazatok 70,3%-os ellenezte a csatlakozást, de a dán fennhatóság miatt, végül kénytelenek voltak csatlakozni. Azonban az autonómia megszerzése után erre végül lehetőségük nyílt. Majd 1982. február 23-án újra népszavazást tartottak arról, hogy Grönland  továbbra is maradjon-e az Európai Gazdasági Közösség tagja. A szavazók 53%-pedig, arra szavazott, hogy NEM. Emiatt 1985-ben Grönland ki is lépett a Közösségből – ez volt az EGK történetének első területi vesztesége. Ezután a szigeten fokozatosan lecserélték a dán uralom jelképeit: saját grönlandi zászlót és címert vezettek be, valamint a dán helységneveket felváltották a grönlandi helységnevek. Ezért láthattatok fentebb zárójelben, ilyen jelzést ( “korábbi neve” ). 2009. június 21-én Grönland megerősítette az autonómiáját, amely visszaadja az irányítást a természeti erőforrások ( olaj, gáz, arany, gyémánt, urán ) felett. Az inuit népnek jogokat biztosít az önrendelkezéshez. A grönlandi nyelv lett az ország hivatalos nyelve, és a grönlandi állam visszavásárolta a dán állam 50% -os tulajdonát Nunaoilban ( A Nunaoil Grönland egyetlen nemzeti olajipari vállalata, amely az ország kőolaj forrásainak feltárásával és kiaknázásával foglalkozik. )

Érdekesség: Mint ahogy azt fentebb is említettem, Grönland az Észak-amerikai-lemezen fekszik, és hajdanán pedig egy kontinenst alkotott a mai Észak-Amerikával. Ez okból kifolyólag is, bár erőszakos, és hivatalosan kényszerített próbálkozások ugyan nem voltak, de azért akadt olyan pillanat, amikor az Egyesült Államok is szerette volna megszerezni a szigetet. 1867-ben Andrew Johnson elnöksége alatt Amerika tulajdonképpen vételi ajánlatot tett Grönlandra, de azt a dán kormány elutasította. Így tett 1946-ban Harry Truman elnök is, aki 100 millió dollárt kínált a szigetért, amit a dánok újfent elutasítottak. Amerika nem adta fel elképzelését, és a növekvő kínai befolyás, és Oroszország északi-sarkvidéki remilitarizációjára hivatkozva, 2019-ben Donald Trump elnök is jelezte Dániának, hogy ha eladó, ő megvenné ( ez persze képletesen értendő, hisz Amerika venné meg )  a szigetet 🙂 “Természetesen” az üzlet ismét nem jött létre.

Mi a helyzet napjainkban?!

Jelenleg Grönland még mindig a Dán Királyság autonóm tartománya ( Dánia társországa ), ez alapján államformája alkotmányos monarchia. Államfője a dán uralkodó, 1972 óta II. Margit dán királynő, akit a szigeten egy főbiztos képvisel. Bár Grönland nagyfokú önállóságot élvez, még mindig Dánia ellenőrzi a grönlandi hadügyeket és a külügyeket. A végrehajtó hatalom azonban a grönlandi miniszterelnök és kormánya kezében van. Gyakorlatilag nevezhetjük egy Dánián belüli országnak,  de Dánia exklávéjának is.

Grönland, és a bányászat

Nos ez volt az “Egy ki történelmi háttér” rész, ami ismét nem lett túl rövid, ugyanakkor ahogy azt már többször említettem sokkal, de sokkal többet is lehetne írni minden esetben. Hisz látjátok, “csak” Grönland esetében sem lehet pár mondatban összefoglalni a történelmi hátteret. Ráadásul, a fentiek, “csak” a történelmi rész volt. Mivelhogy az érme, amiről írnék, bányászati token, ezért Grönland bányászati történelméről lett volna logikus inkább írni 🙂 Nos azért érintettük azt is, illetve pár mondatban valóban írnék erről is.

Grönland természeti erőforrásainak bányászati módszerekkel történő kiaknázásának kezdete, a 18. századik nyúlik vissza.  A dán-norvég misszionárius, Hans Egede nem sokkal 1721-es érkezése után számolt be a grafit jelenlétéről a szigeten.  Az ásványok feltárása az 1700-as és 1800-as években is folytatódott, bár nem jelentős mértékben. A nagyobb, korszerűbb, és termelékenyebb bányászat az 1900-as években kezdődött. A bányászat Grönlandon nagyon nehéz feladat, főleg elérni azt, hogy nyereségesen lehessen kitermelni. Mivel a sziget 90%-át jég borítja ( bár a klímaváltozás miatt, jelentős olvadás indult, ami könnyíti a bányászati munkát ), és a talaj is erősen sziklás, nehéz, még gépekkel is a felszínre hozni, az amúgy jelentős mennyiségű ásványi kincset, ami Grönland alatt “pihen”. Ugyanakkor a természetvédelem is igen fontos a kormány, és a lakosok számára, ezért ezt is minden  esetben figyelembe veszik. 2021-ben egy kínai cég ugyan megszerzett egy vasércbányát a szigetország fővárosa, Nuuk közelében, azonban a kormány később bejelentette, hogy elvette a kínai bányászcég, a General Nice licencét a bánya kiaknázására.  2023-ban pedig Grönland ismét nemet mondott egy nagy ausztrál cég kérelmének a déli Kuannersuitban ( korábbi neve: Kvanefjeldben ) lévő uránbányászatra. A múlttal ellentétben most Grönland gyakorolja a végső hatalmat erőforrásai felett, ami határozott elmozdulást jelez azokhoz az időkhöz képest, amikor Koppenhága diktálta a feltételeket az úgynevezett “kriolit korszakában”. Az biztos, hogy még sokszor hallunk majd Grönlandról, mivel az utóbbi években jelentősen megnőtt az érdeklődés az ott található természeti erőforrások, elsősorban az urán, réz, és cérium, lantán és az egyéb ritkaföldfémek ( angolul: rare earth elements, REE ) iránt, mivel egyes becslések szerint, Grönlandon található a Föld ritkaföldfém tartalékainak egynegyede. Hogy mihez és hol használnák az említett ritkaföldfémeket? Nos az okostelefonokba, az elektromos autókon át az MRI-gépekig. Szuper erős mágnesek gyártására, amik olyan rendszerekben fontos alkotóelemek, mint szélturbinák, elektromos járművek, harci repülőgépek és fegyverrendszerek.

lnnatsiaq ( Josva ), a bánya

Na de most már tényleg kanyarodjunk vissza az eredeti témához. Az 1800-as évek közepétől, már üzemelt egy rézbánya az lnnatsiaq ( Josva ) a Josva-félszigeten. Azonban a kitermelt mennyiség nem volt túl jelentős. Ezen próbált változtatni  Marius Ib Nyeboe energetikai mérnök, akinek vezetésével a GMA ( Grønlandsk Minedrifts Aktieselskab A/S ) vagyis Greenland Mining LTD., bányászati vállalat 1904 és 1914 között újraélesztette a rézbányászatot az említett területen. Ekkora már az I. világháború előtt, Grönlandon beindult iparosodási folyamatnak már nagy szüksége volt a grafitra, és rézre. Ezt az igényt próbálták innen kielégíteni. Ebben a bányában üzemelt 1911-től Grönland azóta is egyetlen kohója. A Josva bányászfalu a félszigeten elhelyezkedő 16 épületből állt, amelyhez 250 méter út és több mint fél km billenőkocsi-vágány tartozott. Magához a bányászati ​​tevékenységhez tartozó épületeken kívül étkezdék, lakóterek, műhelyek, raktárak és egy üzlet volt a “faluban”, összesen legfeljebb 50 fő részére, akik az 1913-as tevékenység csúcspontján dolgoztak a helyszínen. ( nem volt túl nagy a létszám 🙂 ) A bányavállalat minden szükséges dolgot biztosított dolgozói számára, akik mind férfiak voltak. Csak az adminisztrátorok hozhatták el családjukat.  Az élelmezés alapját szinte kizárólag Dániából származó áruk képezték, ahonnan élő teheneket, sertéseket, kecskéket és csirkéket, valamint nagy mennyiségű sózott élelmiszert szállítottak. Időnként két grönlandi vadászt alkalmaztak, hogy hagyományos grönlandi ételeket készítsenek.

A josvai bányapénz ( a bányavállalat magánkibocsátása )

A bányavállalat pedig úgy döntött, hogy helyben felhasználható bányapénzt bocsát ki, amit a mindennapi életben lehet majd használni, az étkezdében és boltban. “Forgalomba” pedig úgy kerültek, hogy a bérek egy részét ezzel fizették ki. Ahogy azt fentebb is említettem, összesen 3 címlet került kibocsátásra. 10 öre, 25 öre, és 100 öre. Németországban (  L. Chr. Lauer,  Nürnberg, ) gyártották őket, és nikkelezett cinkből készültek. Minden címletből 5000 darab készült. Nem a legritkább grönlandi bányászati token, de úgy mint általában az ilyen tokenek ( érmék ) semmiképpen sem nevezhető gyakorinak. Íme egy teljes sorozat, amit a Bruun Rasmussen Online aukción adtak el 2021-ben.

Dánia, Grönland, Tokens, Grönland, Greenlandic Mining, 10, 25 og 100 øre 1911, Sieg 5,1–5,3, összesen 3 db – teljes készlet. Eladási ár: 101 euró. ( A kép forrása: numisbids.com ) 

Az előlapon található a verés évszáma, 1911, és egy szöveg. GRØNLANDSK MINEDRIFTS-AKTIESELSKAB. A fordítás: Grönlandi Bányászati ​​Egyesület Társasága. A hátlapon pedig keresztbe tett kalapácsok ( bányászkalapácsok ) és a címlet megjelölése. Az érméket csak rövid ideig használták, egészen 1914-ig, amikor is a vállalat beszüntette a működését. A bánya gyakorlatilag 10 év alatt kiürült. 10 év bányászatának eredménye így foglalható össze: 2252 tonna rézércet bányásztak ki, amiből alig több, mint 60 tonna rezet állítottak elő, kisebb “bónuszként” pedig több mint 50 kg ezüstöt és fél kg aranyat is kitermeltek. A közelmúltban végzett geológiai kutatások azonban kimutatták, hogy vannak más réztartalmú ércek is a területen, vagyis modern technológiával újra lehetne éleszteni a bányát, azonban annak nyereségessége kérdéses lenne, mivel a  megmaradt rézkészlet feltételezhetően túl kicsi.

Nos ez egy igazán “romantikus” kis történet. Amíg a bánya üzemelt, minden egyértelmű volt, és napi rutin szerint működött. Ebben az apró monetáris rendszerben forgott ez az egyedi érme sorozat. Miután a bánya bezárt ezek a tokenek értelmüket és értéküket vesztették. Legalábbis egy ideig 🙂 Napjainkban az ilyen, és ehhez hasonló érmék reneszánszukat élik, egyre kedveltebbek a gyűjtök körében, mivel egyedi történelmi narratíva tartozik hozzájuk, és fellehető darabszámuk is igen szűkös.

Érdekesség: Az érme leütési ára 21100 Ft lett. Erre megy még a jutalék ( ezt nem tudom mennyi, olyan 20 – 25 %?  ), így alakult ki a végső ár. Ez elfogadható, jó árnak mondható. Én 10.000 Ft-ig ( ennyiért szó szerint ajándék lett volna ) voltam játékban, sajnos most több keretem nem volt licitálni… 🙁

Felhasznált forrás: explorenorth.com,  The Josva Copper Mine