Hirdetés


Legfrissebb bejegyzések


Orosz bányásztelepülések a Spitzbergákon, ahol saját pénzt használtak


A bejegyzés becsült olvasási ideje 5 perc

Nagyon sokféle okból, sokféle módon születtek már, és gyanítom fognak is nem hivatalosan kibocsátott forgalmi pénzek, hanem úgymond helyi, jelképes ( token ), vagy egyéb neveken szükségpénzek, városi pénzek, bányapénzek…stb. Van gyűjtő, aki kifejezetten nem szereti őket, de van olyan is, aki pont ezeket a pénzeket, érméket, gyakran sokkal különlegesebbnek, érdekesebbnek, egyes esetekben, értékesebbnek tartja a forgalmi pénzeknél. Én, ezek közé tartozok :). Nekem, a “történelmi narratíva”, ( az egyik kedvenc kifejezésem ) sokkal fontosabb, mint pld. az érme, bankjegy állapota. Nos a fent említett típusú tokenek között pedig, létrehozásuk egyedi okai, funkciói miatt, akad bőven ilyen pénz. Egy ilyet fogok most bemutatni, a szokásos történelmi háttérrel együtt, de mint mindig, most sem tudom megígérni, hogy nem fog kimaradni valami 🙂

1946-os, 50 kopeek, Arktikugol, Spitzbergák

Mindenhol ahol 2-nél több ember él, már folyhat kereskedelem, árucsere, ahol pedig több, vagy jelentősen több, ott pedig szinte muszáj, hogy legyen idővel valamifajta pénz forgalomban, a napi “üzletek” egyszerűbb lebonyolítása érdekében. Ha valamilyen okból, valahol kolóniák, telepek alakultak ki, az adott anyaországtól távol, vagy úgy általában a lakott területektől távolabb, gyakran készítettek, és használtak helyi pénzt, tokent. Ilyen települést, tulajdonképpen “bányavárost” építettek ki az oroszok, a Spitzbergák ( norvég nevén: Svalbard ) a Jeges-tengeren található szigetcsoporton, az európai kontinenstől északra, körülbelül félúton Norvégia és az Északi-sarkpont között. 1925 augusztus 14-én lépett hatályba a Svalbardi Egyezmény ( Dánia , Franciaország , Olaszország , Japán , Hollandia ,  Norvégia. , Svédország , az Egyesült Királyság (  a domíniumok az Ausztrália , Kanada , Új-Zéland , Dél-Afrika , India ), valamint az Egyesült Államok között ), ami kimondja, hogy  a Spitzbergák területe Norvégiához tartozik, de a norvég szuverenitás ennek ellenére erősen korlátozott maradt. Ez Norvégia legészakibb területe.

Ezen különleges egyezmény mellett más országok – egészen pontosan a szerződést megkötő, vagy ahhoz csatlakozó országok – is ( többek között Magyarország is ) jogosultak a természeti kincsek és erőforrások kitermelésére a teljes egyenlőség elve alapján. Jogosult a többi állam a szigeteket hajózási, halászati célból is használni, hírközlési állomásokat és kereskedelmi vállalkozásokat is létrehozhatnak ott. A szerződés a szigeteket demilitarizálta.

Az első orosz expedíció 1912-ben indult a szigetekre Vladimir Alexandtrovitch Rusanov, vezetésével, hogy szén után kutassanak. 1913. március 16-án az expedíció finanszírozói megalapították a Handelshuset Grumant – AG Agafeloff & Co. ami  bányákat akart üzemelni a feltárt területeken. 1920-ban megalakult az Anglo Russian Grumant Company Ltd., hogy megvásárolja Grumant, bányaváros működtetésének jogát, és Colesbukta ( öböl Isfjorden déli oldalán ) használati jogát. Abban az időben az orosz érdekek számára kihívást jelentett a Spitzbergákon az, hogy ekkor Szovjetunió még nem volt részese a Svalbard-szerződésnek. ( 1935. május 7.-én Oroszország is ratifikálta a szerződést, de tulajdonképpen még napjainkban is vannak területi, és természeti erőforrásokkal kapcsolatos viták Norvégia, és Oroszország között ) Az orosz hatóságok 1931. június 22-én bejelentették, hogy a Sojusljesprom cég fogja működtetni a Grumant. Július 12-én érkeztek az első telepesek, akik építkezni kezdtek Grumant-ban, illetve egy kikötő építését is elkezdték az 5 km-el arrébb található Colesbukta öbölben. 1931. november 17-én az Anglo Russian Grumant Co. eladta összes bányászati ​​területét az újonnan alapított Arktikugolnak.  A társaságot ugyanazon év október 7-én jegyezték be, székhelye Moszkvában volt.

Na eddig sem tudtam igazán követni, de a lényeg, nagyjából annyi, hogy innentől kezdve az Arktikugol próbált folyamatosan területeket és termelési jogokat szerezni. Háttere, hátszele 🙂 hatalmas volt, hisz az Orosz-Szovjet Birodalom állt mögötte, állami pénz támogatta. Így szerzett jogokat Barentsburgban, Pyramidenben is. 1939-ben például Barentsburgban, már 1515-en laktak, köztük  259 nő és 65 gyermek. A II. világháború kitörése kezdetben nem sok vizet zavart a bányásztelepüléseken, azonban később a norvég és a brit hatóságok megállapodtak abban, hogy kiürítik a szövetséges telepeket. A Gauntlet hadművelet keretein belül, 1941. augusztus 25. és szeptember 3. között szövetséges erők ( kanadai, szabad norvég csapatok, brit ) szálltak partra, és megsemmisítették ( orosz beleegyezéssel is ) a bányászati infrastruktúrát, aminek egyszerű oka az volt, az esetlegesen partraszálló németek ne tudják folytatni a hadi iparuk számára is fontos szén kitermelését. A szövetségesek minden telepest kimenekítettek, így nem maradt lakosság a bányásztelepüléseken. A művelet sikeres volt, hisz a németek végül, “csak” egy időjárás előrejelző állomást építettek a  Spitzbergákon, a szenet nem bányászták tovább. Később a német haditengerészet volt az, aki kimenekítette az állomáson szolgáló személyzetet ( A Zitronella hadművelet ), és 1943. szeptember 8-án a Tirpitz és Scharnhorst csatahajók és kilenc romboló támadást intézet a szigeteken partraszálló szövetséges csapatok ellen. Az akció során Barentsburgot és Grumantot is további súlyos pusztítás érte.

A Tirpitz 380 milliméteres főlövegeivel sortüzet lő, valahol az Atlanti-óceánon, FORRÁS: WIKIMEDIA COMMONS

A háború végén a Pyramiden település még mindig állt, ott kisebb volt a pusztítás. Barentsburg és Kapp Heer elpusztult, és a város teljes újjáépítésére volt szükség. Grumant ugyanebben a helyzetben volt. Az egyetlen használható építmény egy víztorony volt. Arktikugol csak 1946 novemberében kezdte meg az újjáépítést. Jégtörőt helyezett el Pyramidenben, hogy a két város között jégmentes legyen az út. 1947 nyarára 350 ember dolgozott Pyramidenben, bár a bányászat még meg sem kezdődött. Novemberre a populáció elérte az 500-at Pyramidenben és Barentsburgban, és a 200-at Grumantban. Az 1960-as és 80-as évek során Arktikugol egy sor olajfúrást végzett a szigetországban, de soha nem sikerült nyereséges tározókat találnia. Az 1990-es évektől a vállalat sok támogatást elveszített és leállította a termelést, aminek eredményeként a Pyramiden bánya is bezárásra kényszerült 1998-ban.

Hirdetés


A Pyramiden bányásztelepülés megmaradt épületei,  az Arktikugol cég logója, a kép forrása:  flickr.com

…és így végre elérkeztünk ahhoz a pillanathoz, amiről a bevezetőben beszéltünk. A folyamatosan növekvő lakosság, és a bányásztelepülésekbe vetett hit ( hogy sokáig lesznek ott ) kézenfekvővé tette, hogy saját pénzre lehet szükség. Ráadásul egy másik probléma is volt. A szovjet pénz külföldi területen történő felhasználását a nemzetközi jog tiltotta. De ezzel párhuzamosan pedig, a bányákban, a szovjet állampolgároknak, a norvég koronával történő fizetés volt tilos. Ezt a szovjetunió állampolgárai számára, egy a devizaforgalomra vonatkozó szabály nem tette lehetővé. Így készültek el 1946-ban a 10, 15, 20, 50 kopek-es érmék, a leningrádi pénzverdében. Ekkoriban a Szovjetunióban 1, 2, 3, 5, 10, 15, 20, 50 kopek is volt forgalomban, hogy ezeket a címleteket miért hagyták ki azt nem lehet tudni. Az érmék réz-nikkel, és alumínium-bronz-ból készültek. Az 50-es címletnél, két típusról tudunk: Kis dátum. Nagy csillag. / Nagy dátum. Kis csillag.

A vert darabszámok pedig így alakultak, 10 ( 50.000 ) / 15 ( 33.300 ) / 20 ( 25.000 ) / 50 Kis dátum. Nagy csillag. ( 21.840 ) / 50 Nagy dátum. Kis csillag. ( erről nincs adat ). 1957-ig voltak forgalomban a bányásztelepüléseken.

A teljes 1946-os sor

Külföldön címlettől függően, 100 $-tól felfelé lehet megvenni őket, de 300 – 400 $ is adnak olykor értük. Így a teljes 1946-os sor lehet akár 800 – 1000 $ is, vagyis jelenlegi árfolyamon kb.:300 -350 ezer Ft. Magyarországon mintha jóval kevesebbé láttam volna ilyen érméket egy árverésen, de meg nem mondom melyiken…

Egyébként készítettek még sorozatot 1993-ban ( moszkvai pénzverde ), és 1998-ban ( szentpétervári pénzverde ) is. Az 1993-as sorozat érdekessége az, hogy nagy felháborodás övezte a kibocsátását, mivel az érméken az „Orosz Föderáció” felírat olvasható, miközben a Svalbard-szigetcsoport szigetei Norvégiához tartoznak.

1993-as, 100 rubel, Arktikugol, Spitzbergák

A legnehezebben beszerezhető sorozat pedig, az 1998-as ( fantázia veret, magán veret ), mivel gyaníthatóan nagyon kevés készült belőlük, ismeretlen db-szám. 0,1, 0,25, 0,5, 1, 2, 5 kopeek címletekben, amik szintén egyedivé teszik őket. Az érmék különböző fémekből készültek, alumínium, sárgaréz és réz-nikkel-ből.

A teljes 1998-as sor

Nos ha egy kis összesítést kellene írnom, akkor csak annyit jegyeznék meg, hogy ezek az érmék, amiket nevezhetnénk bányapénznek is, valóban ritkaságnak számítanak, a történelemben betöltött szerepük miatt, a kevés vert darabszám miatt, és hogy viszonylag messze, mindentől távol használták őket. Nekem sajnos még nincsenek, de egy nap, ha látom őket egy elérhető aukción, és netán még “keretem” 🙂 is pont lenne rájuk, szeretném ha a gyűjteményemben is helyet foglalnának.

Hirdetés


Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?