A pénz ami nem pénz, nem szükségpénz, mégsem játékpénz!

A  közép- és újkorban a bányász tevékenység virágzott. Egyre nagyobb igény volt  nemesfémekre, de bányásztak szenet, sót, egyéb érceket…stb. A bányák azonban általában a településektől távol,  mezőgazdasági munkára alkalmatlan, hegyvidékeken jöttek létre, hisz a termelt ércek ott voltak találhatóak. A bányászok, és családjaik a bányák köré települtek le, és ott élték a mindennapjaikat. Ezeknek a mindennapoknak a megkönnyítésére jöttek létre a bányapénzek ( pénzhelyettesítő eszköz, a természetbeni juttatások kiosztásának eszköze ), hogy zavartalanul lehessen megoldani az élelmiszer, és ital, vagyis a legfontosabb fogyasztási cikkek forgalmazását ezeken a telepeken.

Nagybánya bányapénz, 1601

A bánya tulajdonosok hozták létre az üzemi kantinokat, ahol a bányapénzekkel lehetett fizetni. Az adott bányapénzeket kizárólag itt fogadták el, máshol nem, vagy más bányákban sem. A bányászok fizetésük egy részét is ebben kapták, olyan volt ez akkor, mint manapság a fizetések mellé osztott kuponok, szép-kártyák, vagyis a cafeteria. A fizetésként kapott ezüstökből úgy általában is gyakran hiány volt, illetve a fent említett okok miatt elkölteni sem tudták volna őket. A hatóságok nem igazán foglalkoztak ezekkel a pénzekkel, nem korlátozták őket, mivel a bányák működés elengedhetetlen volt a gazdaság számára, és ha a bányapénz elősegítette azok működését, rentábilissá tételét, akkor elviselhetőnek tartották azok verését, a forgalmi pénzek mellett.

A bányapénz ( németül Bergwerksmarke ) olyan zseton, amelyet a bányászok, illetve a bányák által közvetlenül vagy közvetve foglalkoztatott egyéb dolgozók kifizetésére használtak, s melyet a bányaüzem étkezdéjében lehetett elkölteni vagy törvényes pénzre lehetett váltani. Magyarországon a 16–19. században vertek bányapénzeket a felvidéki és erdélyi bányavidékeken dolgozó bányászok számára, mivel ekkoriban ők képezték az ország egyetlen jelentősebb bérjövedelemből élő csoportját. Kivitelük az érméknél durvább, éremképként többnyire bányászjelvény és az adott bányaváros, bányaüzem, vagy bányabérlő jelképe szerepelt rajtuk, az évszámot nem mindig tüntették fel, anyaguk főként réz.- wikipedia.org

Mindazonáltal jelentős haszna is volt a bánya tulajdonosnak, a kantinok üzemelésén, hisz tulajdonképpen, nála költötték el a bányászok, azt a fizetést, amit ő adott nekik, vagyis azonnal visszajutott hozzá annak egy része.

Nagyvárad bányapénz, 1708

A bányapénzek kinézete nagyon egyszerű volt. Rézből, ólomból esetleg fából, papírból készültek. Általában egy-egy szó, vagy bányász jelkép, szimbólum, évszám, a bánya tulajdonosának, vagy bérlőjének címere volt látható rajtuk. Aprópénzként forogtak, így általában denáros és garasos értékűek voltak a kis és nagy pénzek.

Bányászok a salgótarjáni Ferenc-akna lejáratánál, 1894, Volt egyszer egy Magyarország. Szerkesztette: Gerő András-Jalsovszky Katalin-Tomsics Emőke, Balassi Kiadó-Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, 1996, 250. kép.

Magyarországon a 16. század közepén jelentek meg a bányapénzek, a felvidéki és erdélyi bányavidékeken dolgozó bányászok számára. Egészen az 1950-es!! évekig alkalmazták őket.  Egész Európában használták őket, a történelmi Magyarországon terjedtek el a leginkább.

Rudabánya bányapénz, 1880

A bányapénzek értékesek, és ritkák. Legfőképpen a jobb állapotban fennmaradt példányok. Az egyik legnagyobb kereskedőjük Magyarországon, a Pannon Terra Numizmatika. 30 ezer Ft-tól, akár 400, 500 ezer Ft-ig is terjedhetnek az áraik.

A témával kapcsolatos további bejegyzéseink:

 

Szomolnoki bányapénzeink ( PDF )

 

Orosz bányásztelepülések a Spitzbergákon, ahol saját pénzt használtak