Minden idők egyik legszebb norvég érméje ( 2 kroner 1914, a “Mor Norge” | “Norvégia Anyja” )

A skandináv érmék mindig is a kedvenceim közé tartoztak. Számomra az érméiken, bankjegyeiken is az egyszerűséget, tiszta színeket, egyértelmű szimbólumokat jelentik, úgy mint maguk az országok is. A nemzeti bankjaik, kormányaik weboldalai, a városok utcái, az úthálózatuk, kikötőik mind, mind egyszerű, “tiszta” formákkal vannak teli. Egy érmét fogok most bemutatni, egy norvég érmét! ez a csodaszép “alkotás” beleillik ebbe a “sorba”, de ezt nem csak én gondolom így, mivel a norvégok is, ezt az érmét tartják Norvégia legszebb koronaérméjének, amit valaha készítettek. Ez az érme az 1914-ben vert 2 kroner ( korona ), a “Mor Norge”, vagyis a “Norvégia Anyja”. 

Ez egy igen keresett érme Norvégiában, de más gyűjtök is szívesen látják a gyűjteményükben. Ennek több oka is van. Az egyik ilyen, hogy senki sem tudja biztosan, hány érme maradt az egyes évjáratokból. Egyes évjáratokat kezdetben eleve alacsony példányszámban vertek, majd sok norvég ezüstérmét  újraolvasztottak. A Királyi Pénzverde 1983-as éves jelentésében az olvasható, hogy az 1878-1917 közötti időszakban vert 2 koronás ezüstveretek 77,31%-át kivonták és újraolvasztották. Emellett feltételezhető, hogy magánszemélyek is sok 2 koronást olvasztottak be. Ez különösen kívánatossá teszi a norvég ezüstérméket, főleg a szebb, sérülésmentes darabokat. A 2 koronás ezüst érméket  gyönyörű motívumok díszítik. A nagy és nehéz ezüstpénzek büszke nemzeti szimbólumok, amelyek forgalomba hozataluk idején nagy becsben tartott pénzérmék voltak. 1878-tól 1917-ig összesen 25 különböző ezüst 2 koronás érmét bocsátottak ki Norvégiában. Sok éven át ez volt a legmagasabb címletű norvég ezüstérme. A 2 koronás norvég érmék nagyok, nehézek és könnyen kézben tarthatók, és a legszebb norvég érmeművészetet képviselik.

Az Unió 1905-ös felbomlása után nagy érdeklődés kísérte új érmék motívumválasztását, és sokaknak volt véleménye arról, hogyan nézzenek ki. Az ezüst 2 koronások tele voltak norvég szimbólumokkal, a korabeli érmesorozatokat ezért is tartják nagy becsben a gyűjtők. Ez volt az egyik olyan tényező, amely elősegítette a norvég identitás építését.

1814-ben a kieli békében Dánia lemondott Norvégiáról, ám Svédország katonai erővel ismét perszonálunióba kényszerítette, ami 1905. június 7-éig állt fenn. A 19. században virágzott a norvég romantikus nemzeti mozgalom, a norvégok igyekeztek kialakítani saját nemzeti karakterüket. A mozgalom a kulturális élet minden területére kiterjedt, beleértve az irodalmat ( Henrik Wergeland, Bjørnstjerne Bjørnson, Peter Christen Asbjørnsen, Jørgen Moe, Henrik Ibsen ), a festészetet ( Hans Gude, Edvard Munch, Adolph Tidemand ), a zenét ( Edvard Grieg ). Szabályozták a nyelvet. Ennek eredményeként ma Norvégiában két írott nyelv van, mindkettő hivatalos formája a norvégnak: a bokmål és a nynorsk. Norvégia 1905. június 7-én békésen elvált Svédországtól. Miután az államformáról döntő népszavazáson a monarchia többséget kapott a köztársasággal szemben, a norvég kormány meghívta a trónra Carl dán herceget és a parlament egyhangúlag királlyá választotta őt. A VII. Haakon ( 1905-1957-ig, haláláig uralkodik ) nevet vette fel, Norvégia középkori független királyai után. 1898-ban minden férfi szavazati jogot kapott, 1913-ban pedig minden nő is. – Forrás: wikipedia.org

Matild királyné és férje VII. Haakon a koronázása után teljes uralkodói díszben 1906-ban

Az első norvég emlékérméket VII. Haakon régensége idején verték, az 1906-os és 1907-es 2 koronás az unió felbomlásának, a 2 koronás pedig 1914-ből az alkotmány évfordulója kapcsán. Mindkét világháború alatt az érméket a háborús pénzverésekhez igazodva, cinkből és vasból bocsátották ki. A VII. Haakon király idejéből származó forgalmi érméket általában nagyon nehéz kiváló minőségben megtalálni, mivel ezek jóval azelőtt keringtek, hogy Norvégiában beindult volna az érmegyűjtés iránti nagy érdeklődés, vagyis “szándékosan” gyűjtési célból akkoriban még kevesen raktak el érméket, bankjegyeket.

A dán trónörökös, Keresztély Frigyes, 1813 óta Norvégia kormányzója, megpróbálkozott egy független Norvégia létrehozásával. Az 1814. április 10-én kezdődött eidsvolli alkotmányozó nemzetgyűlés május 17-én elfogadta az ország liberális alkotmányát és Keresztélyt megválasztotta királynak. A nagyhatalmak azonban nem támogatták a függetlenséget, a svédek pedig egy gyors hadjárattal szereztek érvényt a kieli békének és 1814. november 4-én XIII. Károly svéd királyt egyben norvég uralkodónak nyilvánították.- Forrás: wikipedia.org

Amikor az alkotmány 100. évfordulójához közeledve, emlékérme kibocsátásával szerettek volna megemlékezni, a Pénzügyminisztérium nyílt pályázatot hirdetett a motívumra. Összesen 90 tervezet érkezett be! A kijelölt zsűri két, szerintük egyformán jó vázlattal állt elő, és úgy döntöttek, hogy mindkettőből próbaérméket kell verni, hogy aztán eldöntsék, melyik piszkozat alapján készüljön a végső emlékérme. Azonban felzúdulás támadt, amikor a javaslatokat a nyilvánosság elé tárták. Bredo Morgenstierne rektor és professzor olyan erős bírálattal vette át a vezetést a motívumválasztással kapcsolatban, hogy a Pénzügyminisztérium úgy döntött, hogy a két nyertes tervezetet nem szabad felhasználni, és megbízta a Képzőművészeti Akadémia professzorát, Gunnar Utsond szobrászt, hogy készítsen egy új tervet, javaslatot, mi legyen a fő motívum. Később Utsond javaslatát “Norvégia anyjával” és a tűlevelű erdő feletti nemzeti címerrel elfogadták, és az alkotmányos emlékérméhez fel is használták 1914-ben.

“Ha valaki határozottan úgy dönt, hogy véget vet a sikertelen pályázatnak, akkor még maradna ideje egy vagy több olyan művészhez fordulni, aki  jártas ilyen jellegű munkákban. Ha senki nem tesz semmi ilyesmit, de kiáll az egyik díjazott tervezet mellett, akkor erre az emlékkorona nem sokan lennének büszkék országban.”– Bredo Morgenstierne professzor a Samtiden folyóiratban

Így született meg ez a csodás érme. Az érme paraméterei: 31 mm átmérőjű, 0.800-as ezüstből készült. Súlya 15 g.

A Pénzügyminisztérium azon döntése, hogy Gunnar Utsond képzőművészt kérte fel a témában, széles körökben népszerű választásnak bizonyult. Mindazonáltal az érme a maga idejében még nem volt olyan népszerű, mint elődei, de egy dolog mára már bizonyos – ma Norvégia minden idők egyik legszebb érméjeként tartják számon.  Az érme mint ahogy azt fentebb is írtam, a norvég nemzeti öntudat, identitás egyik jelképe. Az évforduló  és a rajta található motívum miatt.