A túlhalászat az elmúlt évtizedekben az északi-tengeri keleti-tőkehal-állomány összeomlásához vezetett, de a halak mérete is látványosan és rejtélyes módon csökkenni kezdett – nem csupán a számuk. Most a kutatók genetikai bizonyítékot találtak arra, hogy az intenzív halászat gyors evolúciós változásokat indított el, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy a halak testmérete az 1990-es évek óta körülbelül a felére csökkent.
A kutatás szerint a tőkehalak zsugorodása – a 1996-ban még jellemző 40 cm-es érett testhosszból 2019-re 20 cm lett az átlag – genetikai okokra is visszavezethető, és az emberi tevékenység mély nyomot hagyott a populáció DNS-ében.
„Amikor a legnagyobb példányokat évekig rendszeresen eltávolítják a populációból, az evolúció előnyben részesíti a kisebb, gyorsabban ivaréretté váló halakat” – mondta Prof. Thorsten Reusch, a kieli Geomar Helmholtz Tengerkutató Központ tengerökológiai osztályának vezetője és a tanulmány vezető szerzője. „Amit látunk, az maga az evolúció működés közben, amelyet az emberi tevékenység indított el. Ez tudományos szempontból lenyűgöző, ökológiai szempontból viszont aggasztó.”
A kép halászt ábrázol, aki egy hatalma tőkehalat tart a kezében. A balti tőkehal akár 1,5 méter hosszúra is megnőhet. Azonban a nagy egyedek, mint például a fenti, 1994-es képen látható, a túlhalászás miatt ritkák, és ma a legtöbb tőkehal 30 centiméter hosszú. Még az 1990-es években is a tőkehalak tipikus hossza 40-50 cm volt. ( A kép forrása: WWF )
A tőkehalak zsugorodása évtizedek óta aggodalomra ad okot, de eddig nem volt világos, milyen mértékben játszanak szerepet ebben a környezeti tényezők – például az algavirágzások által okozott oxigénhiány, a szennyezés vagy a tengervíz hőmérsékleti szélsőségeinek fokozódása.
„Nagyon nehéz volt bebizonyítani, hogy valóban evolúciós változás történt” – mondta Dr. Kwi Young Han, a tanulmány első szerzője, aki a Geomarnál végezte doktori kutatását.
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
Japánban tett látogatása során 1891-ben, II. Miklós orosz cár sárkányt tetováltatott a jobb karjára.
A kutatás a Bornholmi-medencében 1996 és 2019 között kifogott 152 tőkehal belső fülcsontjait ( otolitjait ) vizsgálta – ezek az évgyűrűkhöz hasonlóan megőrzik az éves növekedési adatokat, így biológiai időmérőként szolgálnak. A tudósok ezekből a csontocskákból a halak testméretének változásait, valamint genetikai mintázataikat is elemezték, hogy felmérjék, történt-e genetikai eltolódás a halászati nyomás hatására 25 év alatt. Az adatok szerint 1996 és 2019 között a kifejlett tőkehalak medián testhossza 40 cm-ről 20 cm-re csökkent. A 2019-es medián testtömeg ( 272 gramm ) már csak ötöde volt az 1996-os halaké ( 1 356 gramm ).
Halászok tisztítják a tőkehal fogásukat a halászhajó fedélzetén a Stellwagen-padon – 2005. március. ( A kép forrása: © Jeffrey L. Rotman / Corbis )
Az elemzés kimutatta, hogy szisztematikus különbségek vannak a gyorsan és lassan növő halak között, és hogy a nagyobb testméretre hajlamosító génváltozatok egyre ritkábbá váltak – ez egyértelmű evolúciós nyomás jele. A fenékhálós halászat elvileg méret szerint szelektál: a hálók előírt minimális szemsűrűsége a kisebb példányok védelmét szolgálná, lehetővé téve, hogy a halak elérjék az ivarérettséget és szaporodjanak, mielőtt kifogják őket. Csakhogy ez akaratlanul is erős evolúciós szelekciós nyomást helyezhetett a kisebb méretű halak irányába, amelyek nagyobb eséllyel képesek kicsúszni a hálóból.
„A demográfiai érvelés szerint minden egyes halnak legalább egyszer szaporodnia kellene, mielőtt kifogják” – magyarázta Reusch. „Ez logikusnak tűnik a populáció fenntartása szempontjából, de teljesen felboríthatja a genetikai és testméretbeli struktúrát.”
A kutatás eredményei, amelyeket a Science Advances folyóiratban publikáltak, talán magyarázatot adnak arra is, miért nem kezdtek el újra növekedni a tőkehalak testméretei azután sem, hogy 2019-ben teljes halászati tilalmat vezettek be a keleti-tőkehal állományra – amely azóta is érvényben van. Prof. Stefano Mariani, a Liverpool John Moores Egyetem tengerbiológusa ( aki nem vett részt a kutatásban ), megjegyezte, hogy a genetikai elemzés önmagában nem magyarázza meg teljesen a megfigyelt zsugorodást – a környezeti tényezők is valószínűleg jelentős szerepet játszanak. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az emberi tevékenység által gyorsított evolúció tudományos kimutatása mérföldkőnek számít, és rámutat arra, mennyire fontos nemcsak a halállomány mennyiségének, hanem a genetikai sokféleségének nyomon követése is.
„Nagyon fontos lenne megőrizni a genetikai sokszínűséget, mert ha egy részét elveszítjük, az olyan, mintha elveszítenénk egy biztosítást a jövőre nézve – ami később előnyös lehetett volna.” – tette hozzá.
Hirdetés
Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?