Henry Bérenger francia író történelmi beszéde 1933-ból, amelyben megjósolta, mi fog történni a zsidókkal a náci Németországban! Sokan nem vették komolyan figyelmeztetéseit!

Henry Bérenger francia író 1933. november 18-án tartott beszéde, amely a “Hitler és Izrael – A fajok háborúja” címet viselte, történelmi fontosságú figyelmeztetés volt a náci Németország fenyegetéséről és Adolf Hitler hatalomra jutásának következményeiről. Bérenger, a Francia Szenátus külügyi bizottságának elnöke és egykori nagykövet, részletes elemzést nyújtott a náci rezsimről és annak antiszemita ideológiájáról, amelyet nemcsak Hitler és társai hirdettek, hanem amely mélyen gyökerezett a német kultúra egyes gondolati hagyományaiban.

Bérenger beszédének kezdetén rávilágított arra, hogy Hitler 1933-as hatalomra jutását követően a terror uralkodott el Németországban. Hangsúlyozta, hogy csak abban az évben 80 000 ember hagyta el Németországot, köztük több mint 35 000 zsidó, akik Franciaországban leltek menedékre. Sajnálattal említette, hogy Franciaország és a nemzetközi közösség nem ismerte fel időben Hitler hatalomra jutásának veszélyét, és hogy a francia politikai vezetés alábecsülte Hitler politikai terveinek komolyságát. Részletezte Hitler korai életét, rámutatva arra, hogy a fiatal Hitler egy középszerű és sikertelen művész volt, aki végül szobafestőként dolgozott. Az első világháború azonban alapvetően megváltoztatta életét: a háború utáni frusztrált néptömegek szószólójává vált, és ezt a helyzetet kihasználva sikerült magát egyre magasabbra emelni a politikai ranglétrán. Bérenger élesen bírálta azokat a francia politikusokat, akik megpróbáltak békealkut kötni Hitlerrel, és figyelmeztette hallgatóságát, hogy Hitler békeajánlatai nem többek propagandánál.

Beszédében részletesen elemezte a német antiszemitizmus történelmi és kulturális gyökereit, amelyek Hitler politikai ideológiáját alapozták meg. Idézett neves német filozófusoktól és íróktól, például Goethétől, Kanttól, Fichtétől, Hegeltől és Schopenhauertől, akik mind negatív vagy kirekesztő kijelentéseket tettek a zsidóságról. Ezek az idézetek azt mutatták, hogy az antiszemitizmus nem Hitler találmánya volt, hanem hosszú ideje jelen volt a német gondolkodásban. Bérenger élesen bírálta a náci rezsim zsidókkal szembeni politikáját, beleértve a zsidó orvosok elleni rágalmakat, a zsidó gyermekek iskolai zaklatását és a zsidó civil alkalmazottak tömeges elbocsátását. Kitért a koncentrációs táborok felállítására is, amelyeket már 1933-ban elkezdtek használni az ellenzékiek és a zsidók deportálásának előkészítésére. Hangsúlyozta, hogy Franciaország nem maradhat passzív, és azonnali ellenlépéseket sürgetett a náci Németország politikájával szemben. A beszéd különösen emlékezetes részlete volt, amikor Bérenger egy genfi találkozót idézett fel, ahol Joseph Goebbels náci propagandaminiszterrel beszélgetett.

Amikor megkérdezte Goebbelst, miért utálja annyira a zsidókat, Goebbels azt válaszolta, hogy a zsidók túlnyomó arányban töltenek be kulcsfontosságú pozíciókat Németországban, miközben nem-árják. Bérenger szerint Goebbels képtelen volt megmagyarázni, hogyan különbözteti meg az „árját” a „nem-árjától”, és ez a jelenet a hallgatóság körében nevetést váltott ki. Bérenger beszédének végén felhívta Franciaországot, hogy ragaszkodjon a francia forradalom eszméihez, az egyenlőséghez és testvériséghez, és határozottan lépjen fel Hitler és a náci rezsim ellen. Franciaország feladata nemcsak az volt, hogy elutasítsa a náci ideológiát, hanem hogy megakadályozza annak terjedését. Ez a beszéd nemcsak politikai figyelmeztetésként szolgált, hanem egyben morális felhívás is volt, amely megmutatta, milyen fontos a határozott fellépés az elnyomás és az emberi jogok megsértése ellen. A beszéd szövegét a párizsi Éditions des Ambassadeurs adta ki 1934-ben, és csak néhány példány maradt fenn. Ez a kiadvány történelmi jelentőségű, hiszen olyan időszakban szólalt fel a náci rezsim ellen, amikor sokan még nem ismerték fel annak valódi veszélyeit.

Kapcsolódó tartalom

Volt valaki, aki jóval kitörése előtt megjósolta a II. világháborút! Ezt le is írta, el is mondta, de senki nem figyelt rá!