Henry Bérenger francia író 1933. november 18-án tartott beszéde, amely a “Hitler és Izrael – A fajok háborúja” címet viselte, történelmi fontosságú figyelmeztetés volt a náci Németország fenyegetéséről és Adolf Hitler hatalomra jutásának következményeiről. Bérenger, a Francia Szenátus külügyi bizottságának elnöke és egykori nagykövet, részletes elemzést nyújtott a náci rezsimről és annak antiszemita ideológiájáról, amelyet nemcsak Hitler és társai hirdettek, hanem amely mélyen gyökerezett a német kultúra egyes gondolati hagyományaiban.
Bérenger beszédének kezdetén rávilágított arra, hogy Hitler 1933-as hatalomra jutását követően a terror uralkodott el Németországban. Hangsúlyozta, hogy csak abban az évben 80 000 ember hagyta el Németországot, köztük több mint 35 000 zsidó, akik Franciaországban leltek menedékre. Sajnálattal említette, hogy Franciaország és a nemzetközi közösség nem ismerte fel időben Hitler hatalomra jutásának veszélyét, és hogy a francia politikai vezetés alábecsülte Hitler politikai terveinek komolyságát. Részletezte Hitler korai életét, rámutatva arra, hogy a fiatal Hitler egy középszerű és sikertelen művész volt, aki végül szobafestőként dolgozott. Az első világháború azonban alapvetően megváltoztatta életét: a háború utáni frusztrált néptömegek szószólójává vált, és ezt a helyzetet kihasználva sikerült magát egyre magasabbra emelni a politikai ranglétrán. Bérenger élesen bírálta azokat a francia politikusokat, akik megpróbáltak békealkut kötni Hitlerrel, és figyelmeztette hallgatóságát, hogy Hitler békeajánlatai nem többek propagandánál.
Beszédében részletesen elemezte a német antiszemitizmus történelmi és kulturális gyökereit, amelyek Hitler politikai ideológiáját alapozták meg. Idézett neves német filozófusoktól és íróktól, például Goethétől, Kanttól, Fichtétől, Hegeltől és Schopenhauertől, akik mind negatív vagy kirekesztő kijelentéseket tettek a zsidóságról. Ezek az idézetek azt mutatták, hogy az antiszemitizmus nem Hitler találmánya volt, hanem hosszú ideje jelen volt a német gondolkodásban. Bérenger élesen bírálta a náci rezsim zsidókkal szembeni politikáját, beleértve a zsidó orvosok elleni rágalmakat, a zsidó gyermekek iskolai zaklatását és a zsidó civil alkalmazottak tömeges elbocsátását. Kitért a koncentrációs táborok felállítására is, amelyeket már 1933-ban elkezdtek használni az ellenzékiek és a zsidók deportálásának előkészítésére. Hangsúlyozta, hogy Franciaország nem maradhat passzív, és azonnali ellenlépéseket sürgetett a náci Németország politikájával szemben. A beszéd különösen emlékezetes részlete volt, amikor Bérenger egy genfi találkozót idézett fel, ahol Joseph Goebbels náci propagandaminiszterrel beszélgetett.
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| A ruandai népirtás amely a második világháború óta az egyik legnagyobb tömegmészárlás volt, 1994. április 6-tól július közepéig zajlott, amikor hutu szélsőségesek mintegy 800 ezer tuszit és mérsékelt hutut öltek meg. Az országban korábban a tuszi kisebbség vezette a kormányt, de amikor Ruanda felszabadult a belga gyarmati uralom alól, a hutuk vették át az irányítást, és megkezdődött a tuszik üldözése. A népirtás közvetlen kiváltó oka az volt, hogy 1994. április 6-án ismeretlenek lelőtték Juvénal Habyarimana hutu elnök repülőgépét, amelyért a tuszikat vádolták, bár valószínű, hogy hutu szélsőségesek követték el a merényletet. A mészárlások április 7-én kezdődtek, amikor hutu szélsőségesek meggyilkolták a miniszterelnök asszonyt és 10 ENSZ-katonát, akiknek testét brutálisan meggyalázták. A világszervezet ezután hazarendelte a békefenntartók nagy részét, és csak kevesen maradtak Ruandában. Az országban a hadsereg és a hutu milíciák útzárakat állítottak fel, ahol a tuszik csak akkor menekülhettek meg, ha ENSZ-járműben utaztak. Az ENSZ katonái néha cigarettával, sörrel vagy whiskyvel fizették le a milicistákat, hogy megmentsék a tuszikat. A gyilkosságokat gyakran bozótvágó késsel, karddal, lándzsával vagy bottal hajtották végre, áldozataik között nők és gyerekek is voltak. Sok hutu férjet kényszerítettek arra, hogy saját tuszi feleségét ölje meg, mivel sokan vegyes házasságban éltek. A vérengzések során a gyilkosok gyakran iskolákban és templomokban mészároltak le embereket, gyakran a keresztény papok együttműködésével. Vidéken a holttesteket banánlevelekkel takarták le, hogy elrejtsék a mészárlás nyomait a légi felvételeken. A népirtás alatt 2-500 ezer nőt erőszakoltak meg, és becslések szerint 2-10 ezer gyermek született az erőszakos közösülések következtében. Az erőszakot gyakran szándékosan HIV-fertőzött milicisták követték el, hogy ezzel is pusztítsák a tuszikat. A vérengzéseknek július közepén az FPR ( Ruandai Hazafias Front ) alakulatai vetettek véget, akik átvették az ország irányítását és új kormányt alakítottak. Az események következtében mintegy 2 millió hutu menekült el Ruandából. |
Amikor megkérdezte Goebbelst, miért utálja annyira a zsidókat, Goebbels azt válaszolta, hogy a zsidók túlnyomó arányban töltenek be kulcsfontosságú pozíciókat Németországban, miközben nem-árják. Bérenger szerint Goebbels képtelen volt megmagyarázni, hogyan különbözteti meg az „árját” a „nem-árjától”, és ez a jelenet a hallgatóság körében nevetést váltott ki. Bérenger beszédének végén felhívta Franciaországot, hogy ragaszkodjon a francia forradalom eszméihez, az egyenlőséghez és testvériséghez, és határozottan lépjen fel Hitler és a náci rezsim ellen. Franciaország feladata nemcsak az volt, hogy elutasítsa a náci ideológiát, hanem hogy megakadályozza annak terjedését. Ez a beszéd nemcsak politikai figyelmeztetésként szolgált, hanem egyben morális felhívás is volt, amely megmutatta, milyen fontos a határozott fellépés az elnyomás és az emberi jogok megsértése ellen. A beszéd szövegét a párizsi Éditions des Ambassadeurs adta ki 1934-ben, és csak néhány példány maradt fenn. Ez a kiadvány történelmi jelentőségű, hiszen olyan időszakban szólalt fel a náci rezsim ellen, amikor sokan még nem ismerték fel annak valódi veszélyeit.
Kapcsolódó tartalom
Hirdetés
