Miért örültek régen, és örülnek napjainkban is a tőzsdék, ha kitör egy háború? ( Tőzsdei reakciók a II. világháborúban )

Már biztosan sokszor hallottad azt, hogy a háború egy igen jól jövedelmező üzlet. Nyilván ezt, a sok életét elvesztő áldozat, vagy életben maradt, de vagyonát elvesztő, vagy örök életére rokkant maradt áldozat nem így gondolja. Azonban sajnos ennek ellenére ebben van valamennyi igazság. A háború, egy elég jó üzlet sokaknak. Például a spekulánsoknak, a tökével rendelkező egyéb befektetőknek, de összefoglalva kimondható, hogy  legfőképpen mindazoknak, akik a győztes oldalon álltak. Ennek pontos “feltárására” részletesebben kellene megvizsgálni, több irányból egy háború kitörésének okait, a zajló eseményeket, majd a háború végének időszakában zajló pénzügyi változásokat. Az alábbiakban azonban csak egy kis “ízelítőt” mutatnék be ezzel kapcsolatban. Ehhez pedig a II. világháborút, és az abban résztvevő néhány ország, az Egyesült Államok, a Harmadik Birodalom ( náci Németország ), és még néhány egyéb európai ország tőzsdéjét “hívjuk segítségül”.

Az Egyesült Államok viszonylag sokáig kivonta magát a közvetlen katonai részvételből, a II. világháború alatt. Nem harcoló ( semlegesnek ellenben azért nem mondható ), mindentől távoli, gazdaságilag erős országként, a háború kitörése nem túlzottan rendítette meg. Németország azonban a kezdetektől részese volt, hisz történelmileg elfogadott tény ( bár vannak akik ezt korábra teszik ), hogy ő robbantotta ki, és indította el 1939-ben Lengyelország lerohanásával a II. világháborút. Nos…. Ekkor már Németország is erős gazdasággal rendelkezett, bár nem eléggel, hogy végül meg is nyerje a háborút. Nézzük meg elsőnek hogyan reagáltak ezekben az időszakokban a tőzsdék. Merthogy a tőzsdék tulajdonképpen sosem álltak le. Napjainkban elmondható, hogy megközelítőleg egységesen mozognak a különböző országok tőzsdéi, hisz a globalizáció miatt egyfajta egységes rendszert alkotnak. Vagyis ha esés van, általában minden tőzsde esik, ha emelkedés, akkor pedig a legtöbb országban, szintén emelkedik a tőzsde. A II. világháború időszakában ez azért más volt. Nagyon nem volt mindegy, hogy melyik ország tőzsdéjét vizsgáljuk. Az országét, akit éppen megtámadtak, aki éppen megtámadott valakit, aki éppen kapitulált, vagy győzött, vagy szövetségre lépett valamelyik féllel, vagy éppen semlegességet nyilvánított ki. Ugyanakkor elmondható az is, hogy a II. világháború egyáltalán nem okozott pánikot a tőzsdéken! A pénzügyi piacok, szokásukhoz híven, gyakran megpróbálták megelőzni az eseményeket, és a jövőbe tekintettek, mint egy “jós”. Összességében elmondható tehát az is, hogy sok esetben örültek a háborúnak, egy nagyobb vereségnek is!, jó hírnek tekintették egy újabb ország megtámadását, és legyőzését ( ez talán egy ici-picit “logikus” ). Vagyis elmondható, hogy örültek a háborúnak!!, mert ilyenkor nagy volt a volatilitás, és “remek” spekulatív lehetőségek adódtak. Nézzük meg példákon keresztül, mire is gondolok.

Amikor volatilitásról beszélünk, azt vizsgájuk, hogy mennyit mozog, változik egy adott ár, egy bizonyos idő alatt. A volatilis kifejezés, egy jelző a piac mozgására nézve. Röviden, a volatilisebb piac többet mozog egy időkereten belül, mint a kevésbé volatilis

Tőzsdei reakciók a II. világháborúban 

Az alábbi grafikonon a háború kitörésének kezdeti időszakát láthatjuk, az amerikai tőzsde egyik legfőbb mutatójának a Dow Jones-nak az alakulását figyelembe véve. 1939 szeptember 1.-én, Németország lerohanja Lengyelországot, és rövid időn belül, le is győzi. A tőzsde reakciója, egyértelmű. Komoly emelkedés, és öröm! Logikus nem? Kitört a II. világháború, ez jó hír!

A Dow Jones index alakulása a II. világháború kitörésekor, és utána

Azonban Franciaország megtámadásának, amelyre május 10.-én került sor, már nagyon nem örültek. Kétszer akkora esés, mint emelkedés, és hatalmas pánik. De miért is? Lengyelország sorsa ezek szerint, senkit sem érdekelt, és Amerikában úgy vélték, még ez is belefér, viheti Hitler ( és a Szovjetunió ) ezt az országot is. Bár egy ország megsemmisítésének híre, miért okoz pénzügyi örömet másoknak, azt azért tényleg nem értem. Aztán milyen érdekes, hogy Franciaország megtámadását, majd vereségét ( Lengyelországhoz mérve ), már negatív hírként értékelték. Hoppá! Hitler sokkal erősebb mint gondoltuk? Talán még ránk is veszélyes lehet?  Egy ideig így is gondolhatták, azonban idővel, “természetesen” már ez sem érdekelt senkit, és a tőzsdék ismét emelkedésbe kapcsoltak. A német tőzsde reakciója könnyen kiszámítható volt akkoriban. Alapvetően eufória volt az országban, hisz Hitler bármit csinált, tett, az végül “sikerrel” járt. Kézenfekvő volt tehát, hogy a tőzsde is hasonlóan reagált. Íme:

A német CDAX index alakulása 1930, és 1950 között. 

A világot sújtó gazdasági világválság vége felé bezárták a német tőzsdét, majd a hatalmas fellendülés, akkor kezdődött, amikor Hitler hatalomra került. Ez egészen 1937-ig tartott, ahol korrekció történt, amikor is a piac attól tartott, hogy lehet Hitler túl messzire ment. ( Egy apróbb bizalomvesztés, félelem a jövőtől ). Azonban amikor a Lengyelország elleni sikeres támadás megtörtént, igazi bika ( emelkedő ) piac kezdődött, amit minden egyes katonai siker, tovább fűtött. Ez elsősorban a Blitzkrieg-et ( sikeres villámháború Franciaország ellen ), az Angliai csatát, és a szovjetek elleni támadást, a Barbarossa hadmüveletet ( a kezdeti sikereket ) jelenti. Vagyis a német tőzsdén spekulálók elhitték, hogy ez mehet a végtelenségig, a sok 100 ezer, majd millió katona, és civil halála örömre és bizakodásra ad okot. Majd Sztálingrádnál jött ( vagy jönni készült ) a katonai fordulat, és bizonytalanság lett úrrá a tőzsdén. Azonban nagyobb esés nem történt, bár erre már nem is lett volna lehetőség, mert ezt megelőzendő, Németország 1943 januárjában részvényárfolyami korlátokat szabott, vagyis lényegében befagyasztotta a kereskedést. Így 1944 augusztusa után a részvények árfolyama gyakorlatilag nem változott. Miután pedig Németország vereséget szenvedett, Berlin és más német tőzsdék 1945 áprilisában bezártak. A frankfurti tőzsde 1945 szeptemberében az amerikai hadsereg felügyelete alatt újra megnyílt, de jelentős elmozdulások egészen 1948-ig nem voltak ( dacára a hatalmas inflációnak, és gazdasági hanyatlásnak ). Ekkor azonban 1948. június 21-én bevezetik a német márkát ( Deutsche Mark )  a nyugati szövetséges hatalmak. Ennek hatására az értékpapírok elvesztették értékük 90%-át. ( egy időre ).

Az Egyesült Államokban egy kicsit óvatosabbak voltak, és fentebb már említett kezdeti német sikerek “pánikja” egy ideig kitartott, és egy viszonylagos nyugalom után, a feszült japán-amerikai viszony miatt az amerikai tőzsde újra esni kezdet. A Pearl Harbor elleni japán támadás 1941 december 7.-én, szintén sokkolta az amerikai tőzsdét, majd az esés egészen 1942 áprilisában érte el mélypontját, amely nagyjából megegyezett azzal az időszakkal, amikor Németország, és Japán elérte területi hódításainak maximumát. Az Egyesült Államok 1942 májusában kezdte támogatni Angliát Észak-Afrikában, 1942 júniusában volt a midwayi csata ( döntő amerikai győzelem ), és 1942 augusztusában kezdődött a sztálingrádi csata. Ezek az események szövetségesek felé billentették a képzeletbeli mérleget, és a spekulánsok a teljes szövetséges győzelemre kezdtek fogadni.  A francia, az angol és az amerikai tőzsdék ettől kezdve a háború végéig emelkedtek. Íme az amerikai tőzsde teljes II. világháborús “útja” :

A Dow Jones index alakulása a II. világháború időszakában

Összehasonlítás ( I. világháború, és II. világháború )

Az I.világháború ( a “Nagy Háború” ) relatíve váratlanul érte a világot, és ráadásul akkoriban más rendszerben mozgott, és áramlott a tőke. Tulajdonképpen szabadabban ( legalábbis integráltabban ) mint majd később. Ezért esély lett volna arra, hogy hatalmas összegek kezdenek el mozogni, amit képtelenség lett volna kezelni. A világ vezetői úgy döntöttek, hogy megelőzendő a nagyobb tőzsdei összeomlást, bezárják a tőzsdéket. 1914. augusztus 1-jére Spanyolország, Japán és számos más marginális ország kivételével a világ szinte minden tőzsdéje bezárt. New York, London és Párizs hónapokig nem nyitott újra, illetve amikor ez mégis megtörtént, korlátozták az értékpapírok eladását. Németország, Ausztria és Oroszország tőzsdéi csak 1917-ben nyitottak újra. 1939-ben már voltak korlátozások a tőkekiáramlásra, azonnali elszámolással kereskedtek ( legfőképpen készpénzzel ), így kisebb volt az esély egy teljes összeomlásra, ami nem is történt meg ( lásd a fenti példákat ). A II. világháború alatt, tulajdonképpen minden ország tőzsdéje nyitva maradt, néhány kivételtől eltekintve, illetve a bezárások időtartalma sem volt túl hosszú. A New York-i Értéktőzsde ( Dow Jones ) például soha nem zárt be,  és így tett Ausztrália, Kanada, Írország, Portugália, Románia, Spanyolország, Svédország, és Svájc is. A varsói tőzsde azonban bezárt, miután Németország megtámadta Lengyelországot, és ez a háború végéig így is maradt. A Londoni Értéktőzsde is csak egy hétre zárt be. Az angol tőzsde 1940. június 26-án érte el mélypontját, három héttel azután, hogy az utolsó brit csapatok elhagyták Dunkerque-ot. Ezután tulajdonképpen egyfolytában emelkedett. A spanyol tőzsde a spanyol polgárháború idején, 1936 augusztusa és 1940 februárja között volt zárva, de a második világháború alatt végig nyitva maradt. A tőzsdék bezárása sok esetben attól függött, hogy az adott országot mikor, és ki támadta meg.

Tőzsdei bezárások a második világháború alatt

“All wars feed bulls” ( “Az összes háború táplálja a bikákat” )

Mi lehetett ezeknek a “furcsa” mozgásoknak az oka? Talán az egyik legkézenfekvőbb magyarázat, az maga a spekuláció. A befektetők megpróbálnak a jövőbe látni, és azzal tisztában vannak, hogy ha egy háború elkezdődik, azzal kapcsolatban van egy dolog, ami egészen bizonyos. Az pedig az, hogy egyszer véget is ér. Ha pedig véget ér, az bizonyosan a győztes félnek lesz előnyös, tehát a háborús eseményekre fogadni, teljesen logikusnak tűnik. Azt azonban empatikus emberként megérteni, hogy a rengeteg pusztítás, halál, szenvedés egy lehetőség, egy jövőbeni nagyobb haszonszerzésre, megdöbbentő. A fenti összehasonlításban pedig láthattátok, hogy az I. világháborúval ellentétben, a II. világháborúban tulajdonképpen végig volt “játszótere” a spekulatív tőkének. A náci Németország tőzsdei “útja”, pedig finoman szólva is “zavaró”. Összefoglalható, hogy sokkoló módon végig emelkedett a háború alatt, mintha valamilyen alternatív univerzumban éltek volna a befektetők. De ugyan ez elmondható végül is a többi ország tőzsdéjére is. Nyilván elfogadható az egyik magyarázatnak az, hogy a háború felpörgeti a gazdaságokat, a hátországokban csökken a munkanélküliség, hatékonyabban kezdenek “fogyasztani” az emberek, hajlandóak több adót, megszorításokat elviselni a háborús erőfeszítésekre hivatkozva. Illetve ilyenkor technológiai, és ipari innováció indul, számtalan iparág hatékonyabb működésre áll át. De véleményem szerint van valami más is, amiről keveset lehet olvasni a témában. A Federal Reserve ( FED ) közel nullára csökkentette a kamatlábakat a háborús időszakban és csak 1945-ben kezdett kamatemelésbe amire a piac hamarosan korrekcióval reagált. De a háború utáni nagy fellendülés ennek ellenére beindult, és a mai napig tart! Illetve megjegyezném még, hogy a II. világháború alatt azért megemlítendő az arany és ezüst szerepe, mint csereeszköz, és vagyon megőrző eszköz. Jól működött ez a “páros”, és ezt egészített még ki a “feketepiac”! Egyes becslések, és kutatások szerint az úgynevezett “feketepiac” jelentős %-ot szakított ki a “háborús spekulációs tortából”.

A Dow Jones index alakulása 1900-tól, 1980-ig

A fenti grafikonon jelöltem a “fontosabb” háborúkat, fegyveres konfliktusokat. Amint láthatjátok a teljes képet, egyik sem rontja el igazán. A következő grafikonon is ezt láthatjátok, a 2000-es évekig jelölve. A bikapiacot semmilyen háború nem tudta megállítani.

A Dow Jones index alakulása 1980-tól, 2000-ig

Napjainkban

Nem meglepő módon, napjainkban is fedezhetünk fel hasonlóságokat a fentiekkel kapcsolatban. Röviden összefoglalom mire gondolok. Oroszország megtámadja Ukrajnát, a címlapokon az szerepel, hogy ez a konfliktus akár az egész világra is hatással lehet, de nem lett, és nem is lesz, “pánik” rövid ideig, majd újra hatalmas emelkedés. Izraeli-Palesztin ( Hamász ) háború Gázában. Rövid “pánik”, a címlapokon az szerepel, hogy ez a konfliktus akár az egész világra is hatással lehet, de nem lett, és nem is lesz, a tőzsdék emelkednek tovább. Vagyis egy geopolitikai kockázat, a mai modern, mesterséges alapú rendszerek világában, végkép hatalmas spekulációs lehetőséggé vált. Amennyiben pedig egy exogén esemény történik, ami mégis jelentősebben befolyásolja a pénzügyi piacokat, szintén nem kell aggódni, majd jön a Federal Reserve ( FED ) és csökkenti a kamatokat, vagy “megszünteti”, és ez pont elég, hogy mindenki ( nem te, és nem én 🙂 ) boldog legyen ismét. Ilyenkor pedig a spekulatív tőke ismét a tőzsdéket célozza meg, és függetlenül a sok esetben értelmezhetetlenül irreális árazásoktól, bika piaci tombolás veszi kezdetét. Ezt láthatjuk napjainkban is, újra, meg újra, és újra….

A Dow Jones index alakulása 2000-től, napjainkig

Éveket vizsgálva, egyszerűen nem mérhető a hatása bármilyen háborúnak, fegyveres konfliktusnak. A gazdasági, vagy egyéb váratlan események ( 2001. szeptember 11-ei terrortámadások vagy Covid19-pandémia 2019-től ) nagyobb korrekciót tudnak okozni, bár azok is csak rövidtávon. Örök bikapiac van, talán csak az internet megszűnése, globális, hónapokig tartó áramkimaradás, meteor ( de jó nagy ) becsapódás, ellenséges idegenek támadása tudná megállítani az örök emelkedő trendet. Íme egy 120 évet átfogó grafikon, amin például, már egyszerűen “nem is látszik” sem az I. sem a II. világháború. Ez esetben is az amerikai Dow Jones indexet hívjuk segítségül, az ő alakulását régóta archiválják, így ez az index az egyik legalkalmasabb ennek bemutatására. Bár azt azért elismerem, hogy bőven akad anomália más országok esetében, de nagy összességében ugyan ez lenne a kép. Íme az “örök bikabiac”: 

A Dow Jones index alakulása 1900-tól, napjainkig