Az “örök” kérdés! :) A patina növeli, vagy csökkenti egy érme értékét? Megpróbálunk választ adni erre!

Egy örök kérdésre próbálok választ találni. Aki gyűjtő, az már a címből is láthatta, hogy ez valóban egy olyan téma, ami olykor “vitákat” szül az ismert numizmatikusok között is. Nos bár a válasz nem teljesen egyértelmű, összességében elmondható, hogy a mérleg nyelve, a cikk végén  billenni fog az egyik oldal felé 🙂

Idővel minden érmét egy természetes plakk ( vékony oxidfilm ) borít, amelyet patinának neveznek. Ez az érme felületének a környezettel való állandó érintkezésének eredményeképpen jön létre. Ez a bevonat olyan, mint a rozsda a vason. Az egyetlen különbség az, hogy a rézből, ezüstből és más színesfémekből készült érméken a vassal ellentétben a patina kémiai szerkezete, így a megjelenése is eltérő, ami időnként növelheti az érme értékét és csökkentheti is.  Mindenesetre, ha az érme elég régi, a patina csak jelzi a hitelességét, egyediséget és különleges varázst ad neki, legtöbbször növeli az értékét, kivéve az érme felületének és a dombormű részleteinek nyilvánvaló megsemmisülése esetén nem.

1896. évi ezüst emlékrubel II. Miklós megkoronázásának tiszteletére az UNC tartásban. Tároláskor natúr narancsvörös patina képződött rajta, ami jelentősen megnöveli az érme értékét a hasonló, de patina nélküli társaihoz képest.

Egy kezdő numizmatikus számára egy jó állapotú, oxidfilm réteggel borított érme sérültnek, kifakultnak tűnhet, ő legszívesebben ugyanazt venné, ” tisztán “, míg egy tapasztaltabb gyűjtő általában azt választja, amelyiken a ” sok éves élettapasztalat ” patina formájában van jelen az érmén.

Ezüst 1 Poltinnik (0,50), 1925 UNC állapotban. Irizáló patinával gazdagon borított példány. Egy ilyen érme értéke, a többszínű szivárvány patinával elérheti a 90 – 125 ezer Ft-ot is. 

1925-ös ezüst 1 Poltinnik (0,50)  UNC állapotban, az előzőhöz hasonló, de gyakorlatilag patinanyomoktól mentes. Egy ilyen példány értéke körülbelül 4-5 ezer Ft, vagyis. 20-30-szor alacsonyabb, mint az azonos, de gyönyörű patinás példányoké.

Ha lemosod a patinát valamilyen tisztítószerrel, a régi érme újnak fog kinézni, de mégis természetellenesnek tűnhet. Ezenkívül egy vastag patinaréteggel ellátott régi érme feldolgozása után az oxidrétegek helyett meglehetősen mély mélyedések maradhatnak – üregek, amelyek ebben az esetben teljesen tönkretehetik a tapasztalt numizmatikusok érdeklődését.

Egy 3 kopejkás bronz érme 1938-ból, tisztítás előtt – vastag oxidréteggel bevonva és tisztítás után – üregek láthatók azokon a helyeken, ahol a legmélyebb oxidrétegek voltak. Ez az érme nem ritka, de példája jól mutatja, mire vezethet az ilyen oxidált minták tisztítása.

Egy érmén megjelenő patina esetén, a legfontosabb még, hogy intenzitása megfeleljen az érme kibocsátási évének. Ha egy 10 éves érme van előtted, teljesen foltos piszkoszöld vagy akár fekete bevonattal, akkor érdemes elgondolkodnod, hogy kell-e a kollekciódhoz, hogyan fog kinézni 30-40 év múlva. Valószínűleg a legjobb megoldás az lenne, ha egy hasonló érmét veszünk, de kevés patinával vagy patina nélkül. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy egy erősen oxidált érme bizonyos körülmények között együtt tárolva átterjedhet más érmére is, „ betegségét ” okozva a gyűjteményben. Ezeket a példányokat meg lehet próbálni kíméletes kezelésnek alávetni, erős vegyszerek és csiszolószerek használata nélkül, anélkül, hogy félnének attól, hogy elveszítik értéküket, de visszaállítják az érmét a nem megfelelő tárolás következtében elveszett eredeti formájába.

Ezüst emlékérme 10 rubel 1978  Proof , az 1980-as moszkvai olimpiára kibocsátva. Az érme hátoldalát egyenetlen zöldes foltos patinaréteg borította, valószínűleg a nem megfelelő tárolás következtében. Ez a patina lemosható anélkül, hogy attól kellene tartani, hogy ezzel elveszítené az értékét. 

Meg kell érteni, hogy a természetes patinával borított gyűjthető érme és a külső környezet által károsodott, korróziónak kitett érme közötti határ nagyon vékony. A különbség teljesen szubjektív, kivéve azokat az eseteket, amikor az érme vegyi anyagok által nyilvánvalóan megsemmisült, például a talajban való hosszú tartózkodás eredményeként, vagy éppen ellenkezőleg, egy hihetetlenül szép irizáló bevonat alakult ki egy régi gyűjtői érmén, amely évtizedekig volt tárolva, pld. egy  “mahagóni szekrényben ”.

USA 1 centes 1911-es rézérme  UNC állapotban , egyenletes zöldes patinával borítva.

1898-as ezüst emlékrubel II. Sándor emlékművének megnyitása tiszteletére, UNC állapotban. Ezt a példányt gyönyörű “szekrénypatina” borítja, ami nagy valószínűséggel szekrényben való tárolás miatt alakult ki.

Patinás érme vásárlásakor mindig tartsd szem előtt azt az opciót, hogy bizonyos esetekben nem az események természetes menetéből, hanem az eladó “ügyes kezeiből” alakulhatott ki a nyilvánvalóan értéknövelő céllal létrehozott mesterséges ” elszínezés “. Számos módja van a mesterséges patina létrehozásának. Lehet mély csokoládé árnyalat, rézre vagy sima matt felület ezüstre. Az érmékkel “manipulálók”, túlzott erőlködés nélkül, még a szivárvány minden színében csillogó patinát is képesek előállítani, és a figyelmeztetések ellenére gyakran “célt” is érnek ezzel, mert egy gyönyörű patinás érme gyakran vonzóbbnak tűnik, mint egy közönséges darab, ezért nagyobb figyelemre is számíthat, az eladásra szánt darabok között.

Az egyik oka annak, hogy a patina ” jó “, az az, ami. A környezet ( éppen mivel érintkezik az érme, talaj, víz, levegő ) reakcióba lép az érmében lévő fémmel, korróziós réteg alakul ki, vagyis a patina. Így a patina valójában részben az eredeti fém az érmében, amely ” átalakult ” és oxidot képzett. Ez azt jelenti, hogy ha eltávolítjuk a patinát, akkor valójában eltávolítjuk az eredeti érme egy részét is, és valószínűleg eltávolítjuk azokat a részleteket, amelyek csak a patinával voltak láthatók. Itt fontos azonban különbséget tenni a patina és a kirakódások között. A kirakódások általában az érme körül megszilárdult szennyeződések, és néha teljesen eltakarják az érmét, ezek a szennyeződések könnyebben eltávolíthatóak.

De  ahogy fentebb ígértem, ” billenjünk ” át az egyik oldalra, és mondjuk ki az ” igazságot ” 🙂 Nos az igazság az, hogy nincs igazság 🙂 A “végeredmény”  szubjektív lesz, vagyis az enyém. Én azt gondolom, hogy amikor már valaki régebb óta, évek óta gyűjti az érméket, idővel, keresni fogja az egyedibb, különlegesebb példányokat. Vagyis akár a patinás érméket. Plusz, szerintem ez a gyűjtő tényleges korával is korrelál, vagyis a ” nemesebb ” 🙂 korban lévő gyűjtök, ” nemesebb ” érméket keresnek. Olyan ez kicsit, mint amikor valaki fiatalon, megmosolyogja az idősebbeket, hogy mennyire odavannak a retró dolgokért, de idővel majd megérte ezt ő is 🙂 . Nos lehet egy fiatal gyűjtő is ezt gondolja a patinás érméket kereső gyűjtőkről. Plusz tulajdonképpen a patinás, jó állapotú érme ritkább!, mint egy ” sima ” jó állapotú példány. Vagyis ez is egyfajta értéknövelő ebben az esetben is! Ezt pedig az aukciós árak is bizonyítják! Vagyis ” szakmai, és aukciós ” szempontokat is figyelembe véve, az azért egyértelműen kijelenthető, hogy az eredeti, beazonosítható a fentebbi feltételeknek megfelelő, ” minőségi ” patina, növeli egy érme értékét!

Felhasznált forrás: yacollectioner.ru, Патина на монетах: что это и откуда берется