Hirdetés


Az angolai feketepiac története, ahol Heineken sörrel is lehetett fizetni!


A bejegyzés becsült olvasási ideje 2 perc

Az 1980-as évek végén az importált sör az angolai feketepiacon csereeszközzé vált. Ennek a rövid történetét mutatjuk most be. Ekkor már a marxista Angola gazdasága a 13 éves lázadókkal szembeni háború terhei alatt összeomlásnak indult, melyet az Egyesült Államok és Dél-Afrika támogatott. Az inflációs háborús pénzügyi intézkedések miatt az angolai hivatalos pénznem, a kwanza, feketepiacon 2 000 kwanza értékével kereskedett dolláronként, szemben az hivatalos árfolyammal, ami 30 kwanza volt dolláronként. Ahogy az áruk kifogytak az állami üzemeltetésű boltok polcairól, feketepiac alakult ki közvetlenül Luanda, Angola fővárosa szemétdombjánál. A feketepiacon a vásárlók mindenféle árut, importált sörrel vásároltak meg. Az értékvesztésnek indult kwanza árfolyama a sör árához volt kötve.

A “Roque Santeiro”, ( A kép forrása: © Sam.Seyffert )

Kezdetben a kormány próbálta elfojtani a feketepiacot, de ez tovább növekedett ahogy az állami tulajdonú ipar leállt. Az állami közgazdászok elkezdtek ellátogatni a feketepiacra, hogy ötleteket szerezzenek Angola gazdasági helyreállítására, ami ugyanolyan bajokkal küszködött, mint az akkori szocialista gazdaságok. A kormány megtanulta tolerálni a feketepiacot, miközben decentralizálni igyekezett saját bürokratikus gazdaságát, amely a háborús erőfeszítésekből eredő nyersanyag- és munkaerőhiányban szenvedett. A kormányzati tisztségviselők a feketepiac tanulmányozását használták, mint egyfajta felkészítő kurzust a kapitalizmushoz. Hamarosan a feketepiacon a rendőrök és katonák csak a tömeg irányításáért feleltek. Vagyis az illegális feketepiac, legalizálta magát. A hatóságok felismerték, hogy képtelenség erőszakosan felszámolni a piacot, ahol több 10 ezer ember fordult meg a nap 24 órájában. A feketepiacnak volt egy neve is, a Roque Santeiro, egy népszerű brazil szappanopera neve, amelyet Angolában, a korábbi portugál gyarmati időszakban vetítettek.


Tudtad? ( történelmi érdekességek )

1816-ban nem volt nyár a Földön. A "Dido building Carthage" című William Turner festményen egy szokatlanul ragyogó Napot láthatunk. talán a művész így próbálta meg ábráozlni az indonéz Tambora vulkán kitörése miatt keletkező szokatlan fényhatásokat. 1815 áprilisában szokatlan természeti katasztrófa következett be a Földön: a Tambora vulkán kitörése annyi gázt és hamut lövellt a légkörbe, ami éghajlatváltozást okozott az egész bolygón. 1816-ot ezért nyár nélküli évnek nevezik, és a mai napig ez volt a leghidegebb év az emberiség történelme során, amióta csak dokumentáljuk az időjárási megfigyeléseket. A hőmérséklet világszerte csökkent, ami hatalmas terméskiesést, állatpusztulást és globális élelmiszerhiányt okozott. A tudósok szerint az abnormális hideg oka az 1815-ös indonéz vulkánkitörés, valamint számos más nagyobb kitörés volt 1808 és 1814 között. A légkörben felhalmozódott jelentős mennyiségű hamu következtében kevesebb napfény jutott át a sztratoszférán. Több hónapba telt, mire a hamu teljesen szétterjedt a Föld légkörében, így az 1815-ben bekövetkezett hatalmas kitörés hatása ebben az évben még nem is volt igazán észlelhető Európában, 1816 márciusában azonban már annál inkább, amikor nem érkezett a tavasz, hanem továbbra is szokatlanul télies maradt a hőmérséklet. Áprilisban és májusban rengeteg hó, eső és jégeső esett, júniusban és júliusban pedig nulla fok alatti hőmérsékletek voltak az Egyesült Államokban: New Yorkban és New Englandben a hó is esett. Németországot szokatlanul erős viharok sújtották ebben az évben, sok folyó kiöntött, Svájcban pedig az év minden hónapjában esett a hó.

A fogyasztók két módon jutottak hozzá az importált sörökhöz. Ha rendelkeztek dollárokkal, akkor az állami tulajdonban lévő kemény valuta boltok egyikébe mentek, és egy doboz importált sört – Heineken, Beck’s vagy Stella Artois – vásároltak 12 dollárért. Azonban csak a középosztály valószínű, hogy rendelkezett dollárokkal, amit külföldi utazások alkalmával szereztek. A munkavállalók gyakran a munkaadójukon keresztül jutottak hozzá a sörhöz, mivel azok gyakran részben kuponokkal fizették ki őket, amelyeket cégük tulajdonában álló boltokban használhattak fel. Ezeket az üzleteket a multinacionális vállalatok birtokolták. A munkavállalók elmehettek egy ilyen boltba, megvásároltak egy doboz importált sört, majd elvitték azt a feketepiacra, ahol 30 000 kwanzaért eladták, majd bevásároltak az élelmiszerlistájukkal a feketepiacon, vagy akár repülőjegyet is vehettek Lisszabonba. Egy repülőjegy ára körülbelül két doboz importált sör volt. A feketepiacon az üzletember feldarabolta a sör dobozát, és körülbelül 2000 kwanzáért adta el egyenként, így 12 000 kwanzásos szép hasznot realizált.

Angola pénznemének leértékelődése a polgárháború idején ismerős hangulatot idézett elő az ország  történelemben. A hiperinfláció az amerikai gyarmatok függetlenségi háborújához volt hasonlítható, ami csak egy példa a sok közül. Azonban az  importált sörök elfogadására csereeszközként  addig, és azóta  sincs példa, és kissé komikusnak tűnik. Ez lehetett a válasz azon tendenciára, hogy a szocialista gazdaságok hajlamosak voltak a fogyasztási cikkek gyártásának szigorúságára még békeidőben is. A marxista gazdaság hamuvá vált maradványából kibontakozó szabad piac, mint pénzügyi alapjául a nyugati sokszínűség és luxus szimbólumai szolgáltak – mint például, az importált sör 🙂

És mit lehetett beszerezni a világ akkor egyik legnagyobb szabadtéri piacán ( “legális” feketepiacán )? Gyakorlatilag mindent! Megtalálható volt például számítógép, fegyverek, paróka, elefántcsont tárgyak, órák, ékszerek, “természetesen” jelen volt a prostitúció, kábítószer, de simán lehetett venni akár Michael Jackson CD-t is 🙂

Forrás: encyclopedia-of-money.blogspot.com, Beer Standard of Marxist Angola

Hirdetés


Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?


Legfrissebb bejegyzések