A legkorábbi római – illetve Itália korai – „érmék” rövid története: nyers bronzdarabok és formába öntött tömbök

A pénz fogalma és szerepe az emberi civilizáció egyik legfontosabb gazdasági vívmánya. Bár a modern pénzrendszerek bonyolult, szabályozott és technikailag fejlett formákra épülnek, eredetük visszavezethető azokra az egyszerű tárgyakra, amelyeket a legkorábbi társadalmak a csere közvetítésére használtak. Az ókori Itália népei – köztük a latinok és a rómaiak – a bronzot választották a csere és az értéktárolás alapjául, jóval azelőtt, hogy a nemesfémekre épülő éremverés Rómában elterjedt volna.

A korai római pénzhasználat fejlődése három fő szakaszra bontható:

Aes Rude – formátlan, jelöletlen bronzdarabok
Aes Formatum – előre öntött, de bélyeg nélküli formák
Aes Signatum – államilag szabványosított és szimbolikus ábrákkal ellátott bronzrúdak

A következőkben részletesen bemutatjuk e korai fizetőeszközök kialakulását, gazdasági és társadalmi szerepét, valamint helyüket az itáliai proto-pénzek történetében.

A bronz szerepe az ókori Itália gazdaságában

A természetes adottságok és az anyagválasztás

Míg a görög világban az ezüst biztosította a pénzverés gazdasági alapját, addig Közép-Itália számos területén nem volt jelentős ezüstlelőhely. A fémkereskedelem ugyan létezett, de a római állam a korai időkben nem rendelkezett elegendő nemesfémmel ahhoz, hogy ezüstalapú pénzrendszert építsen ki.

Ezzel szemben:

rézben és ónban gazdag volt a térség ( Etruria, Umbria, Latium ),
ezek ötvözete, a bronz, nagy mennyiségben rendelkezésre állt,
könnyen olvasztható, formázható és tartós volt.

A bronz így vált az itáliai népek „természetes pénzévé”, hasonlóan ahhoz, ahogy más régiókban a só, a szőrme vagy a kagyló szolgált fizetőeszközként.

Aes Rude – a nyers bronz tömbjei

Kialakulás és megjelenés

Az aes rude volt a korai Itália egyik legelső csereeszköze. Formátlan, szabálytalan, csomós bronzöntvény, amelyet:

magánemberek készítettek,
bányászott fémből vagy bronz újraolvasztásából állítottak elő,
többnyire súlyra mértek, nem darabra fogadtak el.

Aes Rude, Itália, Kr. e. 8–3. század ( Haeberlin, pl. 1. ) Szabálytalan, öntött bronzdarab letöredezett élekkel, kb. 6–7 cm nagyságban, megközelítőleg 600 g tömeggel. Az itáliai nehéz, öntött bronzpénz legkorábbi formája. Durván megemelkedő, szabálytalan, körvonalas alakzat. Eredeti, öntési állapotban. ( A kép forrása: ma-shops.com )

Az aes rude-darabok súlya néhány grammig vagy akár több kilogrammig terjedhetett. A használatuk olyan régre nyúlik vissza, hogy a legkorábbi példányok az i. e. 8. századból származnak – vagyis Róma legendás alapításának időszakából.

Földrajzi elterjedtsége

A régészeti leletek alapján aes rude-t találtak:

Latiumban,
Etruriában,
Umbriában,
Campaniában,
valamint a Pó-síkság területén.

Ez azt jelzi, hogy nem egyetlen nép vagy kultúra használta, hanem Itália-szerte általános csereeszköz volt.

Gazdasági szerepe és törvényi szabályozás

A bronz fizetőeszközként való használata fokozatosan kapott hivatalos elismerést. Az ókori források szerint:

Plinius a pecunia szó eredetét a pecus ( jószág ) szóból eredezteti.
Dionysios Halikarnasszeuszi szerint a bírságokat kezdetben állatokban fizették (ökör, juh).

A fordulópontot két törvény jelentette:

Lex Aternia Tarpeia ( i. e. 454 )
– meghatározta, hogy egy juh értéke 10 libra bronz, egy ököré 100 libra.
Lex Papiria Iulia ( i. e. 430 )
– előírta, hogy a bírságokat kötelezően bronzban kell fizetni.

Ez a két törvény fektette le a római bronzvaluta hivatalos alapját.

Aes Formatum – a formát öltő bronzrudak és tömbök

Ahogy az aes rude egyre elterjedtebb lett, igény mutatkozott az egységesebb formákra. Ennek eredménye volt az aes formatum, vagyis az előre öntött bronzformák használata.

Aes Formatum réz „kerek sütemény” típusú nyersrúd. Előlap: Csonka kúpos formájú, kerek öntvény, formába öntött kivitelben. Hátlap: Sík, díszítés és jelzés nélküli felület.

Jellemzők és típusok

Az aes formatum nem viselt feliratot vagy ábrázolást, ám a formák jól felismerhetőek:

lapos, kerek korongok,
kagyló alakú öntvények,
rudak és téglalap alakú darabok,
nagyobb tömbök, amelyekből kisebb darabokat törtek le.

Használat és értékelés

A kereskedelemben továbbra is súly szerint értékelték őket. Az aes formatum elterjedtsége mutatja, hogy:

a bronz ekkor már nem csak nyersanyag volt,
hanem valódi kereskedelmi cikk.

Lelőhelyei az egész itáliai félszigeten megtalálhatók, de előkerült:

Szardínián,
a Balkánon ( Horvátország, Szlovénia ),

sőt Észak-Afrikában és Hispániában is.

Tudtad? ( történelmi érdekességek )

Az 1640-es években Mihály orosz cár „halálos bűnnek” nyilvánította a dohányzást, és súlyos büntetéseket alkalmazott érte, például ostorral verette az elkövetőket, vagy levágatta az ajkakat, illetve az orrot.

Ez arra utal, hogy az aes formatum széleskörű mediterrán cserekereskedelem része volt.

Aes Signatum – az államilag bélyegzett bronztömbök

Az aes signatum megjelenése jelzi a római állam részvételét a pénzforgalomban. Míg az aes rude és aes formatum magánműhelyek terméke volt, az aes signatum kifejezetten állami kibocsátású, hivatalos fizetőeszköz.

Formai sajátosságok

Az aes signatum általában:

téglalap alakú,
kétoldalas domborművel ellátott,
kb. 1,6 kg súlyú bronzrúd.

Aes Signatum, téglalap alakú ( szabálytalan ), bronz, 1746.00 gramm ( A kép forrása: numista.com )

A motívumok között gyakran szerepeltek:

bika, ló, sas, delfin,
fegyverek és hadieszközök,
vallási szimbólumok ( oltár, villám, isteni attribútumok ).

Kibocsátás helye és ideje

A korai példányokat nem feltétlenül Rómában öntötték; sok szárazföldi itáliai műhely vett részt a gyártásban:

Etruria,
Umbria,
Reggio Emilia környéke.

A tudomány jelenlegi álláspontja szerint az aes signatum az i. e. 5. században jelent meg, tehát jóval Róma klasszikus éremverése előtt.

A “ramo secco” – a száraz ág motívuma

A legkorábbi bélyegzett tömbök egy része a „ramo secco” mintát viseli – egy ágas-bogas faág stilizált lenyomatát. Ezek még nem voltak szigorúan szabványosak; súlyuk 600 és 2500 gramm között ingadozott.

Politikai és vallási üzenetek az aes signatumon

Az aes signatum történelmi forrásként is rendkívül értékes. A rajtuk lévő ábrák nem csupán díszítőelemek, hanem fontos állami, katonai és vallási szimbólumok.

Katonai motívumok

A fegyverek ( kardok, lándzsák, pajzsok ) és hadihajó-elemek ( horgony, evezők ) az állam:

katonai erejét,
tengeri befolyását,
agresszív expanzióját

hirdették.

Állatok és mitológiai utalások

A bikák, sasok, delfinek, Pegazus vagy épp az elefánt olyan szimbólumok, amelyek:

isteni erőket,
mitikus történeteket,
vagy konkrét történelmi eseményeket idéztek.

Hadijóslatok szimbóluma

A két szembenéző csirke képe a római vallási élet egyik különleges elemére utal: a sacra pulli, vagyis a szent csirkék jóslatára, amelyet minden nagy hadjárat előtt kikértek.

Történelmi utalások

A legismertebb példa az a tömb, amelyen:

egyik oldalt elefánt,
a másikon sertés látható.

Ez utalás az i. e. 279-es Asculumi csatára, ahol a rómaiak a hagyomány szerint disznókkal próbálták megfélemlíteni Pyrrhosz harci elefántjait.

A valódi érmék megjelenése: Aes Grave és a későbbi pénzrendszer

A bronztömbök után a következő nagy lépést a kerek, öntött bronzérmék jelentették, az aes grave.

Aes grave – az első római érmeformák

Az aes grave érmék:

nagy tömegű, öntött bronzérmék voltak,
értékjelölésük betűkkel és pontokkal történt ( I, S, pöttyök ),
ikonográfiájuk igényes, gyakran istenalakokat ábrázolt ( Janus, Minerva stb. ).

Ezek már a mai értelemben vett pénzérmék előképei.

Névtelen veret ( Kr. e. 225–217 körül ), bronz Aes Grave as, Róma, 287,52 g, Előlap: Kétarcú Janus szakállas feje, értékjelzés nélkül, enyhén kiemelkedő korongfelületen. Hátlap: Hajóorr jobbra néző ábrázolása, fölötte „I” értékjelzéssel, szintén kiemelkedő korongon. ( Crawford 35/1; Sydenham 72 ) ( A kép forrása: baldwin.co.uk )

Görög hatás és a neapolisi éremverés

A rómaiak első valódi, kerek pénzeit azonban még nem Róma készítette, hanem:

a görög stílusban dolgozó Neapolis ( Nápoly ),
a 4. század végén, Róma megrendelésére.

Ezeken már megjelenik a ROMANO vagy ΡΩΜΑΙΩΝ felirat, ami jelzi:

Róma politikai erejét,
a hellén pénzverés átvételét,
a pénzügyi rendszer nemzetköziesedését.

Az ásványi gazdagság, a társadalmi igények, a kereskedelem terjedése és az állami kontroll együttesen formálták ki az itáliai proto-pénzek világát. Az aes rude egyszerű bronzdarabjai idővel átadták helyüket az egységesebb aes formatum formáknak, majd a hivatalos bélyeggel ellátott aes signatum rudaknak. Ezek a fizetőeszközök nem csupán a gazdasági fejlődést szolgálták, hanem vallási és politikai üzenetek hordozóivá is váltak. Az aes signatum után megjelenő aes grave már a klasszikus római pénzrendszer előszobáját jelentette. Ezek a korai bronzalapú fizetőeszközök készítették elő a terepet annak a pénzügyi hálózatnak, amely később a Mediterráneum egyik legstabilabb és legbefolyásosabb gazdasági rendszerévé vált.

Hirdetés