Az első kisméretű amerikai cent története, ami mindig értékes volt, és az is marad örökre!

Nemrég sikerült vásárolnom egy úgynevezett “Flying Eagle Cent”-et. Több érme között volt, lotban, de “természetesen”, “csak” arra licitáltam. Őszinte leszek, gyakorlatilag nem érdekelt volna az ára, hajlandó lettem volna érte többet is adni, mint amennyiért végül az enyém lett. Azt azért tudtam ( bíztam benne 🙂 ), hogy nyilván egy olyan összegnél megállnak a licitek, ami már esetleg jelentősen túlszalad a valós értéken. Miért gondoltam így? Miért szerettem volna annyira? Nos azért ritkán látni, főleg Magyarországon, és valós kereslet van rá, szóval ha felbukkan tuti többen is fognak licitálni rá. Ráadásul mert én olyan fajta gyűjtő vagyok, aki azokat az érméket, papírpénzeket gyűjti, amikhez történelmi narratívák, valós események, érdekességek kapcsolhatók, amik valamiben “elsők”, “utolsók”, legnagyobbak, legkisebbek, …stb. Szerintem érted mire gondolok 🙂 Nekem ezek az értékesek, és nem a trendi, éppen felkapott darabok. Nos a Flying Eagle Cent is ilyen. Fontos része az amerikai történelemnek, numizmatikai történelemnek, így érdekesség számomra is. Nézzük meg meg tehát, miért is van ez így?

Egy kis történelmi háttér

Alapvetően elég jól dokumentált időszakban verték, azonban még így is maradtak kérdések a keletkezésével, és utóéletével kapcsolatban. Az 1850-es években járunk, az Egyesült Államokban. Éppen kialakulóban van az ellentét az északi, iparosodásnak indult, és a  jórészt monokultúrás gyapottermeléssel foglalkozó déli államok között. Ekkor válasszák meg 1860-ban a Republikánus Párt ( 1855-ben alakult ) elnökjelöltjét, Abraham Lincolnt elnökké. Nos ekkor lép ki 11 déli állam ( Texas, Louisiana, Mississippi, Arkansas, Tennessee, Alabama, Georgia, Florida, Dél-Karolina, Észak-Karolina, Virginia ) az Unióból, és  alapítják meg az Amerikai Konföderációs Államokat ( 1861. február 7-én, ideiglenes alkotmány majd 1861. március 11-én a végeleges konföderációs alkotmány ). Az elnökévé  Jefferson Davist választották. Nos azt hiszem tudjátok mi következett. Kitört a polgárháború, amely öt éven át tartott, és 1865-ben ért véget, az északiak győzelmével, amivel újra helyreállt az Unió egysége.

A nagy centek

Azt hiszem értitek, hogy fentebb miről beszéltem. Egy igen fontos, legalábbis Amerika számára fontos történelmi időszakban került forgalomba a Flying Eagle Cent. Megszületésének azonban a legfőbb oka nem ez a konfliktus volt, nem húzhatunk semmilyen párhuzamot, pusztán csak kezdett a ” Nagy Cent” gazdaságtalanná válni. A Flying Eagle Cent  előtt nagy méretű centek voltak forgalomban. Úgy mint  például 1793-ban három különböző típus létezett, a Flowing Hair / Chain Cent , a Flowing Hair / Wreath Cent és a Liberty Cap Cent – ez utóbbit 1796-ig adták ki, majd jött a Draped Bust típus ( 1796-1807 ), az ún. Classic Head Cent ( 1808-1814 ) és Coronet Cent, más néven Liberty Head ( 1816-1857 ) néven. A réz ára emelkedett, ráadásul kezdett megszületni a “bizalmi érmék” gondolata is, ami azt jelentette, hogy az érmék értéke a kibocsátó hatóság megbízhatóságán, nem pedig az érme belső értékén alapulna. ( Előfutára a mai fiat pénznek ). Így kézenfekvővé vált, hogy csökkentik a centek méretét, és ötvözet formájában verik le őket.

Megszületik a  Flying Eagle Cent

Ugyanakkor volt egy másik probléma is. Akkoriban nagyon sok érme keringet az országban. Spanyol real-ok, dupla real-ok, és a fentebb sorolt különböző típusú nagy centek. James R. Snowden pénzverde igazgatójának az volt a vágya, hogy az összes külföldi érmét kiszorítsák az Egyesült Államok kereskedelmi csatornáiból. A Kongresszus által 1857. február 21-én elfogadott pénzverési törvény megadta neki az eszközöket ehhez. Így jöhetett létre a Flying Eagle Cent, amely végül akkora lett mint a későbbi Lincoln Cent, de valamivel vastagabb és nehezebb. 88% réz és 12% nikkel ötvözetből készítették.

1856 1C Flying Eagle ( Proof ) Series: Flying Eagle Cents 1856-1858, PCGS PR65

James B. Longacre vezető gravírozó azt az utasítást kapta, hogy kezdje meg a mintaérmék mintaterveinek gyártását, amelyeket a pénzügyminiszter fog majd értékelni. A Longacre előlapja egy sasból állt, amely balra repült, és nagyon hasonló volt ahhoz, amit Christian Gobrecht 1836-os ezüstdollárján használt ( A sasfigurát eredetileg Titian Peale rajzolta, vagy a legenda szerint a tervezés ihletője ez esetben is” Péter, a sas ” volt. Erről itt olvashattok bővebben:  A sas, aki a pénzverdében lakott, kollégaként tekintettek rá, majd érmékre is rákerült! ) A hátoldalon egy olyan koszorúhoz hasonló minta volt, amelyet Longacre használt az egy- és háromdolláros aranyérméken. Az első hivatalos azonban Flying Eagle Cent-ek 1857-ben kerültek forgalomba, azonban már 1856-ban is készültek mintapéldányok. Nem tudni pontosan mennyi készült ezzel a dátummal, a becslések 800, és 1500 darabra teszik ezt a mennyiséget. Ezeknek a daraboknak az érdekessége még, hogy tulajdonképpen nem hivatalosan készültek, mert 1856-ban még nem volt Kongresszus által elfogadott törvény, ami engedélyezte volna új érme kibocsájtását, még próbaütés formájában sem. Így tehát a Flying Eagle Cent 1856-os kiadásai, tulajdonképpen  illegális ütésnek és kibocsátásnak tekinthetők. Manapság ezek a darabok a legértékesebbek, de azt hiszem azt nem kell túlmagyarázni, hogy miért. 634 darabot osztottak szét politikusoknak, és jó kapcsolattal rendelkező, befolyásos embereknek. Akkoriban még visszaküldési kötelezettség sem létezett, vagyis senkit nem érdekelt, hogy az így legyártott, és kiadott daraboknak mi lesz a sorsa. Ezért is maradhatott fenn több darab is, hisz későbbi példák esetében tudjuk, hogy az ilyen darabokat újraolvasztották a legtöbb esetben. Ismeretes, hogy George W. Rice gyűjtő egy időben 756 darabot birtokolt az 1856-os Flying Eagle Centből. John A Beck ( ezredes ) gyűjtő  pedig 531 darab 1856-os  dátumú érmét halmozott fel.

A “csere”

Az újonnan megjelent centekre, teljes átváltási joggal csak a pénzverde, és Pénzügyminisztérium volt jogosult. Az összes többi kormányhivatal csak korlátozott módon válthatott. 1857. május 25-én adták ki először az új centeket, és a legelső átváltási lehetőség a pénzverde udvarán volt. A pénzverde udvarán belül ideiglenes, két táblaablakú faépítmény került kialakításra. Minden ablak fölött egy tábla volt, amelyen a “cent for cent”vagy “cent for silver” felirat állt. Több mint 1000 ember “rohamozta” meg az ablakokat, és kezdték átváltani a spanyol ezüstöt, és a nagy méretű centeket, az új Flying Eagle Cent-re. Kérdezhetnénk, hogy miért is? Kisebb, ötvözet ( nem ezüst, vagy tiszta réz ), akkor miért a nagy érdeklődés? Az akkori árakhoz, inflációhoz képest, nagyon magas értékre váltották, értékelték az új centeket. Konkrét átváltási árakat nem tudok mondani, de az önmagáért beszél, hogy az egyéb kereskedelmi bankoknak is megérte felvásárolni a spanyol ezüstöt, majd azt új centre váltani. Ugyanakkor az emberek nem igazán szerették a nagy centeket, annál az egyszerű oknál fogva, hogy”túl nagyok” voltak. Legalábbis akkor így gondolták.

A Philadelphia Bulletin így írta le a jelenetet: „A tömegben minden férfinak és fiúnak volt érmecsomagja. Egyeseknél a spanyol érmét újságpapírba csomagolták, vagy zsebkendőbe csomagolták, míg másoknak szőnyeges zacskók, kosarak és egyéb hordóeszközök voltak rézzel megtöltve”

Snowden sikeresen kiűzte a  “démonetizált” spanyol érméket, és 1859-re a becslések szerint mintegy 2 millió dollár értékű külföldi ezüstöt sikerült kivonni az Egyesült Államokból. A  Flying Eagle Cent esetében 3 verési évről beszélhetünk. 1856, 57, és 58. Ezen belül azonban, a gyűjthetőségi szempontokat is figyelembe véve, több típus létezik.

Ez a lista egy 2022-es becslés a típusok értékéről, azonban ezt valóban sok minden befolyásolja még, például ennél az érménél igen ritkák a tökéletes állapotban fennmarad példányok. Ennek ellenére minden év, és állapotú Flying Eagle Cent a mai napig keresett a gyűjtők körében. Szokták is róla mondani, hogy az egyik olyan érme a világon, ami esetében azért több típus relatíve könnyen beszerezhető ( lenne az elérhető darabszámokat figyelembe véve ), mégis minden darabért egyre többet és  többet hajlandóak fizetni, mert a hatalmas kereslet felszippantja a kínálatot. Szokták azt is mondani, hogy az 1856-os Flying Eagle cent valószínűleg az Egyesült Államok “leggyakrabban felhalmozott ritka” dátuma.

Miért volt mégis ilyen rövid életű?

Nos a pénzverde nem kalkulált azzal, hogy az új ötvözet “erősebb”, mint a tiszta réz, és a verőtövek hamar elhasználódtak, ami az újabb, és újabb darabok esetében kezdett problémát okozni. A sas-t már nem tudták egyenletesen leütni, és ekkor kezdtek gondolkodni új mintán. Az ötletek között szerepelt George Washing, és Kolumbusz Kristóf mellszobra is. Azonban első lépésként 1858-ban megpróbálták az érme minták mélységét csökkenteni, mivel ekkora a pénzverde teljesen kifogyott az ép verőtő matricákból. Ebben az időszakban keletkeztek a fenti táblázatban is leírt különböző ütési típusok ( a numizmatikusok örömére 🙂 ) Nem létezett még ekkor olyan törvény sem, ami kötelezően gyártás alatt tartotta volna a megtervezett mintát 25 évig. Azt a törvényt 1890-ben fogadták el. Így szabadon lehetett változtatni. Illetve a kormányzati tisztviselők továbbra is tartottak attól, hogy az új érméket végül értéktelennek fogják tartani az emberek a méret miatt.  1859-ben pedig végül megszülettek az Indian Head Cent-ek, amelyek kezdetben szintén Réz-Nikkel ötvözetből, majd később bronzból készültek. Ezeket az érméket egészen 1909-ig verték, és bocsátották forgalomba. Nos ezeknek az átmérője ugyan akkora mint a Flying Eagle Cent-é, azonban valamivel vékonyabbak. Vagyis kézben fogva, még kisebbnek érezhetjük őket. Ennek ellenére, ez már megfelelt a kormánynak is.

Érdekesség: A  Flying Eagle Cent tulajdonképpen mindig értékes volt. Az 1856-os kiadást, már akkoriban keresni kezdték a gyűjtők, és gyorsan 1 dollárra ment fel az ára, ami akkoriban magas összegnek számított. A kiadás pillanatától kezdve, előszeretettel hamisították, és hamisítják még ma is, főleg “természetesen” a ritka évjáratú, vagy ritka dupla verésű darabokat. Erre érdemes odafigyelni. Léteznek még további egyedi Flying Eagle Cent-ek, amik eredetét sok esetben vitatják, azonban magas összegekért szoktak elkelni. ( 1854, és 55-ös dátum, dátum nélküli példány ) Ezekről a darabokról itt olvashattok többet: Flying Eagle Cent Patterns