Az egyik legtöbbet gúnyolt német érme ( “A Brüning tallér”, 1932 )

A Weimari köztársaság időszakából, már több notgeldet, szükségpénzt mutattunk be. Ezek a szükség valuták közvetlenül az I. világháború után kerültek forgalomba, hisz “szükség”:) volt rájuk. Németország gazdasági ( ezzel párhuzamosan társadalmi ) válsága ugyan nem szűnt meg egyhamar, azonban enyhült az idő múlásával. Az 1930-as években már “csak” forgalmi pénzek keringtek az országban, notgeld pénzekre már nem volt szükség. Mindezek ellenére 1932-ben, az akkori birodalmi kancellár Heinrich Brüning úgy gondolta további lépések szükségesek a még mindig fennálló gazdasági nehézségek leküzdésére. Így született meg az úgynevezett Brüning tallér. Erről a névről lehet nem ugrik be melyik pénzről beszélek, de biztos vagyok benne, hogy láttad már. Íme:  

Németország, Weimari Köztársaság, 4 pfennig, 1932 ( A kép forrása: Tauler és Fau Subastas aukció 119. 2022. dec. 12., 1031. tétel, numisbids.com ) 

A Weimari köztársaság “aranykorának” vége

Brüninget 1924-ben választották be a parlamentbe ( Bundestag ), és hamarosan ismert gazdasági szakértővé vált. Ezt az időszakot szokták a Weimari köztársaság “aranykorának” ( 1920-as évek közepe ) is nevezni. Fellendülőben volt az ipar, a kereskedelem, építkezések kezdődtek. Többek között ekkor született meg az Autobahn ( az autópálya-hálózat ) ötlete is. Bár ekkor még igen lassan haladat az építkezés, és sok esetben csak a tervezésig jutottak el. De ettől függetlenül fontos megjegyezni, hogy nem a nácik álmodták meg elsőként ezt a nagyszabású tervet, de az is kétségtelen, hogy végül ők építették meg ( már amennyi elkészült ).  A főváros közben, Berlin Európa kulturális központja lett. Hindenburg, a szociáldemokrata Hermann Müller lemondása után, 1930-ban Brüninget nevezte ki kancellárnak és megbízta egy új kormány megalakításával. A kormány fő feladta a német gazdaság helyrehozása volt. Ahogy fentebb már említettem, ebben az időszakban már enyhült valamelyest a gazdaságra nehezedő nyomás ( viszonylag messze vagyunk az I. világháború végétől ), azonban közel vagyunk az 1929. októberi New York-i tőzsdekrach okozta világválsághoz.

I. Brüning kabinet ( elnöki kabinet ) 1930. március 30. és 1931. október 7. Ülő sorban balról jobbra: Dr. Joseph Wirth ( Belső ügyek ), Hermann Robert Dietrich ( Gazdaság ), Heinrich Dr. Brüning ( Reichskanzler/Kancellár ), Dr. Julius Curtius ( Külügyek ), Georg Schätzel ( Posta ). Álló sorban balról jobbra: Gottfried Reinhold Treviranus ( Elfoglalt területek ), Martin Schiele ( Mezőgazdaság ), Johannes Viktor Bredt ( Igazságügy ), Adam Stegerwald ( Munka ), Paul Moldenhauer ( Pénzügyek ), Theodor von Guérard ( Közlekedés ). ( Reichswehrminister Wilhelm Groener hiányzik a képről )!  ( A kép forrása: Német Szövetségi Levéltár, Bild 146-2004-0144 )

Ez az éppen erőre kapó Európát, és Németországot is súlyosan érintette. Bár Németország külkereskedelme már többletet mutatott, azonban az infláció és az újra növekvő munkanélküliség még mindig gondot okozott. Illetve ott volt még az ország nyakán az aránytalanul magas háborús kártérítések kifizetésének költsége. A német gazdaság aggasztóan vad ingadozásoknak volt kitéve, melyek végül egy folyamatosan romló monetáris instabilitáshoz vezettek. Az árak és a bérek közötti különbség aránytalanul nagyra nőtt, így a németek vásárlóereje az 1928-as 1185 birodalmi márkáról, 1932-re 716 birodalmi márkára csökkent. Ugyanebben az időszakban az egész népesség munkanélküliségi aránya 7%-ról 30,8%-ra emelkedett. A kormánynak egyszerre kellet volna csökkenteni a munkanélküliséget, és az inflációt. Brüning tehát elsőként deflációs politikába kezdett, amit leginkább a Centrum Párt támogatott. Kijelentett célja ezért a bérek és az árak csökkentése volt, ami tág értelemben vett megszorító intézkedéseken keresztül valósulhatott csak meg.

A béreket az általános gazdaságban csökkentették, hogy a vállalatok több munkavállalót tudjanak felvenni. A piaci árakat pedig a bérekhez igazították, hogy általános deflációt hozzanak létre. Brüning továbbá a Reichsmark ( birodalmi márka ) 20%-os leértékelését tervezte annak érdekében, hogy exporttöbbletet hozzon létre, ami több külföldi pénzt hozott volna a birodalomba. A cél az volt, hogy serkentsék a nép megtakarítási hajlandóságát is.

A Brüning tallér

A Brüning tallér egy igen szerény kivitelezésű, közepes, vagy inkább kisebb méretű érme volt, és különleges, 4-pfennig névértéken került forgalomba 1932-ben. Az azonnali rendeletet a kibocsátásról, 1931. december 8-án jelentették be a Német Birodalom Császári Törvényközlönyében, “A birodalmi elnök rendelete a gazdaság és pénzügyek védelméről, valamint a belső biztonság védelméről.” címmel. Ez a 4-pfenniges érme lett volna az egyik eszköze a fent említett deflációs politikának. Egyrészt remélték, hogy könnyebbé teszi majd az emberek számára a pfennigben való számolást, illetve az embereket a 2 és 4 pfennig használatára ösztönzi, a meglévő 5 és 10 pfennigből álló tizedes rendszer helyett. A kormány azt is remélte, hogy a fogyasztók előnyben részesítik majd a kettős fizetési rendszert, és hogy a kereskedők az áraikat a 4-pfennig érméhez igazítják majd. Ez pedig az árak csökkenéshez vezet. Tervük azonban nem vált be. A lakosság és kereskedők nem fogadták túl jól, mivel kényelmetlen volt decimális rendszerben használni. A közintézmények és bankok sem rendelték meg a 4-pfennig érmét. A forgalomban lévő 50 millió fillérből ( pfennig ) sokat a Reichsbank váltott be. Az emberek attól tartottak, hogy elveszítik vagyonukat, és megtagadták az érmék használatát.

Amikor a berlini “Der Tag” újság versenyt hirdetett a frissen bevezetett fillér ( pfennig ) legtalálóbb nevéért, az olvasók nagyon leleményesnek bizonyultak: “Armer Heinrich” ( “Szegény Heinrich”; Heinrich Brüning kancellár után ), “Heinrichs Taler” ( “Heinrich dollárja” ), “Brünette” ( “barna”, szójáték a kancellár vezetéknevéről ), “Heini” ( a kancellár beceneve ), “Hilfskreuzer” ( “kiegészítő penny” ), “Rettungsmedaille” ( “mentőérem” ), “Druckknopf” ( “nyomja meg a gombot” ), “Proleten-Dollar” ( “szegények” dollárja ), “Pleite-Groschen” ( “csődpénz” ), “Nottablette” ( “sürgősségi tabletta” ), “Krisenkitt” ( “válság-gitt” ), “Young-Pfennig” ( “Fiatal fillér” ) és a „Tributgroschen” ( „tiszteletpénz” ). Megjegyezendő, hogy az elküldött sok név között egyik sem utalt az érme kinézetére. Ez nem meglepő, figyelembe véve az átlagos feliratokat és a birodalmi sas által közönségesen képviselt szimbolikát. A 24 mm-es átmérőjű rézérme alig különbözött más birodalmi pfennigektől. Az olvasók által javasolt becenevek inkább politikai üzeneteket hordoztak.

Brüning kormánya ( II. Brüning kabinet ) végül még azt is elrendelte, hogy amikor a közalkalmazottak fizetéseket kapnak, azok tartalmazzanak két Reichsmark értékű 4 pfennig címletű érmét. Ez sem hozta meg a kívánt hatást. Bevezetése után, ( 1932. február 1. ),  mindössze  két évig maradt forgalomban. A 4 pfennig-es érme csak az egyik eleme lett volna a gazdaságot élénkítő programoknak. További megszorító intézkedéseket is terveztek. Márciusban Brüning még egy további azonnali rendeletet tervezett, amely tartalmazta volna a társadalmi szolgáltatások csökkentését, valamint 600 000 ember számára munkahely teremtő programot. A Reichstag előtt azt állította, hogy “100 méterre van a céltól”, hogy Németországot kimentse a pénzügyi válságból. De mielőtt célba érhetett volna ( legalábbis az ő hite szerint ), a birodalmi elnök, Paul von Hindenburg nem volt hajlandó további azonnali rendeleteket aláírni. Brüning ezzel el is pazarolta a megkapott bizalmát. Fokozatosan elveszítette a politikusok és a polgárok támogatását. További azonnali rendeletek nélkül és politikai ellenfelei előtt már nem volt képes kormányozni, és lemondott a kancellári tisztségről 1932. május 30-án.

A náci hatalomátvétel után

Hatalomra kerülésük után, a Nemzeti Szocialisták 1933. március 18-án azonnali rendeletben visszavonták a 4-pfennig érmét a forgalomból. Heinrich Brüning végül passzívan viselkedett tovább. Nem tett kísérletet arra, hogy összefogja azokat, akik Hitler ellen szavaztak. Miután saját pártját 1933-ban feloszlatták, Brüning 1934-ben Nagy-Britanniába menekült. A második világháború kitörése után az Egyesült Államokba emigrált, és tanárként dolgozott a Harvard Egyetemen. Pearl Harbor támadásáig fáradozott azért, hogy az amerikaiak csatlakozzanak a háborúhoz az antifasiszta szövetségesek oldalán. 1952-ben rövid időre visszatért Németországba, és Kölnben telepedett le, de nem tudta megszokni a háború utáni Németországot, ezért hamarosan visszatért az Egyesült Államokba. 1970-ben halt meg. Brüningot szülővárosában, Münsterben temették el.

Nem gyakori, de nem is ritka

Bár nagy darabszámban verték, napjainkban nem számít túl gyakori érmének. Azonban ritkának sem. De mivel különleges történelmi narratívával rendelkezik, általában sok gyűjtő számára keresett érme. Nagyon változó állapotban találhatjuk meg, de egyáltalán nem ritkák a szép, sérülésmentes darabok sem. Magyarországon jelenleg ( 2024, április ) 4000 ft körül lehet beszerezni.

Kapcsolódó tartalmak

 

Szükségpénz Németországból ( 1923 ), amin szörnyű, és kegyetlen jeleneteket ábrázolnak

 

A zsidó származású, antiszemita osztrák “hős”, akinek arcképe szükségpénzekre is rákerült!

 

Felismered-e, vagy tudod-e, hogy hol látható ( és miért ) egy vámpír, ezen a bankjegyen? ( 10 ezer márka, 1922 )

 

Egy kevésbé ismert ritka notgeld, alumíniumfóliából. ( A Lautawerk márkák, 1922 )