A pénzverde, ahol mindenki túlélte a pestis járványt! Matthias Mittermayer von Waffenberg legendája ( Bécs, 1679 )

A pestis járványok hosszú évszázadokig megkeserítették az emberek életét. Jellemzően a középkorban jelentek meg és pusztítottak a leggyakrabban. Magát a pestist nem igazán kell bemutatni, szinte mindenki hallott már róla. A Yersinia pestis nevű baktérium által okozott fertőző betegség. 1894-ig gyógyíthatatlan ragályt, “fekete halálnak” is szokás nevezni, mivel a fertőzés folyamán a bőr sötétkék, feketés színt kap. Főbb formái a bubópestis ( mirigypestis ), a szeptikémiás pestis és a tüdőpestis. Főként a keleti patkánybolháról ( Xenopsylla cheopis ) kerülhet át emberre, de cseppfertőzés útján is terjed, na ez teszi igazán veszélyessé. A különböző formái között akad tünetbeli eltérés, de ezt most részletezni nem fogom, legyen elég annyi, hogy mindegyik rendkívül halálos, kevés fertőzött élte túl saját immunrendszerével a kezelés megjelenése előtt. A ma létező “gyógymód” tulajdonképpen egy antibiotikumos kezelés, amit tüdőpestis és a szeptikémiás forma esetén egy napon belül el kell kezdeni, és még így is a betegek kb. 5%-a nem éli túl a fertőzést.

Védőoltás is létezik ugyan, de csak 3-6 hónapig ad védelmet, és csak a bubópestis ellen véd, tüdőpestis ellen nem. A WHO csak a rizikócsoportoknak, földműveseknek, vadászoknak, földmunkásoknak ajánlja azokon a területeken, ahol jelentősebb számú fertőzött rágcsálópopuláció él. A pestis elleni legrégibb jól bevált védekezési mód, a manapság ( sajnos ) is jól ismert, karantén. Már a középkorban is alkalmazták; először a fejlettebb városokban, például a Velencei Köztársaságban. A karantén szó eredetileg 40 napot jelent, ugyanis eredetileg 40 napig tartották, hogy akik még nem betegedtek meg, azok ne fertőződhessenek meg. Ez azt jelentette, hogy lezárták az adott falut, vagy várost, illetve a fertőzöttek otthonát.

Na de kanyarodjunk most már, a történetünk felé. A legsúlyosabb pestisjárvány Európában 1347–53 között zajlott, 75–200 millió ember halt meg. Az akkori kitörés ( 1320 körül Kínában )  Európában, Észak-Afrikában, a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában is pusztított. Európa lakosságának – a különböző becslések szerint – 30–60 százaléka odaveszett!! Nézzétek meg ezt a videót, rendkívül jól szemlélteti a kór terjedését. Szívem szerint erre a videóra is kiírnám, hogy csak erős idegzetűeknek, mert bár nekünk csak 6 és fél perc az összefoglaló, elképzelni is szörnyű, hogy mit szenvedtek akkoriban sok éven át az emberek…

A ragály 1352/53-as visszaszorulása után számos járvány söpört még végig Európán 1369-ben, 1374–75-ben, 1379-ben, 1390-ben, 1407-ben, egészen 1722-ig, de olyan pusztulást, mint az első hullám, ezek már nem okoztak. Ennek egyik oka a higiéniás szokások megváltozása volt: az emberek gyakrabban fürödtek, és a nagyobb tisztaság miatt romlottak a bolhák és a patkányok általános életkörülményei.

A mi történetünk egy 1679-es kitöréshez kapcsolódik. Jellemző volt még, hogy gyakran “csak” nagyvárosokban terjedt a kór. Így járt Bécs is. 1678-ban ütötte fel a fejét a pestis, és kb 1 évig tombolt. A kezdetben csak “magas láz” kategóriába sorolt járvány, késő ősszel berobbant, és megjelentek az első pestisesetek Leopoldstadt kerületben. 1679 júliusában drámaian megemelkedett a halálozások száma is, a pestisjárvány kitörése biztos volt. A halottak gyakran napokig hevertek az utcákon. Csak néhány ember volt hajlandó beteggondozóként és temetőkben dolgozni.

Fürnhammer Arthur ezt írja: “1679-ben járvány volt az, amelynek mértéke és pusztítása megközelítette az 1348-ast. A középkorral ellentétben azonban a pestis egyre inkább a fejedelmi körökre is kiterjedt. I. Lipót császár kíséretével elmenekült, menekült konvojával vitte magával a pestist, előbb Prágába, majd Linzbe, de túlélte a pestist, és ezt megköszönte a Szentháromságnak azzal, hogy a bécsi Graben utcában oszlopot emelt, amelyet ma is pestisoszlopként ismernek. “

Bécs akkori pénzverdemestere más “stratégiát” választott! Azért hogy hatékonyan szálljon szembe a pestissel; fordított karanténnak mondható tervvel állt elő: bizonyos személyek elkülönítésével védekezett – nem feltétlenül a társadalom védelmében, hanem azért, hogy saját magát és munkatársait, és azok családjait elkülönítse a nagyközönségtől. Nos tehát Matthias Mittermayer von Waffenberg pénzverdemester ( 1679–1708 között ) úgy döntött (  “Isten mindenhatóságába és irgalmasságába vetett legteljesebb bizalommal”, ezt még fontos kiemelni, mert mélyen vallásos volt, és gyakran emlegette az “isteni gondviselést” ), hogy az irányítása alatt álló személyzettel együtt bezárja magát a pénzverdébe. Az épületet huzamosabb időre mindennel berendezte, és mielőtt a pestisjárvány elterjedt volna Bécsben, az egész személyzet, és azok családja, nőkkel és gyerekekkel beköltöztek, befalazták a bejárati ajtókat és a kifelé néző ablakokat. Csak nagyon kis nyílásokat hagytak, az épületen kívüli események megfigyelésére és az esetleges kommunikációra a “külvilággal”. 9 hónapig volt elbarikádozva a pénzverde csapata, majd a pénzverde összes lakója teljesen sértetlenül és jó egészségben bukkant fel – egyetlen gyermek, vagy felnőtt sem veszett el, még csak betegség sem fordult elő közöttük. Matthias Mittermayer von Waffenberg pedig még 1708-ig pénzverdemester maradt, és számos gyönyörű érmét köszönhetünk neki. A megmentettek ezután megfogadták, hogy évente elzarándokolnak a lainzi Szentháromság-templomba. Miért ez a templom?

Peter Pichlbauer, a pénzverde tűzvédelmi tisztje és a zarándoklat szervezője 1995-től 2011-ig: “Egyszer azt mondták nekem, hogy amikor életről van szó, akkor a legjobb a legmagasabb hatalomhoz, a Szentháromsághoz fordulni: Atya, Fiú és Szentlélek. A Graben oszlopa egyben a Szentháromság oszlopa is.”

Ez a hagyomány olyannyira fennmaradt, hogy még a megmentettek leszármazottjai is, a mai napig elzarándokolnak pünkösd utáni vasárnapon, Szentháromság vasárnapján vagy annak környékén, a pestisoszlophoz ( németül: Pestsäule ) vagy a Szentháromság-oszlop ( németül: Dreifaltigkeitssäule ) a Szentháromságnak szentelt oszlophoz, amely a bécsi Graben utcában található.