Az 1962-es seattle-i világkiállításon numizmatikai történelmet írtak! Akarsz látni 30 tonna, ( 1 millió db ) ezüst 1 dolláros érmét egy rakáson!?

A világkiállítások bárhol is voltak, bármikor is rendezték őket, mindig tartogattak valami meglepetést, az előző kiállításokhoz képest új, sok esetben meglepő változtatást, vagy különleges pavilont. Nem volt ez másképp az 1962-es seattle-i világkiállítás (  Century 21 Exposition ) esetében sem. John Glenn űrhajós elhozta a  Friendship 7  űrkapszulát, Elvis Presley még filmet is forgatott ott ( It Happened At the World’s Fair ), és Seattle város futurisztikus szimbólumaként ismert híres Space Needle ( torony, kilátó )-jét pedig, ekkor fejezték be. Az expot 1962. április 21. és 1962. október 21. között tartottak Seattle -ben, Washington államban, az Egyesült Államokban, és közel 10 millióan látogattak ki rá.

A világkiállítás vagy univerzális kiállítás ( ismert Expo néven is, ez az angol exposition, „kiállítás” szó rövidítése ) a 19. század közepe óta a nagyközönségnek rendezett óriáskiállítások elnevezése. Gazdasági és kulturális hatását tekintve ez a harmadik legnagyobb esemény a labdarúgó-világbajnokság és az olimpiai játékok után.A másik két eseményhez képest régebben kezdtek Expókat rendezni. Az első helyszíne a londoni Hyde Park Kristálypalotája volt 1851-ben, „Minden nemzet iparának alkotásaiból rendezett nagy kiállítás” ( Great Exhibition of the Works of Industry of All Nations ). A kiállítás ötlete Albert hercegtől, Viktória királynő férjétől származott, és a gyártott termékek első nemzetközi seregszemléje volt. Mint ilyen, a társadalom számos aspektusának fejlődését befolyásolta, legyen szó a művészetek oktatásáról, a nemzetközi kereskedelemről, vagy akár a turizmusról. Ezenkívül számos további nemzetközi kiállítás elődje lett, amelyeket később „világkiállítás” néven emlegettek, és amelyek a mai napig megrendezésre kerülnek.- wikipedia.org

A  numzmatikamagyarorszag.hu oldallal kapcsolatban már megszokhattátok, hogy nem feltétlenül csak kizárólag numizmatikával foglalkozik 🙂 Próbálok ugyan valami kapcsolatot találni, hogy a cikk “beleférjen” az oldal eredeti témakörébe, de ez nem feltétlenül fog minden esetben sikerülni. Bár elárulhatok valamit. Ennek egyszerű oka van, szeretem a “csak történelem”, és a “csak közgazdaság” témákat is. Nos ez a cikk is cselesen indul, mivel egy világkiállításról kezdtem írni. Azonban ebben az esetben nem kell “csalnom”, hogy numizmatikával kapcsolatosan folytatódjon. Történt ugyanis, hogy a seattle-i világkiállításon megnyitottak egy különleges pavilont, ahol bemutatásra került, egy kukoricatárolóban ( corn crib ) tárolva, 30 tonna!! ezüst 1 $-os érme. Igen jól olvastad, 30 tonna. Ez konkrétan 1 millió darab ezüst dollárost jelentett.

Ez az illusztrált térkép madártávlatból mutatja be az 1962-es seattle-i világkiállítás vásárterét. A jellegzetes egysínű vasút kötötte össze a vásárt Seattle belvárosával. ( Seattle Városi Levéltár )

Ez a hihetetlen kiállítás a Philadelphia Mint és három washingtoni numizmatikus közötti együttműködés eredménye volt. A vásárbizottság szeretett volna emlékérméket veretni, 500 ezer db bronz emlékérem formájában, ezért  Barnard ( Barney ) Tomlinsonhoz, Lawrence McBride-hoz és Vernon Bosley-hoz fordultak, akik a Northwest Historical Medals Inc.-t működtették akkoriban. A numizmatikusok elfogadták a felkérést, azonban az eredeti felkérést mellett, más ötletük is támadt, ami tetszett a vásárbizottságnak, és zöld utat adtak a projektnek. Örültek neki, hogy numizmatikával kapcsolatos pavilont is lehet majd látogatni. “Mindenki álmodozik 1 millió dollárról, mindenki szeretne látni 1 millió dollárt, és akkor miért ne lehetne, hogy ez esetben 1 millió db ezüst 1 dollárosból álljon ez össze?” -véleményezték az ötletet 

Nos innentől fogva, már “csak” össze kellett hozni a projektet. A legelső, és szinte a legegyszerűbb amit sikerült leszervezni, az maga a pavilon volt. Barney Tomlinson, a Northwest elnöke figyelt fel egy kereskedelmi magazin hirdetésére, amely a Nebraska állambeli Columbusban található Behlen Manufacturing Company acélépületeiről szólt. „Az Ön acélépülete úgy néz ki, mint amibe biztonságosan elfér egymillió ezüstdollár” – mondta Barney Walter D. Behlennek, a cég elnökének. Az együttműködés megszületett. A főszponzor Behlen lett, és tulajdonképpen innentől ő irányította a történéseket.

A következő megoldandó probléma az volt, hogy egyáltalán honnan lehet beszerezni ennyi db ezüstdollárt? Nos az új partner felvette ismerősével a kapcsolatot, aki nem volt más mint Eva Adams, a Philadelphia Mint pénzverde akkori igazgató. A pénzverde vállalta, hogy leszállítja az 1 millió darab ezüstdollárt, amennyiben tudják biztosítani azok őrzését, és biztonságos szállítását.  Egyenlőre tehát ez is viszonylag zökkenőmentesen sikerült, azonban hátra volt még a szállítás. A 30 tonna súlyú, és rendkívül értékes szállítmányt csak komoly biztonsági kísérettel, és pontos szervezéssel lehetett eljuttatni a célállomásra. A kor legkeresettebb biztonsági cége a Pinkerton vállalta az őrzést, illetve minden városban, településen, minden alkalommal besegítettek a helyi rendőrök, és sok esetben az állami katonaság is. Az út több napig tartott, és nagy média figyelem kísérte. ( nem féltek a túlzott reklámozástól, hisz ahogy már említettem, rendkívüli biztonsági kísérettel rendelkeztek ) Ezáltal már a kiállítás megnyitása előtt is nagy érdeklődéssel várták a látogatók, hogy láthassák ezt a hatalmas pénzhalmot. A 2 szállító kamion ( Chevrolet ) éjszaka pihent, akkor lehetett megtekinteni őket, és fotókat készíteni, komoly biztonsági intézkedések mellett. A szállítás útvonala mindazonáltal ( biztos ami biztos 🙂 ) titkos volt, sosem lehetett tudni hol bukkannak fel ( már ha valaki nem követte őket ), ezért az ilyen megállok és “közönség” találkozók véletlenszerűek voltak.

A már megérkezett kamionok, a pavilonnál, őrökkel

A Behlen acélépület, és bejárata amely a vásáron az érméket tárolta.

Ekkor már lehetett tudni a kiállításra szánt darabszámot, de igazából elképzelni nem sokan tudták. A kiállítás módja még kérdéses volt, mert azon tanakodtak, hogyan is lehetne a leglátványosabban tálalni ezt az egészet. Nos azonban lassan megszületett ennek az ötlete is, ez pedig a már említett kukoricatároló lett. Megfelelően erős, az oldalát ritkább szemű hálóval megerősítve nem is esnek ki belőle az érmék, ugyanakkor könnyen áttekinthető ( végül kapott még egy plexi borítást is ). Az alábbi kép 3 nappal a kiállítás megnyitása előtt készült, és az látható rajta, ahogy  Behlen és alkalmazottai töltik fel a tárolót. A másik képen pedig egy korabeli újságkivágás látható, ami ezzel kapcsolatos.

3 nappal a megnyitó előtt, Entertainment Press archívuma 

Korabeli újságcikk kivágás, a képhez kapcsolódóan 

Összesen 800 ezer darab Morgan ezüst dollár került a tárolóba ( pénzeszsákokba csomagolva 1910, és 1915 közötti címkézéssel ),  plusz 200 ezer darab békedollár amivel tulajdonképpen lefedték, befedték a tároló közepére elhelyezett  zsákokat. A vásár látogatói a vásár megnyitó napjától, 1962. április 21-től egészen az októberi bezárásig néhány lépésnyi távolságra tudtak  elhaladni e csodálatos kiállítás előtt. Naponta 25 000-40 000 látogató ment át az acélépületen, hogy megtekintse ezt az egyszeri látványt. Míg a legtöbb látogató szerencsésnek tartotta magát, hogy csak egy pillanatra is közel lehetett ehhez a kincshez egy gyanútlan hölgy volt a legszerencsésebb mind közül! Júniusban, amikor az egymilliomodik vásárlátogató áthaladt a kapun ( az említett hölgy ), 100 ezüst dollárt ajándékoztak neki a szervezők! Ő volt a szerencsés:

Anne Marbury a kaliforniai Baldwin Parkból volt a milliomodik látogató az ezüstdollár-kiállításon. 100 ezüst dollárt kapott Walter Behlentől, balra. Jobb oldalon Barney Tomlinson.

1962 őszén, közvetlenül a világkiállítás bezárása után, egy nemzeti érme magazinban jelent meg egy hirdetés, amely tényleges dollárt kínált ebből a kiállításból, emlékműtartókban, darabonként 1,95 dollárért. Ez így nézett ki:

Vagy lehetett vásárolni  személyenként maximum 5 db   pénzeszsákot ( 1000 db ), 1500 dollárért. Nos ez az akkori és mostani érték számítás nem igazán megy nekem, de ha még rosszul is számolunk, akkor is látható, hogy ez akkor is ajándék volt, ma pedig már szinte nevetségesen alacsony ár. Ma 1922-es béke dollár, mondjuk 10-12 ezer Ft. Vagyis olyan ( jelenlegi árfolyamon ) 24-29 dollár.

Legyetek szívesek majd ezt a cikket is elolvasni, mert sajnos nem megfelelően számoltam, rosszak az átváltási számok. Felhívták rá a figyelmemet, ezt próbálom javítani itt:  1962-es dollár árfolyam forintosítása, mai értékre, az inflációt is figyelembe véve. ( Hibánkat javítanának, és talán így már közelebb vannak a számítások a helyes értékekhez! )

Ezzel szemben lehetett 1,95 dollárért, vagyis jelenlegi árfolyamon 810!!  Ft-ért megvenni, ráadásul emlékműtartókban. Aki pedig zsákban vette, darabonként, jelenlegi árfolyamon, 620 Ft-ért juthatott hozzá egy Morgan dollárhoz!  Készültek komplett emlék szettek is, bronzból, ezüstből, aranyból, és kb. ebben a sorrendben növekszik mind a ritkaságuk, mind a jelenlegi áruk is.

Érdekesség: úgy lehet tudni, hogy a pénzverde első lépésben, csak “kölcsönadta” az érméket, amiért napi 167 dollár “kamatot” kért Behlen-éktől. Arról, hogy a  később eladásra került darabokkal, zsákokkal ( erről pontos adatok nincsenek ), hogyan számoltak el egymás között, sajnos nem találtam semmi utalást.

Ja, és amúgy így nézett ki pontosan a történet. A látogatók besétáltak, körbesétáltak, nézelődtek, és kész 🙂 Majd kifelé jól elmondták egymásnak,  hogy “láttunk 1 millió darab ezüstdollárt” egyben, egy helyen. Amúgy csak hozzátenném, hogy addig, és ezután sem volt még erre példa, szóval szokták numizmatikai történelmi pillanatnak is nevezni, ezt a fantasztikus teljesítményt, amit sikerült összehozni a szervezőknek.