Kr. u. 300 körül, a római birodalomban is hasonló volt a helyzet, mint manapság, de végül az infláció elszabadult!

Gazdasági problémák, termelés visszaesése, túltermelés, vagy magas, elszabaduló inflációk.. stb, folyamatosan végigkövették az emberiség történelmét. Hatalmas, világ birodalmak is szenvedtek gyakran a fentiektől, nem volt ez másképp a Romai Birodalommal se. Az egyik ilyen időszak, a Kr. u.  3. század utolsó felében volt, amikor is jelentős  spirálisan felfelé ívelő inflációs nyomás jött létre. Konkrétan hiperinfláció sújtotta a birodalmat.

Az érmék ezüst tartalmát, fokozatosan 40%-ról, 4%-ra, vagy kevesebbre csökkentették, illetve jelentősen megnövelték a pénzkínálatot, gyenge minőségű rézérmék forgalomba helyezésével. Vagyis pénzrontásba kezdtek. Pont mint manapság ( 2022 ). Az aranyérmék minősége is romlott, illetve azok mérete is folyamatosan csökkent. Illetve a valószínűleg a nemesfém bányák hozama is csökkenhetett. Ebben az időszakban, 284-ben lett római császár Diocletianus, és egészen 305-ig uralkodott. Hamar felismerte, hogy a birodalom adminisztratív és gazdasági szempontból is, egyszerűen túl nagy, és a birodalomban eluralkodott a kapzsiság, korrupció, és nyerészkedés. Pont mint manapság ( 2022 ). A határok katonai védelme is egyre nehezebb volt, és rengetek költséget jelentett. Valamit tenni kell.

Ezeket a gondokat, egy radikális megoldással próbálta megoldani. Egyszerűen húztak egy egyenes vonalat, a birodalom “közepén” és ezek egy birodalom alatt ( kelet, és nyugat ), de mégis külön császárok, később egy-egy idős császár, és mellettük egy-egy fiatal császár irányítása alá lettek “szétosztva”. Ez volt a „tetrarchia”, azaz a „négy uralkodó” rendszer. E formában tulajdonképpen végül nem 2 felé, hanem 4 felé osztották a birodalmat. Ebbe most részletesen nem megyünk bele, és abba sem, hogy ez működött-e. Azonban térjünk akkor vissza az inflációs problémára.

A Római Birodalom a tetrarchia korában. A Diocletianus reformjai után felálló négyfős tetrarchia egyes vezetői által birtokolt területek.

Szóval a császár tudta, hogy lépnie kell. Az egyszerű állampolgárok folyamatosan szegényedtek el, a pénz vásárlóereje rohamosan csökkent, míg a gazdagok megtalálták a módját az infláció kivédésének. Pont mint manapság ( 2022 ). 294-ben hajtotta végre az első pénzügyi reformját, majd a császár végül 301-ben, kiadta az ármaximáló rendeletet ( Edictum de pretiis venalium ), amely több mint ezer árucikk és szolgáltatás hatósági árát sorolja fel. Pont mint manapság ( 2022 ). Ebben szabályozzák a béreket is, a maximálisan adható fizetéseket. A korábbi elértéktelenedő pénzfajtákat megszüntette, és helyükbe háromféle ( arany, ezüst és réz ) pénzt bocsátott ki. Az ármaximáló rendeletet a katonasággal akarta kikényszeríteni, azok megszegőit ( maximált ár felett árusítok, árukat felhalmozó, azokat visszatartó kereskedők ) súlyos büntetéssel, akár halállal is sújtották.

Végül rendelet a szigorú beígért büntetések ellenére is csúnyán megbukott. Az eladók árut halmoztak fel, és a termelés visszaesett. Diocletianus enyhítette az ediktum korlátozásait, amelyet utódja Konstantin ( Constantius Chlorus, Galerius ) végül teljesen visszavont. A pénzromlás elleni intézkedések kudarcaival szemben azonban sikeresnek tekinthetőek a pénzverés szabályozása terén végrehajtott egyéb intézkedései, amelyek lényege abban állt, hogy a császár az összes helyi pénzt és annak kibocsátási jogát megszüntette, és központi birodalmi verdéket hozott létre. Pont mint manapság ( 2022 ).

Diocletianus, 284-305. Follis, Leu Numismatik AG 4. aukció, 2019. május 25., 732. tétel, Becsült ár: 200 CHF  ( Jelenlegi árfolyamon, kb 80 ezer Ft ), Megvalósult ár: ( Jelenlegi árfolyamon, kb 160 ezer Ft )

Diocletianus nevéhez fűződik még az utolsó keresztényüldözést ( 303-313 ), amelyet a legvéresebbnek tartanak a birodalom történetében. 305-ben önként mondott le a trónról, és vonult vissza. Ezzel ő lett a történelem, egyetlen, a római birodalom vezetéséről önként lemondó császára. Betegségtől legyengülve Diocletianus 305. május 1-jén elhagyta a császári hivatalt, hogy nyugdíjas  éveit a dalmát tengerparton lévő palotájában élje le, zöldséges kertjeit gondozva. 311-ben hunyt el, 66 évesen. Gondolkodtam, hogy ide is ideillik-e a “Pont mint manapság ( 2022 )”, de végül arra jutottam, hogy igen. Bár önként mondott le, ami manapság nem jellemző a politikusokra, vagy napjaink “uralkodóira”,  de a luxus amiben végül eléldegélt halálig, abban már szintén hasonlóságot vélek felfedezni a “manapság-al ( 2022 )” 🙂 Palotája végül a mai horvátországi Split városának magja lett. Egyébként Diocletianus császár megítélése nem olyan egyértelmű. Nem nevezhetjük sem kegyetlen, sem kegyes uralkodónak, nem nevezhetjük gazdasági zseninek, de gazdasági analfabétának sem. Megítélése történészekként változik, és függ attól, hogy uralkodásának mely időszakát vizsgáljuk.

Diocletianus palotája (Split), – 3D-modell