A Földön az iránytűk mindig észak felé mutatnak – de ha elhagyod bolygónk mágneses mezejét, a helyzet jóval bonyolultabbá válik. A legkorábbi ismert iránytűk a kínai Han-dinasztia idejéből származnak, Kr. e. 300 és 200 között. Ezek az egyszerű eszközök természetes mágneses töltésű kőzetből, ún. mágnesvasércből ( lodestone ) készültek. A követ egy zsinór segítségével a levegőbe függesztették, és az így szabadon mozgó kődarab automatikusan a Föld mágneses pólusai felé mutatott. Kezdetben ezeket a mágneses tulajdonságú köveket jóslásra, jövendőmondásra használták, mivel működésük természetfelettinek tűnt. Később azonban nélkülözhetetlen eszközzé váltak a világot átszelő utazók és hajósok számára. Az iránytűk lehetővé tették a tájékozódást éjjel-nappal, még akkor is, ha az ég felhős volt, és olyan égi tájékozódási pontok, mint például az Északi-sarkcsillag, nem voltak láthatók.
Föld az űrből háttérkép ( A kép forrása: wallpapercave.com )
A Föld maga is egy hatalmas mágnes, két mágneses pólussal – akárcsak a hűtőn lévő mágnesek. A mágneses mezőt a bolygó tengelyferdesége, forgási sebessége és a belső, olvadt fémek áramlása hozza létre. Egy iránytű belsejében egy kis mágneses anyag található, amely a Föld ellentétes mágneses pólusához vonzódik – ez jelenleg körülbelül 1600 kilométerrel délre van a földrajzi északi sarktól, Kanada Ellesmere-szigetétől nyugatra. Ezért még akkor is, ha a déli féltekén tartózkodunk, az iránytű tűje mindig észak felé mutat.
Merre mutatna az iránytű tűje a világűrben?
A válasz attól függ, hogy a világűr mely részén tartózkodunk. A Föld mágneses hatókörzete, az ún. mágneses burok ( magnetoszféra ) körülbelül 37 000 kilométerre terjed ki a Nap felé, és mintegy 370 000 kilométerre a Nappal ellentétes irányban. Amíg ezen belül vagyunk, az iránytű képes érzékelni a Föld mágneses mezejét, és továbbra is Kanada felé, az említett mágneses pólus irányába mutat. A magnetoszféra határain túl azonban a helyzet bonyolultabbá válik. Ennek oka, hogy a Naprendszerben nem a Föld az egyetlen égitest, amely mágneses mezőt generál. A Holdnak és a Marsnak is van saját mágneses tere, ám ezek sokkal gyengébbek, így csak akkor befolyásolják az iránytűt, ha nagyon közel vagyunk hozzájuk. Ha még távolabb utaznánk a Naprendszerben, az iránytűnk nagy valószínűséggel két égitest valamelyike felé kezdene mutatni:
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| Az Inka Birodalom amelyet a kecsua néphez tartozó inka törzs tagjai hoztak létre a 15. században, a legnagyobb kiterjedésű civilizáció volt prekolumbián Amerika történetében. A birodalom hivatalos nyelve a kecsua volt, bár számos helyi dialektus létezett. Az "Inka Birodalom" kecsua elnevezése, Tawantinsuyu, "A négy régió" vagy "A négy egyesült tartomány" jelentéssel bír. Az inkák első képi ábrázolása Európában Pedro Cieza de León spanyol konkvisztádor Cronica del Peru ( 1553 ) című munkájában jelent meg. Az inka társadalom élén a Sapa inka, azaz "az egyetlen inka" állt, aki a Napisten képviselője volt. Az utolsó inka uralkodót, Atahualpát, Francisco Pizarro spanyol konkvisztádor fogta el 1532-ben, a cajamarcai csatában. Az inka építészet legjelentősebb példája a Machu Picchu, egy 2430 méter magasan fekvő romváros, amelyet Hiram Bingham fedezett fel 1911-ben. Bár pontos funkciója máig ismeretlen, valószínűleg a kilencedik Sapa inka, Pachacuti rezidenciája volt. Az inkák híresek voltak a Capacocha nevű emberáldozási szertartásokról, amelyeket fontos események, például uralkodói halál vagy éhínségek idején végeztek, gyakran gyermekeket áldozva fel. Az inka gyógyítók kiváló agysebészek voltak, a koponyalékelés (trepanáció) módszerét alkalmazva, amelyet a betegek legtöbbje túlélt. A kokacserje fontos szerepet játszott az inka kultúrában, vallási célokra, étvágy- és fájdalomcsökkentésre használták. A kokacserjelevél rágásának szokását a spanyol hódítók is átvették. Az inkák információkat a kipuk nevű csomózott zsinórok segítségével tárolták, amelyek feltehetően nem feleltek meg egy hagyományos írásrendszernek. Az inkák hadserege, bár nem rendelkezett vasfegyverekkel, a korszak legütőképesebb harcosait vonultatta fel, amelyet a fejlett úthálózat és a tambo nevű pihenőhelyek hálózata támogatott. |
-
Az első ilyen égitest a Jupiter. A hatalmas gázóriás rendkívül gyorsan forog ( óránként kb. 45 000 km/h sebességgel, szemben a Föld kb. 1600 km/h-s egyenlítői forgási sebességével ), és belsejében hatalmas mennyiségű fémes hidrogén található – ez a Föld méretének másfélszerese is lehet. Ennek következtében a Jupiter magnetoszférája a Naprendszer legerősebbje a bolygók között, amely kb. 20 millió kilométerre is kiterjedhet a bolygó körül.
-
A másik égitest a Nap, amelynek magnetoszférája még ennél is hatalmasabb – az egész Naprendszert lefedi. Ezért ha nem egy adott bolygó magnetoszférájában tartózkodunk ( például a Földén vagy a Jupiterén belül ), akkor az iránytű tűje a Nap felé fog mutatni.
De hová is mutat pontosan a Nap felszínén?
Ez nehezen meghatározható, mivel a Nap mágneses pólusai körülbelül 11 évente helyet cserélnek. A naptevékenység maximuma idején a napfoltok hatására a Nap mágneses tere újrarendeződik. Hasonló folyamat a Földön is végbemegy, de jóval ritkábban – kb. 30 000 évente fordul meg a Föld mágneses pólusainak iránya. A következő pólusváltás várhatóan néhány évszázadon belül történik meg.
Bár az égitestek mágneses mezeje valóban hatással lehet az iránytű működésére, fontos megjegyezni, hogy a hagyományos iránytűk a világűrben használhatatlanok. Az űrben ugyanis nem létezik a megszokott „észak–dél–kelet–nyugat” irányrendszer, az űrhajók pedig szabadon mozoghatnak bármelyik háromdimenziós irányba. Ezért az űrkutatásban speciális iránytűket, ún. vektormágnesométereket használnak. Ezek nemcsak a mágneses mező irányát képesek meghatározni, hanem annak erősségét ( magnitude ) is mérik – ezáltal sokkal alkalmasabbak az űrbeli tájékozódásra, mint a földi megfelelőik.
Hirdetés
