A Szent Ilona-font ( Saint Helena pound, SHP ) a Déli-Atlanti-óceánban található brit tengerentúli területek – Szent Ilona és Ascension-sziget – hivatalos pénznemeként tartják számon. Bár Tristan da Cunha is e közigazgatási egységhez tartozik, ott hivatalosan a brit font sterling ( GBP ) maradt a fizetőeszköz. A Szent Ilona-font 1:1 arányban rögzítették a brit fonthoz, vagyis egy SHP pontosan egyenértékű egy GBP-vel, és mindkettő fontonként 100 pennyre oszlik. A Szent Ilona-font a £ jelöléssel látják el, ugyanazzal, mint a brit fontot, azonban a bankjegyek és érmék sajátos, a szigetvilág természeti és kulturális örökségét megörökítő megjelenést kaptak.
A sziget és pénznemének története szorosan összefonódik a Brit Birodalom gyarmatpolitikájával. Szent Ilonát 1502-ben portugál hajósok fedezték fel, s a felfedezés után fontos megállóhely lett az Európa, Dél-Afrika és Ázsia között közlekedő kereskedelmi útvonalakon. Bár a hollandok 1633-ban igényt formáltak a szigetre, nem telepedtek le, így 1657-ben az angol Kelet-indiai Társaság kapta meg a jogot, hogy a szigetet irányítsa. Szent Ilona ezáltal Anglia egyik legrégebbi gyarmatává vált, közvetlenül Bermuda után. A sziget világhírét elsősorban Napóleon száműzetésének köszönheti, aki 1815-től haláláig, 1821-ig élt itt brit őrizet alatt. A későbbiekben, a napóleoni háborúk után Nagy-Britannia külön-külön annektálta Ascension-szigetet és Tristan da Cunhát. Ascension 1922-ben, Tristan da Cunha pedig 1938-ban lett Szent Ilona „függősége”. A három terület 70 évig „Saint Helena and Dependencies” néven alkotott közigazgatási egységet, mígnem 2009-ben alkotmányos reformmal mindhárom sziget egyenrangú státuszt kapott, és a terület neve hivatalosan „Saint Helena, Ascension and Tristan da Cunha” lett. Ennek ellenére a Szent Ilona-font csak Szent Ilonán és Ascension-szigeten használják, míg Tristan da Cunha továbbra is a brit fontot tekinti hivatalos fizetőeszköznek.
A szigetek elhelyezkedés, Afrika mellett
A helyi pénzhasználat története a 18. század elejére nyúlik vissza. Már 1716-ban bocsátottak ki saját bankjegyeket a szigeten, amelyek 2 shilling 6 penny, 5 shilling, 1 font és 2 font címletekben jelentek meg. Ezeket később időszakosan újranyomták, különösen gazdasági szükséghelyzetek idején. 1821-ben a Kelet-indiai Társaság egy félpennys rézérmét is veretett kifejezetten a szigetek használatára – ez volt az első helyi pénzérme. A 19. században a font sterling keringett a szigeteken, 20 shillingre és 240 pennyre osztva, miközben időnként helyi papírpénzekkel egészítették ki a forgalmat. 1961-ig a dél-afrikai font is elfogadott volt, mivel akkor még egyenértékű volt a brit fonttal, ám a dél-afrikai rand bevezetésével ( amely már csak 10 shillinget ért ) ez megszűnt.
1815-ben Szent Ilona gazdaságát váratlanul fellendítette Napóleon száműzetése. Amikor a francia császárt ide internálták, kíséretével és a brit őrséggel együtt hirtelen megduplázódott a sziget lakossága, ami rövid idő alatt virágzó jólétet hozott. Az addig elszigetelt, szerény forgalmú sziget kereskedelme, élelmiszer- és szolgáltatási szektora is fellendült, hiszen több száz új ember ellátásáról kellett gondoskodni.
Bonaparte Napóleon Szent Ilona szigetén ( festmény, František Xaver Sandmann ( 1805–1856 ), készült 1820 körül )
Hogy fenntartsák ezt a gazdasági növekedést, a Kelet-indiai Társaság 1819-ben 50 000 font értékű ezüstdollárt küldött Szent Ilonára – ez a korabeli viszonyokhoz képest hatalmas összegnek számított. Ekkoriban a sziget elérte gazdasági virágzásának csúcspontját. Két évvel később, 1821-ben megkezdődtek az előkészületek egy helyi rézérme-sorozat kibocsátására, amelyet kifejezetten Szent Ilona számára vertek volna. Az első ilyen pénzverés félhivatalos jellegű volt, és egy helyi kereskedőcég, a Solomon, Dickson and Taylor kezdeményezésére valósult meg. A vállalat Angliába küldött megrendelést 70 560 darab réz félpennys zseton ( token ) legyártására, amelyeket a szigeten terveztek forgalomba hozni.
Szent Ilona ( terület ), 1/2 Penny, Solomon Dickson és Taylor, 1821
A második, már hivatalos kibocsátás a tiszteletreméltó Kelet-indiai Társaság ( British East India Company ) Igazgatótanácsának döntésén alapult. A londoni vezetőség megbízta Matthew Robinson Boulton híres birminghami pénzverdéjét, a Soho Mintet, hogy 1 000 font összértékben verjen réz félpennys érméket. Ebből az összegből összesen 702 704 darab félpennys készült el, mind a Társaság nevében, hivatalos Szent Ilona-forgalom céljára.
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| Az első világháború kezdeti szakaszában végrehajtott gáztámadások során, ha életben akartak maradni, a bakáknak mindössze húsz másodperc alatt kellett felvenniük gázmaszkjukat. |
Szent Ilona ( terület ), 1/2 Penny, British East India Company, 1821 ( A kép forrása: katzauction.com )
Ám mire az új rézérmék eljutottak volna a szigetre, Napóleon 1821. május 5-én elhunyt. Halála után a brit csapatok, a magas rangú tisztek, hivatalnokok és családtagjaik gyorsan elhagyták a szigetet, így a korábban megélénkült gazdaság ismét visszaesett. A lakosság csökkenésével a félpennys érmék iránti kereslet is jóval kisebb lett, mint ahogy azt eredetileg tervezték. A fel nem használt, forgalomba sem került készlet nagy részét 1830-ban visszaszállították Angliába, ahol beolvasztották azokat. Mindez azonban nem jelentette azt, hogy az új pénzverés kudarc lett volna. A forgalomba került félpennys érméket a lakosság és a kereskedők egyaránt elfogadták fizetőeszközként, és évtizedeken át használatban maradtak. Megbízhatónak, praktikusnak és könnyen hozzáférhetőnek bizonyultak egy olyan gazdaságban, ahol a Társaság folyamatos nehézségekkel küzdött az ezüstpénz-utánpótlás biztosításában. Így a Szent Ilonán veretett réz félpennys érme nemcsak a korszak pénzügyi életének fontos darabja lett, hanem a sziget gazdaságtörténetének maradandó emléke is.
( Forrás: David Vice – „The Coinage of British West Africa & St Helena 1684–1958” )
1976 februárjában a Szent Ilonai Kormány megalapította a Currency Boardot, és ekkor vezették be az önálló, decimális rendszerű Szent Ilona-font, amelyet teljes paritással rögzítettek a brit fonthoz. A bankjegyeket és érméket eleinte kizárólag Szent Ilonán használták, majd 1984-ben Ascension-szigetre is kiterjesztették forgalmukat. Az első, forgalomban lévő érméket 1984-ben bocsátották ki Szent Ilona és Ascension nevében, 1, 2, 5, 10, 50 penny és 1 font címletben. Ezeket Michael Hibbit tervezte, méretük és anyaguk megegyezik a brit pénzekkel, azonban az érméken helyi növény- és állatvilág motívumai láthatók: a tonhal, a szamár, a „Jonathan” néven ismert teknős, a delfin, az ébenfa, a tengeri teknős, a füstös csér, valamint Szent Ilona címere. 2002-ben megjelent a nikkel–réz 1 fontos érme, majd 2003-ban a kétfémű 2 fontos érme. Ezek peremfeliratai a „500th Anniversary” és a „Loyal and Faithful” mottókat viselték.
Szent Ilona ( terület ), 1 font – II. Erzsébet 2. portréja ( A kép forrása: numista.com )
Az érmék előlapján minden esetben II. Erzsébet királynő portréja szerepel a „Queen Elizabeth II • St. Helena • Ascension” felirattal és a kibocsátás évével. Az 1990-es években a portrékat többször is újratervezték: 1991-ben, majd 1998-ban új arckép jelent meg. Ugyanebben az évben bevezették a hétszögletű 20 pennyst, és a kisebb méretű 5 és 10 pennys érméket is új mintával adták ki. A 50 pennys méretcsökkentése 2003-ban történt meg. A bankjegyek terén is figyelemre méltó fejlődés ment végbe. 1917 után új sorozatot bocsátottak ki 5, 20 és 40 shillinges címletekben, majd 1976-ban a Currency Board ismét új pénzt adott ki: £1 és £5 címleteket, 1979-ben pedig 50 penny és £10 bankjegyeket is. 1984-ben a 50 pennys és az 1 fontos bankjegyeket érmék váltották fel, 1986-ban pedig megjelent az első £20-os. 1988-ban a £5-ös bankjegy új dizájnt kapott, majd 2004-ben a De La Rue nyomda új, modern biztonsági elemekkel ellátott £10 és £20 bankjegyeket bocsátott ki. A £1 bankjegyet ekkor végleg kivonták a forgalomból. A Szent Ilona-font kizárólag a Bank of Saint Helena bocsátja ki és kezeli, ez az egyetlen pénzintézet a szigeteken. A banknál minden számla fontban vezetett, és készpénzfelvételkor Szent Ilona-font adnak ki. Nemzetközi átutalások csak brit fontban, euróban, dél-afrikai randban vagy amerikai dollárban lehetségesek, tehát az SHP nem szerepel a nemzetközi elszámolási valuták között. A hitelkártyás fizetések többnyire sterlingben történnek, így az SHP kizárólag a helyi gazdaságon belül létezik mint fizetőeszköz.
Szent Ilona ( terület ), 20 font, 1986 ( A kép forrása: katzauction.com )
A gyakorlatban mind a Szent Ilona-font, mind a brit fontot elfogadják a szigeteken, és a kettő teljesen egyenértékű. Az utazók számára célszerű mindkettőt magukkal vinni, mivel az automaták és bankfiókok korlátozott számban állnak rendelkezésre, főként a fővárosban, Jamestownban. A helyi SHP érmék és bankjegyek emléktárgyként is népszerűek a turisták körében, hiszen különleges dizájnjuk hűen tükrözi a szigetek hangulatát. A Szent Ilona-font nemcsak gazdasági, hanem kulturális és identitásbeli jelentőséggel is bír. A saját pénznem használata a helyiek számára a függetlenség, a hagyomány és az összetartozás szimbóluma. Noha a szigetek szoros gazdasági és politikai kapcsolatban maradtak az Egyesült Királysággal, a Szent Ilona-font az ott élők különleges büszkeséggel őrzik. Numizmatikai szempontból a Szent Ilona-font igazi különlegességnek számít: korlátozott forgalma, kis kibocsátási mennyisége és egyedi ikonográfiája miatt a gyűjtők világszerte keresik. A szigetekről származó érmék és bankjegyek a brit pénztörténet érdekes fejezetét alkotják, hiszen a birodalmi hagyományokat és a helyi önazonosságot egyaránt tükrözik. Összegzésként elmondható, hogy a Szent Ilona-font nem csupán fizetőeszköz, hanem egy kis szigetvilág történetének, önazonosságának és kulturális örökségének egyik legszebb lenyomata. Bár értéke megegyezik a brit fontéval, jelentése messze túlmutat a gazdasági szférán: a Szent Ilona-font a szigetek lakói a függetlenségük és hagyományaik jelképeként tartják számon, miközben továbbra is a brit világgazdaság szerves részét képezik.
Hirdetés
