Ezt is Napóleonnak “köszönhetjük” :) “Szükségpénz” a holland gyarmatokon! ( A „bonk” pénzverés története )

Az 1700-as évek végén és az 1800-as évek elején a holland uralom, a mai Indonéziában a francia forradalom és a napóleoni háborúk hatására kérdésessé vált. Holland Kelet-India virágzó gyarmat volt, gazdag kereskedelmi árukkal, de a háborúk és a megszállás miatt a gyarmati hatalom pénzügyi szállítmányai ( pénzérmék ) szinte teljesen leálltak. Sürgősen új pénzre volt szükség a kereskedelem fenntartásához, ezért rézrudakból verettek érméket. A rézrudakat Japánból importálták, és különböző szabálytalan darabokra vágták, amelyek egyik oldalát az évszámmal, a másikat a címlettel láttak el. Ezt a meglehetősen érdekes pénzverési típust nevezték úgy, hogy „bonk”  ( hollandul „nagy darab” ) pénzverés. 

Holland Kelet-India, más néven Holland India ( hollandul Nederlands-Indië; indonézül Hindia-Belanda ), Hollandia egyik gyarmata volt. A második világháború után, ezekből a területekből jött létre a mai Indonézia. A “bonk” pénzverés, egy átmeneti, “vészhelyzeti” megoldás volt, egyfajta szükségpénz ha úgy tetszik, bár a katalógusok “szabványos forgalmi érmeként” ( de megjegyzik, hogy hammered coinage, vagyis kalapált pénzverés ) írnak róluk. Miért volt rájuk szükség? A fent már említett okok ( francia forradalom és a napóleoni háborúk ) miatt, egy körülbelül 20 éves zűrzavaros időszak kezdődött a holland gyarmatok irányításában, és az anyaország életében is. Feltételezhető, hogy a több ezer mérfölddel távolabbi kolóniák pénzérmékkel való ellátása nem élvezett prioritást a kormány részéről, így Kelet-Indiának más országok és gyarmatok ellenbélyegzett pénzverésére, valamint a helyi pénzverésre kellett támaszkodnia. Így jöttek létre a “bonk” darabok. Különböző címleteket bocsátottak ki, beleértve az 1/2 Stuivert, 1 Stuivert, 2 Stuivert és 8 Stuivert.

A “stuiver” egy régi holland pénznem volt, amelynek értéke egy ötöd része volt a holland guldennek. A stuiver kisebb címletű érmékként használták, és általában a mindennapi vásárlásokban, apró tranzakciókban használták. A stuiver neve a holland “stuw” szóból származik, ami “darab” vagy “egység” jelentést hordoz, és utal az érme értékére. A stuiver érme használata Hollandiában és más holland gyarmatokon is elterjedt, mint például az Indonéziában lévő holland kelet-indiai gyarmatokon. A stuiver használata jellemző volt a 17. és 19. században, de a holland pénznemrendszer modernizációja során megszűnt. ( jelentésének másik eredete: a “stuiver” név a holland stuiven (“repülő szikra”) szóból ered mivel a korai flamand stuivereken ” az aranygyapjú gallérjának szikráit keltő kovakőit ” ábrázolták. )

Az érmék súlya jelentősen ingadozott, mivel a minőségellenőrzés hiányos volt, és a stuiver értéke folyamatosan csökkent. Az 1800-as évek végén vert érméknél például egy stuiver körülbelül 20 grammot nyomott, míg egy 2 stuiver érme 45 grammot. A későbbi években készült érmék könnyebbek voltak: 1805-ben például az egy stuiver érmék 19 grammra, míg az 1818-19-ben vert érmék 15 grammra csökkentek. Ez gyakorlatilag leértékelte a stuivert a holland guldennel szemben, mivel a normál arány 20 stuiver volt egy guldennel szemben, később pedig 24 stuiver volt egy guldennel szemben. Számos változat létezett, de általánosságban az 1818 előtti érméknél az érték gyöngyözött vagy pontozott szegéllyel volt díszítve az egyik oldalon, míg a dátum egy hasonló kereten belül szerepelt. Az 1818 és 1819 között vert érméknél az egyik oldalon az érték szegély nélkül jelent meg, míg a másik oldalon a dátum egy vonalas téglalapban volt elhelyezve. Ezeket a különleges rézérméket három különböző időszakban állították elő, ezek pedig a következők voltak.

Első időszak: Batáviai Köztársaság ( 1795-től 1806-ig )

Az első időszak a Batáviai Köztársaság idejére esik, amelyet Hollandia francia megszállása idején hoztak létre, és 1795-től 1806-ig tartott. Ebben az időszakban ( 1796-tól kezdődően ) készítettek rézérméket. Hollandia, bár formálisan szövetségese volt Franciaországnak továbbra is jelentős kereskedelmet folytatott Angliával is. A Franciaország és Anglia közötti gazdasági bojkott megnehezítette a holland kereskedelmet, és megzavarta Kelet-India feletti ellenőrzésüket.

NETHERLANDS EAST INDIES: AE bonk stuiver ( 22.21g ), 1797, KM-180, Dutch East India Company: date // denomination, some porosity, Fine to VF, ex Wolfgang Schuster Collection. ( A kép forrása: numisbids.com )

Érdekesség: A batáviai pénzverde 1799-ben kezdett el  1 stuiver érmét is gyártani, amely olvadt ágyúk ólombronzjából készült, és egyenként körülbelül 12 g tömegűek. 1799-es és 1800-as keltezésűek, és a “bonk” érmétől eltérően, kerek formájúak. Ezek a darabok is elég ritkák, azonban viszonylag olcsón megvehetőek, íme egy darab: 

Indonesia Netherlands East Indies United East India Company 1800 1 Stuiver Copper 15.31g ( A kép forrása: ma-shops.com )

Második időszak: Holland Királyság alatt ( 1807 és 1810 között )

A második időszak a Holland Királyság alatt zajlott, amely 1807 és 1810 között tartott. Napóleon elégedetlen volt a Batávi Köztársaság kormányzásával, és bevezette a királyságot, testvérével, Louis Bonaparte-vel az élén. Louis túlzottan ambiciózusnak bizonyult, és saját támogatottságára támaszkodva uralkodni próbált, akár Napóleon ellenében is. Például ellenezte a hadkötelezettség bevezetését, mivel ez rendkívül népszerűtlen lett volna a hollandok körében, még akkor is, ha Napóleonnak sürgősen több katonára volt szüksége az angolok elleni harchoz. Hollandia ellenőrzése Jáva felett ebben az időszakban gyenge volt, és a brit invázió után ( 1811 ) teljesen el is vesztette azt. Hollandia csak 1814-ben, Napóleon első veresége és száműzése után nyerte vissza gyarmati területeit. Louis Bonaparte-nak 1810-ben le kellett mondania a trónról és elmenekülnie Hollandiából, amikor bátyja elfoglalta az országot, és Franciaországhoz csatolta.

NETHERLANDS EAST INDIES: AE bonk 2 stuiver ( 19.00g ), 1810, KM-224.1, Kingdom of Holland: date // denomination, second standard, porous surfaces, especially on the reverse, Fine to VF, ex Wolfgang Schuster Collection. ( A kép forrása: numisbids.com )

Harmadik időszak: Holland Királyság alatt ( 1818 és 1819 között )

A harmadik és utolsó rézérméket 1818 és 1819 között állították elő a Holland Királyság idején. A réz iránti kereslet jelentős volt a napóleoni háborúk alatt, mivel hajók rézből készült burkolatát használták, és az árak az egekbe szöktek. Ez a rézérmek “túltermeléséhez” vezetett Hollandiában, ami az ezüst inflációját okozta ebben az időszakban, és az átváltási arány 20:1-ről 24:1-re emelkedett az ezüst guldenhez képest.

NETHERLANDS EAST INDIES: AE bonk stuiver ( 17.41g ), 1818, KM-235, Kingdom of the Netherlands: date // denomination, nice strike, VF, ex Wolfgang Schuster Collection. ( A kép forrása: numisbids.com )

A korábbi érmék általában ritkák és értékesebbek, míg a későbbi dátumokkal rendelkező érmék valamivel gyakoribbak. Fontos megjegyezni, hogy mivel ezek az érmék tiszta rézből készültek, az idő múlásával gyakori rajtuk a zöld patina. Azonban az ő esetükben ez jellemzően nem értékcsökkentő, hanem értéknövelő. Azt, hogy a patina “jó” vagy “rossz”, már vizsgáltuk ebben a cikkben:

Kapcsolódó tartalom

 

Az “örök” kérdés! 🙂 A patina növeli, vagy csökkenti egy érme értékét? Megpróbálunk választ adni erre!

Ja, és még valami. Miért ilyen formájúak, és nem kerekek? Erre egyszerű a válasz. Azért mert így sokkal egyszerűbb volt legyártani őket. 🙂

Holland Kelet-India legnagyobb kiterjedése, a második világháború körül. Az 1945–49-es évek egy átmeneti időszakot jelentettek, amelyben Hollandia sikertelenül próbálta visszaszerezni a szigetek feletti ellenőrzést. A szigetek 1949-ben elnyerték függetlenségüket, ekkor jött létre Indonézia. ( A kép forrása: britannica.com )

Felhasznált forrás: australian-coins.com, The Bonk Coinage of the Netherland East Indies