Átvésett érmék, amelyek épp emiatt váltak értékessé – A „hobo nickel” története

A „hobo nickel”, vagyis a vándorfaragta ötcentes első pillantásra akár rongált érmének is tűnhet. Ezeket a pénzdarabokat ugyanis szándékosan átvésték, újrametszették, gyakran a hivatalos portrét teljesen átalakítva – sokszor szakállas férfivá, bohóccá vagy más karakterré formálva. Tulajdonképpen ezek az érmék „tönkretételek” voltak a numizmatikai értelemben vett eredetiség szempontjából. Mégis: már saját korukban is kedvelték őket, elsősorban a vándorló életmódot folytató hobók és a velük érintkező vasúti dolgozók, akik gyakran ilyen faragványokat adtak vagy kaptak ajándékba. Idővel ezek az egyedi, kézzel megmunkált alkotások a numizmatika és a népművészet határmezsgyéjén váltak keresetté. Mára nemcsak az amerikai kultúrtörténet különleges emlékeiként, hanem valódi műtárgyakként is számon tartják őket – különösen, ha híres alkotók ( mint Bert Wiegand vagy Bo Hughes ) munkájáról van szó. A faragott ötcentesek így paradox módon éppen azáltal váltak értékessé, hogy egykor „megrongálták” őket.

A Nagy gazdasági világválság idején, az 1930-as években az Egyesült Államokban emberek milliói veszítették el a munkájukat. Sokan közülük kénytelenek voltak vasúton utazni, városról városra járva, hogy bármilyen munkalehetőséget találjanak. Ezeket a vándormunkásokat nevezték „hobóknak” ( csavargók ). Többnyire alkalmi táborokban, az úgynevezett „Hobo ( csavargó )-dzsungelekben” éltek, ahol együtt étkeztek, pihentek, beszélgettek, és megosztották egymással a kevés tulajdonukat. Az állandó munka nélküli lét sok szabadidővel járt, és ebből született meg egy különleges amerikai népművészeti forma: a hobo-nickel ( faragott ( vagy vésett ) Buffalo-ötcentes ).

Menedék a „hobo dzsungelben”, 1931. ( A kép forrása:  CoV levéltár, Re N3.2. )

Az érmék módosításának hagyománya

Az érmék faragásának, módosításának szokása legalább a 17. századig visszavezethető, Angliában. Az Egyesült Államokban az 1850-es években vált népszerűvé, olyan példákkal, mint a tréfás „potty dollar” – ahol a Seated Liberty ( Ülő Szabadság ) érmét úgy gravírozták át, mintha a női alak egy bilire ülne. A 19. század végén és a 20. század elején virágzott a „szerelmi érmék” ( love token ) divatja: a pénzérme egyik vagy mindkét oldalát lecsiszolták, és díszes monogrammal, névvel vagy jelenettel látták el. Ezeket az ékszerként is használt tokeneket gyakran brosstűre vagy karkötőre szerelték. Ez a divat lassan lecsengett a 20. század elején, éppen akkor, amikor új forma kezdett kibontakozni: a hobo-nickel.

A Buffalo-nickel – a tökéletes vászon

A Buffalo-nickel, vagy más néven Indian Head-nickel 1913 és 1938 között készült ötcentes érme volt. Előlapján egy részletes indián portré, hátoldalán pedig egy amerikai bölény ( buffalo ) látható. A különleges, vastag, magas domborművű érmefelület kiváló alapot adott a kézi gravírozáshoz. Ezért vált a hobók körében első számú alapanyaggá. Az indián portré a pénzfelület nagy részét elfoglalta, így sok lehetőséget kínált az arc átalakítására. A művészek bohócokat, szakállas férfiakat, nőket, barátokat, szeretteket, híres embereket vagy akár saját magukat faragták az érme felszínére. A bölényből pedig elefánt, teknős, szamár vagy hátizsákos vándor válhatott.

A klasszikus hobo-nickelek korszaka ( 1913–1940 )

A Buffalo-nickel megjelenésével azonnal megindult a hobo-művészet. Már 1913-ban, az első veretek megjelenése után sok művész kezdett faragni. A korai időszak különösen változatos és részletgazdag alkotásokat eredményezett. Az 1910-es és 1920-as években egyre többen csatlakoztak, köztük Bertram „Bert” Wiegand és tanítványa, George Washington Hughes, akit „Bo”-ként ismertek. Bo egészen 1980-ig faragott, amikor is titokzatos módon eltűnt. Ekkorra a Buffalo-nickel már domináns érme volt a forgalomban.

Szakállas férfi kupolás kalapban, felemelkedő fémből kialakított gallérhajtóka, GH 2( ? ) jelzéssel. Éles metszésű és fényes kivitel 1913-as első típusú hobo-nikkel, Bo mesterjegyével. Nyilvánvaló, hogy Bo az 1920-as években szorgalmasan gyakorolta a kiemelkedő fémdomborítás technikáját. Mestere Bert volt, és ez az érme talán tisztelgés lehetett tanítója előtt. A portré megjelenése Bertre emlékeztet, bár a kidolgozás Bo kezének munkája. Figyelemre méltó, hogy a „BERT” felirat megmaradt – ez Bert Wiegand tipikus aláírása volt – és más, Bertet ábrázoló Bo-féle vésésekben is felfedezhető ez a motívum. Del Romines szerint ez az egyik a három hasonló módon készült darab közül, melyek közül kettőt GH 28 jelzéssel láttak el a hajtóka alatt – ezt az OHNS ( Original Hobo Nickel Society ) 1993. október 10-én kelt R-012 számú tanúsítványa is rögzíti. Ezen a példányon a GH jelzés jól kivehető a hajtóka alatt, mellette halvány 2 látható. A vésés dátumának utolsó számjegye elmosódik a kiemelkedő fémborítás mögött. A Jack Royse-féle hobo-nikkel gyűjteményből. ( A kép forrása: coins.ha.com )

Átmeneti évtizedek ( 1940–1980 )

Ahogy az évtizedek teltek, a Buffalo-nickelt fokozatosan kiszorította a Jefferson-nickel. A klasszikus faragók – mint Bo és Bert – azonban továbbra is a régi stílusban alkottak. A témák is korszerűsödtek: kínai nő háromszögletű kalapban, hippik szemüvegben, hosszú hajjal, vagy modern ruházatú figurák jelentek meg. Egyes művészek gépi eszközöket – vibrációs gravírozót, elektromos tollat – és akár színes filcet is használtak a részletek kiemelésére. Az 1970-es évek végére a Buffalo-nickelek szinte teljesen eltűntek a forgalomból, így a faragóknak éremkereskedőktől kellett beszerezniük őket.

A modern korszak kezdete ( 1980-tól napjainkig )

Az 1980-as évek elején egy új korszak kezdődött: Del Romines numizmatikus több cikket és 1982-ben egy könyvet is publikált a témában ( címe: Hobo Nickels ), középpontban Bo munkásságával. Ez új hullámot indított el, sok új faragó kezdett el dolgozni – sokan Bo stílusát másolták. Két legismertebb „Bo-másoló” John Dorusa és Frank Brazzell volt, akik több mint 20 000 érmét készítettek, gyakran Bo aláírását ( GH – George Hughes ) is hamisítva. Később, gyűjtői nyomásra, áttértek saját nevük vagy monogramjuk használatára. A 80–90-es években több új téma is megjelent: rajzfilmfigurák, boszorkányok, állatok, hírességek. Bár sok faragó munkáját középszerűnek tartották, egy név kiemelkedik: Ron Landis, aki 1995 körül kezdett kimagasló minőségű alkotásokat készíteni, évente csak néhány tucatot – mindegyiket szignózva, számozva, dátummal ellátva. Rajta kívül három további nevet emelhetünk ki, akik 2000 előtt is aktívak voltak, és a szakma legjobbjai között tartják őket számon:

• Arturo DelFavero ( „Cinco de Arturo” ),

• Sonny Carpenter,

• Bill Jameson ( „Billzach” ).

A hobo-nickel több mint különös éremfaragási hóbort – egyedi, kézzel készített miniatűr műalkotás, amely munkát kereső vándorok, kiszolgáltatott emberek kezében született meg. Ezek az érmék nemcsak numizmatikai érdekességek, hanem társadalomtörténeti lenyomatok is: mesélnek szegénységről, túlélésről, kreativitásról és az emberi leleményességről. Ma már a hobo-nickelek egy része múzeumok, gyűjtők, aukciósházak féltve őrzött kincsei – hiszen mindegyikük egyedi, egy történet, egy élet, egy pillanat lenyomata fémbe vésve.

Felhasznált források:

• Stephen P. Alpert. Hobo Nickel Guidebook. 2001, 122 pages.
• Bill Fivaz. “Reverse Carvings on Hobo Nickels”. Nickel News, Fall 1987.
• Delma K. Romines. Hobo Nickels. Newberry Park, CA: Lonesome John Publishing Co., 1982, 106 pages.
• Joyce Ann Romines. Hobo Carvings: An Exclusive Upgrade of Hobo Nickel Artistry. 1996, 108 pages.
• Michael Wescott with Kendall Keck. The United States Nickel Five-Cent Piece: History and Date-by-Date Analysis. Wolfeboro, NH: Bowers & Merena, 1991.

A cikk írásába besegített: ChatGPT ( OpenAI mesterséges intelligencia kutató laboratórium által kifejlesztett chatbot