A portugál „vészpénzek”, amelyek a helyi pénzhiány enyhítésére születtek, a portugál gazdaság- és társadalomtörténet egyedülálló, mindmáig kevéssé feltárt fejezetét jelentik

Az 1920-as években Portugáliában a Misericórdiák ( egyházközeli jótékonysági intézmények ) több vidéken is papírpénzt bocsátottak ki, mivel a forgalomban lévő fémpénz gyakorlatilag eltűnt. Legalább 29 ilyen helyi kibocsátásról tudunk az ország északi, középső és déli részén.

A helyi fizetőeszközök – amelyek a mindennapi kereskedelmet és a helyi gazdaságot segítették – nem számítottak újdonságnak Portugáliában. Az 1920-as években ( és már pár évvel 1920 előtt is ) a pénz elértéktelenedése olyan mértéket öltött, hogy a fém maga értékesebbé vált, mint az érme névértéke. Emiatt papír alapú segédpénzek, úgynevezett „vészpénzek” vagy „fedezeti jegyek” kerültek forgalomba – nemcsak az állam és hivatalos szervek által, hanem közintézmények és magánvállalatok részéről is. Kevesen tudják azonban, hogy a Misericórdiák is éltek ezzel a lehetőséggel, s több településen papírpénzt bocsátottak ki a fémhiány enyhítésére. A politikai instabilitás, a köztársaság első évei, valamint az első világháború ( 1914–1918 ) következtében Portugália pénzügyi helyzete megrendült: megnőtt az államadósság, elszabadult az infláció, és hiány keletkezett az alapvető javakból. A fémérmék értéke a piacon meghaladta a névértéket, ezért sokan beolvasztották őket vagy ipari célokra használták fel. A kormány megoldásként olcsóbb ötvözetekből ( bronz, réz, vas ) készült pénzeket és kis címletű bankjegyeket bocsátott ki, illetve a pénzverde is nyomtatott kisebb címletű cédulákat. 1917-ben a Lisszaboni Irgalmasság Háza ( Santa Casa da Misericórdia de Lisboa ) is engedélyt kapott 5 centavós jegyek kibocsátására. Ez azonban nem volt elegendő. Így a helyi önkormányzatok, plébániák, üzletek, gyárak, egyesületek, kórházak és Misericórdiák is saját, helyi forgalmú cédulákat adtak ki – jellemzően 1–5 centavos címletekben, de előfordult 10, 20, 50 centavos és 1 escudós jegy is. Ezek az emissziók jogilag illegálisak voltak, ám a hatóságok eltűrték őket, mert a helyi gazdasági élet szempontjából nélkülözhetetlenek voltak. João Pedro Vieira numizmatikus szerint csak a Lisszaboni Misericórdia és a Pénzverde által kibocsátott cédulák számítottak hivatalos fizetőeszköznek; a többi csupán helyi szükségpénz volt. Az ország különböző részein súlyos nehézségek sújtották a társadalmat, különösen 1916 után: a háború, a spanyolnátha ( 1918–1919 ), az infláció és a pénz elértéktelenedése miatt.

5 Centavos, Portugália, Lisszabon, 1917 ( A kép forrása: cgb.fr )

Az élelmiszerek és gyógyszerek drágulása a Misericórdiák által fenntartott kórházak működését is megnehezítette, ahol főként szegény betegek feküdtek. A Chaves-i Misericórdia vezetője 1917 decemberében a belügyminiszterhez fordult, jelezve, hogy az élelmiszer- és gyógyszerárak emelkedése, valamint a szomszédos településekről ( Boticas, Montalegre, Vila Pouca de Aguiar, Valpaços ) érkező betegek miatt az intézmény csőd közeli helyzetbe került. 1918 nyarán a helyzet tovább romlott: a kórház rizst, cukrot és szappant kért segélyként Lisszabonból. A kiadások fedezésére a vezetés 25 000 darab 2, 5, 10 és 20 centavos, 40 000 darab 50 centavos, valamint 30 000 darab 1 escudós utalvány kibocsátását javasolta. A cédulákon a kórház és a templom épülete szerepelt, hátoldalukon pedig egy anya és két gyermek alakja. Ezeken a papírpénzeken gyakran feltűntek helyi épületek, tájak vagy jelképek: Vila Real és Évora például a „irgalmasság cselekedeteit” ábrázolta, Ferreira do Alentejo Os Lusíadas sorait, míg Pombalban szecessziós stílusú illusztrációk jelentek meg. Másutt egyszerű, pecséttel ellátott papírok is forgalomban voltak. Tomarban is kibocsátottak cédulákat, valószínűleg a kórház fenntartási nehézségei miatt. A helyi hagyomány szerint az egyik aláíró, José Gomes dos Santos, a mai városi tanács egyik tagjának dédapja volt. A családi emlékezet szerint a Misericórdia céduláit szociális segélyezési célokra nyomtatták. A korabeli sajtó is gyakran beszámolt arról, hogy a Misericórdiák kórházai állami támogatás híján alig tudtak működni, s a cédulák kibocsátását egyfajta pénzszerzési módként használták. Arcos de Valdevez városában 1922 februárjában a Szent József Kórház nevében adtak ki helyi pénzt, hogy a mindennapi aprópénzhiányt enyhítsék és a kórház pénzügyeit rendezzék. A dokumentumok szerint a kibocsátott jegyeket a lakosság is megvásárolhatta, a bevétel pedig az intézmény javát szolgálta. A fennmaradt példányokból ítélve a cédulákat nagy mennyiségben nyomtatták, mivel ma is gyakran felbukkannak aukciókon. Sajnos a legtöbb cédula nem maradt fenn jó állapotban – a gyenge papírminőség és a folyamatos használat miatt. Ezért a jelenség a mai napig kevéssé kutatott, és a legtöbb Misericórdia-levéltárban nincs róla feljegyzés. 2014-ben azonban fordulat következett: egy nagy numizmatikai árverésen számos eddig ismeretlen példány került elő, ami újra felkeltette a gyűjtők és kutatók érdeklődését. Ettől kezdve megnőtt a téma irodalma, és a szakemberek további kutatásokat sürgetnek – hiszen a Misericórdiák „vészpénzei” a portugál gazdaság- és társadalomtörténet egy különleges, még feltáratlan fejezetét képviselik.

Felhasznált forrás: ump.pt, Cédulas | Suprir a necessidade local de moeda