A második világháború időszaka a lengyel–magyar testvériség egyik legnagyobb próbája volt. A háború kitörését követően ugyanis Lengyelország és Magyarország a nemzetközi színtéren ellentétes oldalakra sodródott: míg a Harmadik Birodalom megtámadta a Lengyel Köztársaságot, addig a trianoni békeszerződés revíziójában reménykedő Magyar Királyság fokozatosan a Német Birodalom szövetségesévé vált. A Jugoszlávia elleni 1941-es támadást követően Magyarország már teljes mértékben Hitler oldalán vett részt a háborúban.
A kettős egyensúly
A két, egymással történelmileg baráti ország azonban nem vált valódi ellenséggé. A magyarok több ezer lengyel menekültnek – civileknek és katonáknak egyaránt – nyújtottak menedéket. Emellett a magyar kormány politikájában egyre inkább megjelent a kettős egyensúly keresése: miközben formálisan a Harmadik Birodalommal maradt szövetségben, igyekezett kapcsolatokat fenntartani a nyugati szövetségesekkel is. Ebben különösen fontos szerepet játszottak a magyar főváros, Budapest és a Lengyel Földalatti Állam, valamint a londoni lengyel emigráns kormány közötti kapcsolatok, melyek közvetítő szerepet töltöttek be a magyar–szövetséges érintkezésben. Már 1939 elején, amikor Hitler támadása Lengyelország ellen mind valószínűbbé vált, a magyar kormány világosan értésére adta Berlinnek: Németország és Lengyelország közötti fegyveres konfliktus esetén Magyarország meg kívánja őrizni függetlenségét, és nem hajlandó részt venni a Hitler-féle agresszióban.
A magyar külügyminiszter, Csáky István ( 1938–1941 ) egyértelműen kijelentette:
„Semmilyen körülmények között nem fog Magyarország fegyvert emelni Lengyelország ellen.”¹
Hamarosan a magyar kormány elutasította a német hadvezetés azon kérését is, hogy a Wehrmacht magyar területen keresztül támadhassa meg Lengyelországot délről.
A háborús válság a magyar sajtó tükrében
Érdemes megvizsgálni, miként közvetítette a magyar királyság akkori sajtója a Németország és Lengyelország közötti fokozódó feszültséget, Hitler mind erőteljesebb követeléseit, majd végül a Harmadik Birodalom – és röviddel ezután Sztálin – támadását Lengyelország ellen. A Duna menti ország sajtója 1939 szeptemberében részletesen tudósított a katonai eseményekről. Néhány lap, mint a konzervatív „Magyar Nemzet”, külön rovatot is szentelt a lengyel eseményeknek. A lengyel információs központból származó írások a lengyel nézőpontot ismertették: hogyan értékelik Varsóban Hitler agresszív politikáját, és milyen intézkedéseket tesznek a várható háborúra való felkészülés érdekében. Budapesten is nagy figyelemmel kísérték, mennyire lesz határozott Lengyelország válasza.² 1939 augusztusában a magyar lapok részletesen ismertették Hitler követeléseit a Lengyel Köztársasággal szemben – elsősorban a Danzigi Szabad Város körüli vitát, amely kulcskérdéssé vált. Az „Ellenzék” című újság a lengyel kormány és a danzigi Szenátus közötti konfliktust diplomáciai természetű ügynek nevezte.³ Ugyanakkor több lap bemutatta a helyzet összetettségét is, és hangsúlyozta a város náci helytartójának, Forster gauleiternek nyíltan lengyelellenes magatartását. A Német Birodalomhoz baráti hangon viszonyuló újságok inkább Berlin nézőpontját közvetítették, a válságért Varsót hibáztatva, míg a legtöbb magyar napilap igyekezett kiegyensúlyozottan bemutatni mindkét fél álláspontját. A „Magyar Nemzet” például arról számolt be, hogy a danzigi rendőrség függetlenedett a központi hatóságoktól, s „Danzigi Gestapo” néven új, politikai rendőri szervet hoztak létre.⁴ A magyar sajtó ekkor arról is hírt adott, hogy Berlin és Róma kapcsolatai tovább erősödtek, amit nemzetközi jelentőségű eseményként értékeltek.⁵
Wehrmacht csapatok, amint átlépik a lengyel határt, 1939 szeptember ( A kép forrása: waralbum.ru )
Kitört a német–lengyel háború
Amikor 1939. szeptember 1-jén a lapok fő anyagai már nyomdába kerültek, a szerkesztőségek gyorsan új híreket illesztettek be: a német hadsereg több ponton átlépte a lengyel határt, és megkezdődtek a lengyel városok bombázásai.
A másnapi, szeptember 2-i újságok címoldalain hatalmas betűkkel állt:
„Kitört a német–lengyel háború!”⁷
A Magyar Távirati Iroda ( MTI ) a Lengyel Távirati Ügynökség közleményét idézte:
„Szeptember 1-jének reggelén a Birodalom csapatai átlépték a lengyel határt (…) megtámadták a danzigi Westerplatte lengyel helyőrségét, amely visszaverte az első rohamot. Német repülőgépek több bombatámadást hajtottak végre Krakkó és a Felső-Szilézia városai ellen (…)”⁸
Ugyanezen a napon jelent meg Teleki Pál miniszterelnök felhívása: „A magyar néphez!”, amelyben a háborús helyzetre való tekintettel rendkívüli állapotot hirdetett ki. A kormány által elrendelt intézkedések között szerepelt az általános mozgósítás, az árak hatósági ellenőrzése, a gyülekezési jog korlátozása, valamint a sajtócenzúra bevezetése. Az MTI jelentéseiben fontos elemként szerepelt, hogy nem Lengyelország volt a támadó fél.⁹
A nagyhatalmak reakciói és a lengyel ellenállás a magyar sajtó tükrében ( 1939 szeptemberének első heteiben )
A háború első napjaiban a magyar újságok nemcsak a hadműveletekről számoltak be, hanem arról is, hogyan reagálnak a nagyhatalmak a Lengyelország elleni német agresszióra. A Duna menti ország sajtója már ekkor felvetette: vajon a nyugati hatalmak gyors fellépése békét hozhat-e, vagy a konfliktus egy világméretű háborúvá szélesedik. Már augusztus második felében a lapok olyan cikkeket közöltek, amelyek a történelem lehetséges irányát latolgatták – „Béke vagy háború?” címmel jelent meg például írás a Magyar Élet augusztus 20-i számában.¹⁰
A Kecskeméti Ellenőr így jellemezte a lengyel társadalom hangulatát a háború előestéjén:
„A nép nem tud lemondani arról a reményről, amely még ott ragyog az égen – a különféle békelehetőségek reményéről.”¹¹
A magyar újságok részletesen közölték Hitler tizenhat pontból álló követeléseit, amelyek Pomeránia, valamint a lengyelországi német kisebbség ügyét érintették. A lengyel kormány augusztus végén kiadott nyilatkozatát is közölték, amely elutasította a német revíziós és propagandisztikus vádakat, s a lengyel határok és függetlenség közvetlen fenyegetésére figyelmeztetett.¹² Mint a világ számos országában, úgy Magyarországon is szeptember elején a haditudósításokat politikai elemzések kísérték. A magyar sajtó sokat foglalkozott a Ribbentrop–Molotov-paktummal, bár nem találgatásokkal, hanem a két állam közötti „hivatalos megnemtámadási egyezményként” ismertette azt.
A front eseményeiről az újságok részletesen beszámoltak. Az MTI tudósítása szerint
„Częstochowa bevétele Németország első nagy katonai sikere volt,”
de ugyanakkor azt is hangsúlyozták, hogy a Westerplatte még mindig lengyel kézen van. A londoni Times tudósítását idézve az MTI szeptember 6-án így írt a lengyel hadsereg helyzetéről:
„A lengyel haderő állapota aggasztó, de még nem reménytelen.”¹⁴
Magyar-lengyel határsáv. A felvétel a lengyel katonák Magyarországra és Romániába történő átmenekítésekor készült, 1939 ( Fortepan / Berkó Pál, képszám: 78276 )
Varsó ostroma és a magyar tudósítások hangja
A szeptember 7-én megjelent Magyar Élet-cikk, „Varsóból menekül a lakosság” címmel, már arról számolt be, hogy a kormány és a lakosság egy része elhagyta a bombázott fővárost, s Lublin felé vonult vissza. A magyar lapok a varsói védelem eseményeit kulcsfontosságú pontként kezelték: a háború további alakulását is attól tették függővé, meddig tud ellenállni Lengyelország fővárosa.
A Kecskeméti Ellenőr szeptember 12-i számában így írt:
„A háború kezd egyre komolyabb fordulatot venni. A hivatalos jelentések szerint pénteken a német gépesített alakulatok bevonultak Varsóba. Ez azonban nem jelenti azonnal a hatalmas lengyel főváros elfoglalását. Varsó olyan nagy területen fekszik, hogy rövid idő alatt lehetetlen bevenni. A lengyel hadvezetés felszólította a polgári lakosságot az ellenállásra, akik azonnal árkok ásásába kezdtek.”¹⁵
A magyar tudósítások gyakran kiemelték a lengyel katonák hősiességét. Az MTI nem vette át a német propaganda hangját, hanem tárgyilagosan számolt be a veszteségek okairól:
„A korszerű fegyvereknek és a legmodernebb kiképzésnek köszönhetően a német hadsereg veszteségei viszonylag csekélyek a lengyelekéhez képest.”¹⁶
A lapok részletesen ismertették Gdańsk és Gdynia védelmét, valamint a háromirányú német támadást, amely a lengyel közlekedési infrastruktúra tönkretételét célozta. A magyar sajtó külön figyelmet szentelt Lwów ( Lemberg ) hősies védelmének is.
„A Vörös Hadsereg bevonult Lengyelországba”
A szeptember 17-i esti, valamint a másnapi újságok már a szovjet csapatok lengyelországi bevonulásáról számoltak be. A címlapokon így állt:
„Vasárnap hajnalban a szovjet hadsereg bevonult Lengyelországba.”*¹⁷
A lapok közölték Grzybowski moszkvai lengyel nagykövet nyilatkozatát, a nemzetközi hírügynökségek jelentéseit és a saját forrásokból származó híreket. A magyar MTI tudósított arról, hogy a lengyel egységek tovább harcolnak a keleti fronton a szovjet támadással szemben, miközben a német propaganda azt hirdette, hogy a Vörös Hadsereg „felszabadítja” Lengyelországot – ez természetesen nem volt igaz, hiszen a lengyel kormány már nem tudott ellenállást szervezni. Mivel Magyarország szomszédos államként érzékenyen reagált a helyzetre, a lapok gyakran utaltak Románia magatartására is, amelyet bírálat ért, amiért nem nyújtott katonai segítséget Lengyelországnak.¹⁸
A Kecskemét és Vidéke című regionális lap keserű, de realista hangon így fogalmazott:
„Lengyelország tragédiája beteljesedett. Két hete dúlnak a harcok a lengyel síkságokon, két hete tart a lengyel–német háború, s most már bármelyik pillanatban elbukhat Lengyelország. A lengyel sors vasárnap hajnali három órakor pecsételődött meg, amikor a szovjet hadsereg átlépte a határt, és a keleti országrészt megszállta, hogy ’megvédje’ az ukrán és fehérorosz kisebbséget.”¹⁹
Érdekes módon a magyar sajtó cáfolta azokat a külföldi híreket, melyek szerint a magyar hadsereg átlépte volna a lengyel határt. A lapok hangsúlyozták, hogy Magyarország nem vesz részt semmilyen katonai akcióban Lengyelország területén, mivel ez „a magyar kormány szigorú parancsa” volt.²⁰
A lengyel hadjárat vége és a magyar sajtó értékelése
Szeptember harmadik hetében a magyar lapok már a lengyel kormány Romániába meneküléséről írtak. A Hetfő szeptember 25-i száma a hadjárat végét így összegezte:
„Lengyelországnak már nincs egységes védelmi vonala (…) az utóbbi nyolc nap döntötte el a hadjárat és a lengyel hadsereg sorsát.”*²¹
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
A Cooper Underwear nevű cég 1904-ben piacra dobta legelső pólóját, amit valójában a szingli férfiaknak találtak ki. A ruhadarabon se cipzár, se gomb, se zseb nem volt, ami nagyon megkönnyítette a férfiak életét, merthogy nem volt feleségük, aki ezeket visszavarrta volna. Mivel egy nagyon egyszerű és praktikus felsőrészről volt szó, ezért hamar népszerű lett a főiskolai hallgatók, majd a katonák között.
Október elején a lapok arról számoltak be, hogy Ignacy Mościcki, Lengyelország köztársasági elnöke lemondott – ez a döntés Romániában is meglepetést keltett, amint azt az MTI párizsi tudósítása jelezte.²² Nem sokkal később a hírek szerint Raczkiewicz tette le az esküt Franciaországban mint az új lengyel államfő. A párizsi lengyel templomban tartott ünnepségről a tudósítás így számolt be:
„A jelenlévők hűségesküt tettek Lengyelország új elnökének, és fogadalmat tettek, hogy feltámasztják Lengyelországot.”²³
A Függetlenség október 3-i címlapján már ez állt:
„Hel hős védői sok napi harc után letették a fegyvert.” A lap megjegyezte, hogy „Hel-félsziget kapitulációjával a lengyel védelem utolsó bástyája is elesett”, és hogy „a német hadsereg bevonult Varsóba”.²⁴
A magyar újságok a hadjárat lezárásakor egyöntetűen úgy fogalmaztak, hogy Lengyelország és népe sorsa immár Hitler és Sztálin kezében van.
Összességében elmondható, hogy a magyar kormány és a magyar társadalom 1939 őszén, a háború első heteiben a lehetőségek határáig hű maradt a lengyel–magyar barátsághoz. Noha az ország politikailag és katonailag Németország befolyása alatt állt, a magyar vezetés – Teleki Pál miniszterelnök és Csáky István külügyminiszter irányításával – tudatosan igyekezett megőrizni mozgásterét, és elutasította, hogy a német agresszió részese legyen. A magyar közvélemény mély együttérzéssel és tisztelettel fordult a megtámadott Lengyelország felé, amit a sajtóvisszhang, a menekültek befogadása és a katonai segítség megtagadása is egyértelműen bizonyított. A magyar magatartás ebben a történelmi pillanatban a testvéri szolidaritás és az erkölcsi bátorság ritka példáját mutatta, amely a két nemzet évszázados barátságának egyik legnemesebb fejezetévé vált.
Jegyzetek
-
W. Felczak, A. Fischinger: Lengyelország – Magyarország. Ezer év barátság, Budapest–Varsó, 1979, 71. o.
-
Hivatalos jelentések a lengyel mozgósításról, Magyar Nemzet, 1939. augusztus 31., 198. sz., 3. o.
-
A danzigi szenátus békülékeny hangon válaszolt a lengyel kormány jegyzékére, Ellenzék, 1939. augusztus 9., 180. sz., 1. o.
-
Megalakult a danzigi Gestapo, Magyar Nemzet, 1939. augusztus 25., 193. sz., 4. o.
-
Hitler és Mussolini találkozik!, Hétfő Reggel, 1939. augusztus 14., 32. sz., 1. o.
-
Kecskeméti Ellenőr, 1939. szeptember 2., 198. sz., 4. o.
-
Kitört a német–lengyel háború!, Kecskeméti Ellenőr, 1939. szeptember 2., 198. sz., 1. o.
-
Magyar Élet, 1939. szeptember 2., 160. sz., 2. o.
-
Bombák robbanása közben ülésezett a lengyel parlament, Magyar Élet, 1939. szeptember 3., 161. sz., 2. o.
-
Béke vagy háború?, Magyar Élet, 1939. augusztus 20., 149. sz., 1. o.
-
Kecskeméti Ellenőr, 1939. szeptember 1., 197. sz., 1. o.
-
Ellenzék, 1939. szeptember 1., 200. sz., 1. o.
-
Kecskeméti Ellenőr, 1939. szeptember 3., 199. sz., 1. o.
-
A Times jelenti: A lengyel haderő helyzete tarthatatlan, Magyar Élet, 1939. szeptember 7., 164. sz.
-
Varsóból menekül a lakosság, Magyar Élet, 1939. szeptember 7., 164. sz., 1. o.
-
Varsóból a lengyel lakosság kiűzte a gépesített német csapatokat, Kecskeméti Ellenőr, 1939. szeptember 12., 205. sz., 1. o.
-
Magyarság, 1939. szeptember 24., 84. sz.
-
A Szovjet vasárnap hajnalban behatolt Lengyelországba, Kecskemét és Vidéke, 1939. szeptember 18., 38. sz., 1. o.
-
Esti Újság, 1939. szeptember 19., 213. sz., 3. o.
-
A Szovjet vasárnap hajnalban behatolt Lengyelországba, Kecskemét és Vidéke, 1939. szeptember 18., 38. sz., 1. o.
-
Magyar csapatok nem lépték át a lengyel határt, Magyar Élet, 1939. szeptember 23., 177. sz., 5. o.
-
Hétfő, 1939. szeptember 25., 39. sz., 3. o.
-
Romániában meglepetést keltett Mościcki lemondása, Hétfő, 1939. október 2., 40. sz., 3. o.
-
Hétfő Reggel, 1939. október 2., 39. sz., 2. o.
-
Függetlenség, 1939. október 3., 225. sz.
Felhasznált forrás: eng.ipn.gov.pl, The Hungarian press and the invasion of Poland by the Third Reich and USSR in September 1939
A cikk írásába besegített: ChatGPT ( OpenAI mesterséges intelligencia kutató laboratórium által kifejlesztett chatbot )
Hirdetés
Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?