A 20. század egyik legnagyobb matematikusát – azt az embert, aki feltörte a német Enigma-kódot, és akinek munkája megalapozta a mesterséges intelligencia jövőjét – megalázták és kényszerkezelésnek vetették alá, pusztán azért, mert a saját neméhez vonzódott. Néhány évvel később önkezével vetett véget életének.

A második világháború számtalan hőst adott a világnak: katonákat, pilótákat, tengerészeket és ellenállókat, akik az életüket kockáztatták a szabadságért. De a hősiesség nem mindig a frontvonalon mutatkozott meg. Voltak, akik golyó helyett számításokkal, logikával és elmével harcoltak – közülük az egyik legnagyobb Alan Turing volt. Ez a zseniális brit matematikus kulcsszerepet játszott abban, hogy a szövetségesek feltörték a németek híres Enigma-kódját, s ezzel jelentősen hozzájárultak a háború rövidítéséhez és milliók életének megmentéséhez. Turing munkája nemcsak katonai jelentőségű volt: alapjaiban formálta meg a modern számítástechnika és a mesterséges intelligencia jövőjét.

Gyermekévek és iskolai kezdetek

Alan Mathison Turing 1912. június 23-án született London Paddington városrészében. Gyermekkorát Sussexben, a Hazelhurst előkészítő iskolában kezdte, majd tizenhárom évesen a Dorset megyei Sherborne School tanulója lett. Eleinte nehezen illeszkedett be: ügyetlen, visszahúzódó fiú volt, akit kortársai gyakran csúfoltak. Ám már korán megmutatkozott kivételes matematikai tehetsége. Olyan problémákat oldott meg önállóan, amelyeket mások csak felsőbb szinten tanultak. A relativitáselmélet és a fizika iránti érdeklődése Arthur Eddington műveihez vezette. Turing legfontosabb barátja Christopher Morcom volt, akivel közösen kísérleteztek és matematikai feladványokat oldottak meg. Morcom halála 1930-ban mélyen megrázta Turingot – ez az élmény később egész életére hatással volt.

A Cambridge-i és princetoni évek

1931 és 1934 között a Cambridge-i King’s College-ben tanult matematikát, ahol kiváló eredménnyel végzett. Itt került kapcsolatba korának legnagyobb elméivel, többek között Paul Diraccal és Arthur Eddingtonnal. Turing a számítógép-elmélet alapjait már fiatalon lefektette: „On Computable Numbers” című tanulmányában mutatta be az úgynevezett Turing-gépet, amely képes volt elméleti szinten bármilyen számítási folyamat modellezésére. Ezt követően a Princeton Egyetemen folytatta tanulmányait, ahol 1938-ban doktorált, majd visszatért Angliába – éppen akkor, amikor Európában háborús viharfelhők gyülekeztek.

Alan Mathison Turing

Az Enigma és Bletchley Park

A náci Németország hadserege az Enigma nevű rejtjelező gépet használta kommunikációra. A készülék, amelyet Arthur Scherbius tervezett, naponta változó beállításokkal több mint 150 trillió kombinációt tett lehetővé – a németek meg voltak győződve róla, hogy feltörhetetlen. 1938-ban a brit titkosszolgálat Bletchley Parkban hozta létre a Kormányzati Kód- és Rejtjelfejtő Iskolát, ahol matematikusok, nyelvészek és tudósok százai dolgoztak. Turing vezetésével olyan eszköz született, amely megváltoztatta a háború menetét: a „bombe”. A gép – részben a lengyel Marian Rejewski előmunkálatai alapján – képes volt a német üzenetek gyors megfejtésére. Turing munkatársai, köztük Hugh Alexander, Gordon Welchman és Joan Clarke továbbfejlesztették az eszközt, amellyel a szövetségesek kulcsfontosságú hírszerzési információkhoz jutottak. Ennek köszönhetően sikerült például a Bismarck csatahajót felkutatni, valamint a normandiai partraszállás előtt pontosan feltérképezni a német védelmet. Történészek szerint ez akár 2–4 évvel is lerövidíthette a háborút.

Turing és a mesterséges értelem születése

A háború után Turing a számítógépek elméleti fejlesztésének szentelte életét. Megalkotta az ACE ( Automatic Computing Engine ) tervét, és olyan kérdéseket vetett fel, amelyek ma is meghatározzák a mesterséges intelligencia kutatását. 1950-ben megfogalmazta híres gondolatkísérletét, a „Turing-tesztet”, amely azt vizsgálta, vajon egy gép képes-e emberi gondolkodást utánozni annyira, hogy az ember ne ismerje fel a különbséget. Ám személyes élete tragikus fordulatot vett: 1952-ben, amikor a homoszexualitás még büntetendő volt Nagy-Britanniában, Turingot elítélték „közszeméremsértésért”. A börtön helyett kémiai kasztrációt választott, és két évvel később, 1954-ben, mindössze 42 évesen öngyilkosságot követett el.

1952 februárjában Turing az alábbi levelet írta Norman Routledge matematikusnak:

„Kedves Norman!

Sajnos nem sok ötletem van a munkával kapcsolatban. (…) Ráadásul pillanatnyilag egyébként sem vagyok túl jó állapotban, amint azt a következő bekezdésben kifejtem. Olyan bajba sodortam magam, amelynek lehetőségével mindig is tisztában voltam, de általában 10:1 valószínűségűre becsültem. Hamarosan bűnösnek vallom magam, mert szexuális kihágást követtem el egy fiatalemberrel. Az eset napvilágra kerülése hosszú és izgalmas történet, egyszer majd összefoglalom neked, de most nincs rá időm. Kétségkívül más ember lesz belőlem ezek után, de egyelőre nem tudom, miféle. (…) Attól tartok, az alábbi szillogizmust néhányan emlegetik majd a jövőben: Turing szerint a gépek gondolkodnak. Turing férfiakkal fekszik le. Tehát a gépek nem gondolkodnak.

Elkeseredett barátod: Alan”

Alan Turing nemcsak a 20. század egyik legnagyobb tudósa volt, hanem az emberi szellem diadalának jelképe is. A számítástechnika úttörőjeként, a kódfejtés hőseként és a mássága miatt üldözött emberként alakja ma is példát mutat: az értelem és az emberség határai tágíthatók, de a társadalmi előítéletek rombolóak. Az utókor végül elismerte érdemeit: 2013-ban királyi kegyelemben részesült, 2021-ben pedig portréja felkerült az új 50 fontos bankjegyre. Alan Turing neve ma már egyet jelent a zsenialitással, a bátorsággal és az emberi kíváncsiság végtelen erejével.