A Baiocco érme története ( az egyik legtöbbet “becézett” érme )

Ha már láttál, vagy fogtál is a kezedben olasz érméket, lehet feltűnt már neked is egy “érdekes” kifejezés némelyik típuson. Mire is gondolok? A Baiocco megnevezésre. Nos erről fogok most pár mondatban írni, honnan ered ez az érdekes kifejezés.

Réz 1 Baiocco, Vatikán, IX. Pius pápa, 1850R

A Baiocco kifejezés eredete

A Baiocco olasz érmék megnevezése. Az ilyen érméket a 15. században készítették először, akkor még Közép-Olaszországban volt leginkább elterjedve. Eredetileg ezüstből készültek. Maga a kifejezés eredete, tulajdonképpen mai napig nem ismert. Bár gyanítható, hogy a meroving kori ( különféle frank államalakulatok az 5-től a 8. századig ) ezüstpénzből eredhet, amelyen „BAIOCAS CIVITAS” felirat szerepel, azaz Baiocas városa.

Charles le Chauve, denier, Bayeux, A/(à 9 h.) + GRATIA D-I REX, Monogramme de Charles sous forme KRLS, R/+ I BAIOCAS CIVITAS, Croix, Argent 20,5 mm 1,51 g 5 h., TTB+, R, D.128 (92 ex.), MG.887, iNumis, Mail Licit Eladás , 2015. március 10. 28., 423. tétel, Kikiáltási ár: 200 EUR, Eladatlan tétel

Az érme I. (Kopasz) Károly ( franciául: Charles le Chauve, németül: Karl der Kahle ), uralkodás idejéből származik, aki ( 823. június 13. – 877. október 5. vagy 6.-ig élt ),és ez idő alatt  római császár ( 875-877 ) és nyugati frank király is volt (840-877). Valószínűtlen, hogy Károly tényleg kopasz volt. Valószínűbb hogy a Kopasz melléknév a kora középkori humor és a történetírók játéka, amely Károly sűrű szőrzetére, hosszú hajára és szakállára utalt.

Tehát bár a kifejezés eredete biztosan nem tisztázott, az bizonyosan tudható, hogy az elnevezést azonnal “megszerették”, olyannyira, hogy később a pápai államoktól a nápolyi királyságig számos különböző címletű érmére használták .

A Baiocco érme története

A Baioccót, vagy akár a Bajoccót, Bolognino néven is ismerték, mert kezdetben az értéke egyenértékű volt a Soldo-val, vagyis 12 dénárral. Az érme mérete, súlya és értéke idővel folyamatosan változott. A változás leginkább abban történt, hogy egyre vékonyabbak lettek. A 16. század közepe felé olyannyira vékony lett, hogy kiérdemelte a „ Baiocchino ” vagy „ Baiocchétto ” becenevet, mert valójában 0,25 grammnál kevesebbet nyomott.

Az anyaga is számos változáson esett át, egyre több ezüstöt veszített, és egyre gyengébb ötvözetekből készült, olyannyira, hogy V. Sixtus 1585-től 1590-ig tartó időszakában a lekicsinylő „ Baiocchella”-val jelölték. A 17. századi Római Köztársaság idején, már “csak” rézből készült változat viszont Alberétto vagy Baiocco dell’Albero becenevet is kapott. Mint láthatjátok az emberek gyakran illették különböző nevekkel, de azt gondolom, ez is inkább a népszerűségét bizonyítja.

1/2 Baiocco, Római Köztársaság, 1849R

A Baiocco kifejezés idővel az érme vagy aprópénz valódi szinonimájává is vált. Még ma is gyakran hallani a „ Bajocco nélkül maradtam ” kifejezést, ami a pénztelen vagy lekicsinylő kifejezések állapotát jelzi ( általában csekély értékűt jelent ), vagy például a „ Nem ér meg egy Bajoccót ”, kifejezést, ami piaci alkudozásokkor szoktak használni, vagy más adás-vételeknél 🙂 ,  A Baiocco emellett az egyik leginkább utánzott és hamisított érme is volt. Valójában könnyű megtalálni a piacon ennek számos utánzatát, szóval a ritka példányok esetén ( is ) legyünk óvatosak. Ezeknél az érméknél is javasolt inkább az ismert aukciósházaktól, vagy ismert gyűjtőktől beszerezni, amennyiben szeretnénk magunknak tudni egy-egy példányt.

A 19. században a baiocco volt a Pápai Állam referenciavalutája, amelynek pénzverdéje különböző értékű érméket bocsátott ki, a fél baioccótól az 50 baioccig. A baioccót egészen 1865-ig verték, amikor is a Pápai Állam a Latin Monetáris Unióhoz csatlakozva bevezette az Olasz Királyságban már használt decimális pénzrendszert.