Hirdetés


Vezettünk, de miután “beütött” a náci drog a német csapatnál, vereséget szenvedett az Aranycsapat! ( Drogok a Harmadik Birodalomban, és utána )


A bejegyzés becsült olvasási ideje 10 perc

Az első világháború után Németország elvesztette gyarmatait, és nem voltak hozzáférései természetes stimulánsokhoz, mint például a kávé vagy tea. Ezzel szemben a német vegyipar és gépgyártás már akkor is világelső volt, ezért a németek vegyi úton próbálták javítani a nép hangulatán 🙂 Berlin a húszas években a világ egyik legkozmopolitább városaként pezsgő kulturális és tudományos élet központja volt, ahol virágzott az expresszionizmus, a színház, a mozi, és nem mellesleg féktelen drogfogyasztásba kezdtek az emberek!

Magnus Hirschfeld 1919-ben megalapította az Institut für Sexualwissenschaftot, amely a homoszexualitás és transzneműség tudományos vizsgálatával foglalkozott. A berlini aranyévek alatt a poszttraumás stresszt drogokkal kezelték, a német vegyipar pedig első osztályú kábítószereket gyártott. 1925-ben a legnagyobb német vegyipari cégek egyesültek IG Farben néven, létrehozva a világ legnagyobb vegyipari központját, ahol tonnaszámra gyártották az ópiátokat és a kokaint. A Bayer heroinját köhögés elleni gyógyszerként reklámozták, és 1926-ra Németország lett a világ első számú morfiumtermelője, ellátva a heroinpiac 98%-át. A Merck, a Boehringer és a Knoll uralták a globális kokainpiac 80%-át, legálisan importálva a gyártáshoz szükséges kokaint. Az IG Farben és más vegyipari konszernek létrehozták az Ópium és Kokain Akciócsoportot, hogy összehangolják a vegyipar és a kormányzat működését.

Éjszakai élet, “Koks Emil” a kokainárus drogot ad el nőknek, Berlin, 1929 ( A kép forrása: Bundesarchiv, Bild 102-07741 / CC-BY-SA 3.0 )

A húszas évek Berlinje a drogok és a szórakozás központjává vált. Kokainról és morfiumról szóló filmeket vetítettek a mozikban, és minden utcasarkon vény nélkül lehetett hozzájutni különböző gyógyszerekhez és drogokhoz. Állítólag a berlini orvosok negyven százaléka morfinista volt. Kínai kereskedők ópiumbarlangokat és illegális éjszakai mulatókat nyitottak a belvárosban, ahol röplapokkal csábították a tömegeket illegális partikra és élménydús estélyekre. A nagy klubok, mint a Haus Vaterland a Potzdamer Platzon és a szexuális szabadosságáról híres Ballhaus Resi a Bluemenstraßén, valamint kisebb helyek, mint a Kakadu Bar vagy a Weisse Maus, vonzották a szórakozni vágyókat. Az utóbbi helyen álarcokat osztogattak a vendégek anonimitásának megőrzésére. A nyugati országokból is sokan érkeztek Berlinbe a drog- és partiturizmus miatt, mivel a város egyszerre volt izgalmas és olcsó.

A náci hatalomátvétel

Hitler és a nemzetiszocialisták földi pokolként élték meg a húszas évek Berlini drogokkal és szórakozással teli világát, és Berlint Moszkva után a második legvörösebb városnak tartották. A német társadalom kábulatba merült, míg a nácik és a baloldaliak harcoltak a hatalomért. Végül a Weimari Köztársaságot Adolf Hitler Harmadik Birodalma váltotta fel, és Fritz Langot ( német filmgyártás egyik legmeghatározóbb egyénisége, filmrendező, forgatókönyvíró, producer ) pedig  Leni Riefenstahl ( a náci propagandát támogató német filmrendező ) váltotta a filmművészetben. A náci hatalomátvétel után, 1933. január 30-án, gyorsan felszámolták a szórakoztatóipart és a drogfogyasztást, hangoztatva, hogy a nemzetiszocializmus önmagában is elég erős stimuláns. Kampányt indítottak az egészséges életmód érdekében, Adolf Hitler aszketikus életvitelét példaként állítva: nem dohányzott, vegetáriánus volt, és önmegtartóztató életet élt. Ennek valamelyest ellentmond az alábbi kép, amelyen pörköltet szolgálnak fel, azonban azt is tudni kell, hogy bár Hitler valóban kerülte a hús fogyasztását, nem mellőzte azt teljesen.

“Pörkölt a német kancellárral”,  Adolf Hitler náci vezető  kollégáival vacsorázik, köztük Joseph Goebbels birodalmi propagandaminiszterrel. Bilder aus dem Leben des Führers ( Képek a vezető életéből ), Hamburg: Cigaretten/Bilderdienst Hamburg/Bahrenfeld, 1936. ( A kép forrása: The Print Collector/Print Collector/Getty Images )

Klaus Mann német író az ország Hitler felemelkedése idején fennálló állapotát így írja le:„A berlini éjszakai élet, ó, fiú, ó, fiam, ehhez hasonlót még nem látott a világ! Régen nagy hadseregünk volt, most pedig nagy perverzitásaink vannak!” A nácik kábítószer-ellenes munkaközösségeket hoztak létre, amelyek besúgóhálózatként működtek, és az orvosokat felmentették a titoktartási kötelezettség alól, ha drogfogyasztót kezeltek. Nem volt rehabilitáció vagy terápia, csak kényszergyógykezelés, majd később koncentrációs táborokba zárták a függőket. A drogfüggőket szellemileg visszamaradottaknak minősítették, megtiltva számukra a házasságot és a gyermekvállalást fajhigiéniai okokra hivatkozva. A náci propaganda a drogfüggőket bűnöző hajlamú elmebetegeknek állította be, és később a zsidókat és a drogosokat egyformán démonizálta, összemosva a két csoportot. “Fajihigiéniai” okokra hivatkozva kényszersterilizálták a drogosokat, hogy megakadályozzák függőségük öröklődését az utódaikra.

Elkészül a Pervitin 

A nácik drogellenes propagandája azonban csak látszat volt. Bár az olimpiai plakátokon a testet szent templomként ábrázolták, a sportolók közül néhányan amfetamintartalmú Benzedrinnel doppingoltak. A propaganda az egészséges életmódot hirdette, miközben a náci vezérkar tagjai, például Hermann Göring, droghasználók voltak. Göring morfinfüggő volt, és Hitler is számos kábítószert fogyasztott, köztük kokaint, metamfetamint, morfiumot és különféle kísérleti gyógyszereket. Hitler személyes orvosa, Dr. Theodor Morell, jelentős szerepet játszott abban, hogy Hitler kapcsolatba került a drogokkal. Morell, aki az NSDAP korai tagja volt, magánpraxisában rangos párttagokat kezelt, és úttörőként használt vitamininjekciókat. 1936-ban kezdte kezelni Hitlert, és gyorsan a bizalmába férkőzött, mivel enyhítette Hitler gyomorpanaszait és bélbántalmait. Hitler egészségi állapota Morell injekcióinak köszönhetően javult, és a doktor elengedhetetlen szövetségesévé vált. A háború után Morell azt mondta, hogy valószínűleg ő volt az egyetlen, aki a háború végéig minden második napon látta Hitlert. A berlini olimpia eredményei részben az amfetamintartalmú Benzedrin hatására alakultak így, ami inspirálta a Temmler Művek vegyészmérnökét, Dr. Fritz Hauschildot, hogy tanulmányozza az N-Metilamfetamin nevű molekulát. 1937. október 31-én a Temmler elkészült saját metamfetamin-termékével, amelyet Pervitin néven hoztak forgalomba.

A Birodalmi mindennapok része. Robot szuperkatonák támadása Lengyelország, és Franciaország ellen

Pervitin tiszta metamfetamin volt, amit ma kristálymetként ismerünk. A Benzedrin sima amfetaminra épült, amely kevésbé erős és káros, mint a metamfetamin. A metamfetamin molekulaszerkezete hasonlít az adrenalinéhoz, ezért átjut a vér-agy gáton, és növeli a noradrenalin és dopamin termelését. Ez eufóriát, megnövekedett önbizalmat és elhúzódó ébrenlétet eredményez, de hosszú távon az idegsejtek károsodnak, kimerültség, kognitív zavarok és depresszió lép fel.

A Temmler gyár nem törődött a hosszú távú mellékhatásokkal, és a Pervitint hangulatjavítóként és teljesítményfokozóként reklámozta, ami nagy sikert aratott. A Pervitin rendkívül népszerűvé vált minden társadalmi rétegben. Titkárnők a gyorsabb gépeléshez, színészek az előadások előtti “bemelegítéshez”, írók az éjszakai munkához, és gyári munkások a nagyobb teljesítmény eléréséhez használták. Bútorszállítók több bútort tudtak elszállítani, tűzoltók gyorsabban oltottak, az éjjeliőrök nem bóbiskoltak el, a mozdonyvezetők hosszú órákon át vezették a vonatokat, és a teherautó-sofőrök pihenés nélkül száguldottak. Az autópályák egyre gyorsabban készültek el, az ebéd utáni pihenőidő megszűnt. A társadalom, egész nap “pörgött”!

A Wehrmacht orvosa, Dr. Otto F. Ranke, ebben az időszakban éppen a  szuperkatonák kiképzésére kereste a megfelelő szert, és a Pervitin erre ígéretesnek tűnt. Azonban a mellékhatások miatt a Müncheni Egyetemen kijózanító részleget kellett létrehozni. Ennek ellenére a Pervitint recept nélkül és csokis ízben is piacra dobták. Amikor a nácik 1939 szeptemberében lerohanták Lengyelországot, a német katonákat már nem csak a hazaszeretet, hanem a metamfetamin is hajtotta.  “Hullafáradt vagyok, és ebből már elegem van. Minél hamarabb küldjetek még egy kis Pervitint és Hillhall- vagy Kamil-cigarettát” – írta a frontról hazaküldött levelében a későbbi irodalmi Nobel-díjas Heinrich Böll. A Pervitint hivatalosan még nem használták harci drogként, de a Wehrmacht titokban nagy készleteket vásárolt fel a gyógyszertárakból. Amikor pedig Németország villámháborút indított Franciaország ellen, a Pervitintől feltüzelt páncéloshadosztályok és gyalogság új stratégiával és lendülettel támadtak, néhány napon belül elérve Párizst. Guderian tábornok parancsa így hangzott : “Azt várom tőletek, hogy három napon és három éjszakán át ne aludjatok, ha a helyzet úgy kívánja.”   A helyzet úgy is kívánta, mert ennyi időn belül kellett eljutni Sedánig, és a katonák el is jutottak. A franciák nem értették, hogy hogyan képes egy hadsereg ilyen rövid idő alatt ilyen hatalmas távolságokat megtenni. Számukra egyszerűen felfoghatatlan volt. A németek száz óránál is kevesebb idő alatt nagyobb területeket foglaltak el, mint az I. világháborúban négy év alatt. A gyorsaság, amellyel a német hadsereg haladt előre, még Hitlert is meglepte, aki úgy érezte, elveszítette az irányítást. A páncélosok tábornokai gyakorlatilag saját belátásuk szerint cselekedtek, gyorsabban haladtak előre, mint az előzetesen tervezett terepasztalos egyeztetések alapján elvárták volna tőlük.

Norman Ohler “Totális kábulat: Drogok a Harmadik Birodalomban”

Nem volt benne félelemérzet – tipikus jele a nagy adagban történő metamfetamin fogyasztásnak. Akár az éjszaka közepén is gyorsan továbbhaladt, egyenesen a menetoszlopból is megtámadott jól kiépített védelmi állásokat, lövedékek özönét zúdította az ellenségre, és váratlanul csapott le. A franciák kétségbeestek a nagy sebességgel védelmi állásaik felé robogó gépszörnyetegek láttán. Hogyan is kellett volna reagálniuk? Erre nézve nem voltak utasítások, ilyen szituációval a hadgyakorlatok során sem ismerkedtek meg” – írja Norman Ohler, a Totális kábulat: Drogok a Harmadik Birodalomban (  Blitzed: Drugs in Nazi Germany ) című könyvében Erwin Rommel német tábornagy franciaországi akcióiról. Azonban Ohler állítása, hogy Erwin Rommel is drogok hatása alatt vezette volna győzelemre páncéloshadosztályát, igazolhatatlan. Rommel kiváló stratéga volt, és a német hadsereg meglepetésszerű támadása hatalmas lendületet adott az offenzíváknak. Bár a francia és brit csapatok nem voltak felkészülve a német hadsereg kitartó lendületére, nincs bizonyíték arra, hogy Rommel drogokat használt volna. A történet azonban szükségét érezte egy drámai, tankból kihajoló, metamfetamin hatása alatt álló náci parancsnok képének.

Norman Ohler “Totális kábulat: Drogok a Harmadik Birodalomban” című könyve a nácik droghasználatát és annak hatását vizsgálja a második világháborús német hadműveletekre. A szerző levéltári dokumentumokat és spekulációkat ötvözve mutatja be a náci katonák metamfetaminfogyasztását, Hitler vélelmezett drogfüggőségét és a német vegyipar fejlettségét. Ohler nem történész, és könyve sem tudományos munka, hanem egy barátja ötlete alapján indult, hogy fikciós művet írjon a húszas-negyvenes évek Berlinjéről. Az archív anyagok alapján azonban rájött, hogy a valós történet is elég izgalmas. A könyv egyik érdekes eleme dr. Theodor Morell, Hitler személyes orvosának naplója, amely arra utalhat, hogy Hitler fontos döntéseit drog hatása alatt hozta meg. Ohler túlzásai azonban óvatosságra intenek: bár sokan szívesen látnák Hitlert drogos őrültként, történészi szempontból inkább egy fanatikus diktátor volt, aki drog nélkül is képes volt a szörnyűségekre. A könyv tehát izgalmas és olvasmányos, de a szerző spekulatív megközelítése miatt kritikusan kell kezelni.

 

Tudtad? ( történelmi érdekességek )

1525 és 1866 között, kb.: 12 és fél millió embert raboltak el Afrikából, és adtak el rabszolgának az Egyesült Államokban, Dél-Amerikában és a Karibi-térségben.

Hiába van Pervitin, jönnek a vereségek! Hitler drogfüggő lett?

Ranke, a Wehrmacht orvosa, közben próbálta megoldani a frontkatonák gyógyszerellátását. Egy 1940. júniusi bejegyzésében említi, hogy személyesen vitt el 40 000 Pervitint a 14. hadtesthez. Ez a példa jól mutatja, hogy a Wehrmacht hogyan alkalmazta a metamfetamin-tartalmú Pervitint a hadműveletek során. A Pervitin adagolása a frontvonalakon valóságos gyógyszerstratégia részét képezte, hogy a katonák fokozott teljesítményre és éberségre legyenek képesek. Ranke felszólította a Temmler Műveket, hogy növeljék a Pervitin termelését, és a gyógyszert beépítették a csapatok egészségügyi felszerelésébe. A fejadagot napi egy tablettában határozták meg, de éjszakai szolgálattal járó esetekben két tablettát is javasoltak bevenni. Kivételes helyzetekben még hosszabb ébrenlétet is elő lehetett idézni, akár 24 órán keresztül. Az 1940-ben több mint 35 millió tabletta elosztása azonban azt mutatja, hogy ez a gyógyszerekkel való ellátás nagyarányú volt, különösen, ha figyelembe vesszük a német hadsereg nagyságát. Azt is láthatjuk, hogy bár ez egy nagy szám, az egyénre jutó mennyiség nem volt túl magas, mintegy 15 tabletta fejenként. Ez arra utal, hogy bár a Pervitin jelen volt a német katonák életében, sokan közülük valószínűleg soha nem találkoztak vele, vagy legalábbis nem használták rendszeresen. Időközben ismét felmerültek aggodalmak a Pervitin nem kívánatos mellékhatásairól ( a serkentő hatás elmúlása után, súlyos fáradság, álmosság, gyengeség ) és a függőség kialakulásáról, ennek ellenére nem vonták meg a katonáktól.

Pihenő német katonák

Érdekesség: A Pervitin a második világháború alatt számos néven volt ismert a német hadseregben. Ezek közé tartozott a páncélos csokoládé (“Panzerschokolade”), a stuka-tabletták (“Stuka-Tabletten”) vagy a Hermann-Göring kapszulák (“Hermann-Göring-Pillen”).

Egy második világháborús német Hermann Goering Tankers csokoládégyár felirata. Ez a gyár pervitines csokoládét gyártott. A felirat piros és fehér színekkel zománcozott, a szöveg a következő: ZOTTER Panzerschokolade Mit Lorbeer und Pervitin Handgeschopft in den Hermann-Goring-Schokoladcwerken, ami fordításban: Babérral és pervitinnel ( metamfetamin ). Kézzel készített a Hermann Göring csokoládégyárban. ( A kép forrása: invaluable.com, Antique Arena Inc, 2023. szeptember 09Brooklyn, NY, USA )

Az orosz fronton azonban a Wehrmacht lendülete, a Pervitin ellenére is megtört 1941-ben. A szovjet ellenfelekkel szemben a villámháborús stratégiák nem bizonyultak hatékonynak, és az elesett német katonák száma egyre nagyobb lett. A szovjetek folyamatosan tudtak tartalékokat mozgósítani, aminek következtében a német alakulatok lassan visszaszorultak. Mindeközben Hitler egészségi állapota is romlott, és Dr. Morell egyre nagyobb adagokban kezdte alkalmazni a gyógyszereket, hogy fenntartsa a vezető állapotát. A vele folytatott intenzív orvosi kezelés során Morell nem csak vitaminokat és májvédőket, hanem stimulánsokat és serkentőket is adott neki. Ezt biztosan tudjuk, és azt is, hogy a vezérkar körültekintően figyelte Hitler és Morell kapcsolatát, és néhányan megpróbálták megakadályozni a doktor túlzott befolyását, de Hitler ragaszkodott hozzá. Ez az összefonódás a gyógyszerekkel jelentős hatással lehetett a döntéshozatali képességére és a vezetői stílusára is.

Érdekesség: A második világháború idején a szövetségesek sem maradtak el a németektől a teljesítményfokozók használatában. Az amerikai katonák napi adagban 10 amfetamin tablettát kaptak, amit konzervekkel, élelmiszerekkel, cigarettával és rágógumival együtt kaptak. Ezeket a tablettákat az amerikai ejtőernyősök is használták a “D-Day” alatt, hogy különféle harci feladatokat oldjanak meg a német csapatok területén. A brit csapatok pedig 72 millió amfetamint használtak fel a háború alatt, különösen aktívan a Királyi Légierő pilótái.

Az utolsó próbálkozások, a D-IX 

A nácik célja az volt, hogy a hétköznapi katonákból, pilótákból és tengerészekből emberfeletti erővel rendelkező robotokat alakítsanak ki, és a Pervitin-nél hatékonyabb stimulánst hozzanak létre. Ennek jegyében kezdték el fejleszteni a D-IX kísérlet során a “csodatablettát”, amely a német katonák és tengerészek teljesítményét kívánta fokozni. A tabletta tartalmazott kokaint, pervitint és oxikodont, és kísérleti stádiumban alkalmazták a koncentrációs táborban. Helmut Heye német admirális különleges orvosi kutatócsoportot hozott létre a gyógyszer kifejlesztésére és tesztelésére, ami Kiel városában működött. A D-IX tablettát 1944-ben tesztelték először a  Sachsenhausen-i koncentrációs táborban. A második világháború alatt a náci rezsim különféle orvosi kísérleteket folytatott koncentrációs táborok foglyain. A foglyok olcsó “fogyóeszközöknek” számítottak a kísérletekhez, és a kábítószer-terjesztéssel kapcsolatos kísérleteket is rajtuk végezték.  A  Sachsenhausen-i táborban Odd Nansen, a híres sarki felfedező, Fridtjof Nansen fia is fogoly volt, és naplójában leírta a kísérletek borzalmait. A foglyoknak  20 kg-os terhet cipelve a hátukon, 90 kilométert kellett megtenni, megállás nélkül. Az ilyen kísérleteken részt vevő foglyokat “kábítószer-őrjárat” néven emlegették, és mindenki tudta vagy sejtette, hogy a nácik az emberi test energiájának megőrzésére szolgáló eszközöket tesztelnek rajtuk.

Végül….

A Pervitinnek bizonyítottan voltak pozitív hatásai, de a teljes kép vele kapcsolatban kérdéses. A szövetségesek pilótáinak tesztelése azt mutatta, hogy izgatottságot és nyugtalanságot okoz, valamint gyengíti az ítélőképességet. Példaként említik, ahogy egy teljes csapat adta meg magát az oroszoknak Leningrádnál, mert drogos pszichózisuk alatt véletlenül ellövöldözték a lőszereiket. A német légierő, a Luftwaffe katonái sem voltak olyan hatékonyak, amint azt a vezetők remélték. Gyakran dokumentálták, hogy a Pervitin nyugtalanságot, álmatlanságot és téveszméket okozott. Ennek ellenére a fogyasztás nem csökkent, és becslések szerint 1939 és 1945 között mintegy 200 millió tabletta fogyott el a német hadseregben. A Wehrmacht volt az első hadsereg a világon, amely drogokat alkalmazott a katonai sikerek eléréséhez. Ez a gyakorlat új korszakot nyitott a hadviselésben, és megmutatta, hogy a modern háborúban a katonák teljesítményét a kémiai szerek is jelentősen befolyásolhatják. Érdekes tény, hogy a Pervitin egészen 1988-ig mind a kelet-, mind a nyugatnémet hadsereg orvosi készletének része maradt.

A német foci válogatott bedrogozva nyerte meg a VB-t, és győzte le az “Aranycsapatot” 1954-ben?

A Pervitin, a második világháború után is több hadsereg teljesítményfokozóként rendszeresítette, de használata lassan kikopott, és az előállítása is a gyógyszergyárakból kisebb laboratóriumokba költözött. Japánban a Philopon néven ismert szer a háborúban terjedt el, majd a maffia birtokába került a háború után. Az 1950-es koreai háborúban az amerikaiak a Splash-t használták, ami heroin és amfetamin koktélja volt, hasonló hatással, mint a Pervitin. 1953-ban Hermann Buhl osztrák hegymászó a Pervitinnek köszönhetően hódította meg a Nanga Parbat csúcsát a Himalájában. 1954-ben a német futball-válogatott megnyerte a svájci világbajnokságot, valószínűleg a Pervitin jelentős támogatása mellett, ami ekkor már “rakéta-üzemanyag” néven volt ismert. A FIFA 1966-ban doppingellenes küzdelem miatt korlátozásokat vezetett be, de a németek szinte “legálisan” használhatták a Pervitint a magyarok ellen is. Az alábbi videót érdemes megnézni. Röviden, de jól foglalja össze a fentieket. Bár a készítő vét egy hibát, amit a kommentekben javítanak is. A videóban NDK-t említ hibásan, az NSZK helyett.

 

Felhasznált források

Norman Ohler, “Totális kábulat: Drogok a Harmadik Birodalomban”

topwar.ru, Psychostimulants and drugs in the service of the Third Reich

Hirdetés


Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?


Legfrissebb bejegyzések