Négy év mészárlás! A gombe-i csimpánzok brutális polgárháborúja hatalomért, területekért, kegyetlen gyilkosságokkal, nemi erőszakkal, a teljes őrületig!

A Gombe Stream Nemzeti Park Tanzánia szívében található, és elképesztő természeti szépséggel büszkélkedhet. A park meredek völgyei, változatos erdei növényzete és gazdag állatvilága teszi különlegessé ezt a területet. Mivel csak hajóval lehet elérni, elszigeteltsége hozzájárul ahhoz, hogy ökoszisztémája egyedülálló és viszonylag érintetlen maradjon. A park nyugati határán húzódó Tanganyika-tó csábítja a látogatókat, akik több tucatnyi trópusi halfaj között merülhetnek el a vízben. Azonban a Gombe Stream Nemzeti Park egyik legkiemelkedőbb jellegzetessége a csimpánzpopuláció, amely Jane Goodall kutatásai révén vált ismertté az 1970-es években.

Gombe csimpánzok háborúja ( Gombe Chimpanzee War, 1974-1978 )

Jane Goodall története az 1960-as években kezdődött, ekkor kezdte  megfigyelni a csimpánzokat. Akkoriban a csimpánzokat általában békés és erőszakmentes lényeknek tekintették. Goodall alapos kutatásai azonban feltárták a csimpánzok viselkedésének összetettségét, beleértve az erőszakos cselekedetekre való képességüket, a politikai szövetségek kialakítását és a területi vitákat. Megfigyelte, hogy a Gombe csimpánzai vadászcsapatokat szerveztek, amelyek kisebb majmokat ejtettek el, és a brutalitás meglepően magas fokát mutatták.

Etetőállomás, ahol Goodall a Gombe csimpánzokat etette ( A kép forrása: en.wikipedia.org ) 

Ezek a főemlősök olyan közösségekben éltek, amelyeket a park természetes domborzata osztott meg, és amelyek akár negyven fős csoportokból is állhattak. A gombei csimpánz polgárháború vagy csimpánzháború néven ismert konfliktus 1974-ben robbant ki, de gyökerei évekig visszanyúltak. Az 1960-as évek végén a gombei Kasakela csimpánztörzs egységes csoportot alkotott, amelyet az alfahím, Leakey vezetett. Leakey 1970-es halála után hatalmi harc bontakozott ki a törzsön belül. Humphrey, egy domináns, de nem különösebben kiemelkedő csimpánz lett Leakey utódja, azonban két testvér, Charlie és Hugh vitatni kezdte Humphrey tekintélyét, ami végül a Kasakela törzs megosztottságához vezetett.

Eredeti kép Humphrey-ról ( a “maffiavezérről” ), aki a csoport alfahímje, és egyik legkegyetlenebb gyilkosa volt a konfliktus idején. ( A kép forrása: Teleki Géza )

Humphrey frakciója északon maradt, míg Charlie és Hugh egy szakadár csoportot vezetett délre, megalakítva a Kahama törzset. A két csoport évekig élt együtt növekvő feszültséggel. A háború 1974 januárjában robbant ki, amikor Humphrey és társai megtámadták a Kahama törzs egyik tagját, Godit, aki táplálkozott. Váratlanul “lefogták” majd verni kezdték ( kövekkel is ), és bár sikerült megszöknie, soha többé nem látták ( minden bizonnyal elpusztult pár napon belül ). Ez volt az első feljegyzett eset, hogy csimpánzok megölték egyiküket, ami meglepő és sokkoló felfedezés volt Goodall és csapata számára. A gyilkosság után valóságos örömünnepbe kezdtek a csoport tagjai. A mészárlás végül a “teljes őrületig” tartott. Addig amíg Humphrey csoportja módszeresen megtizedelte a Kahama hímeket, végül az összes férfi tagot kegyetlen brutalitással megölte. Olyanokat, akikkel együtt nőttek, fel, és pár évvel ezelőtt még együtt éltek békében. A kasakelák később a nőstényekre fordították figyelmüket. Néhányukat megölték, másokat elüldöztek, a többieket pedig először megerőszakolták ( igen jól olvasod! ), majd beolvasztották saját csoportjukba.

Goodall megállapításait kezdetben szkepticizmus övezte, kritikusai azzal vádolták, hogy antropomorfizálta a csimpánzok viselkedését. Azonban későbbi tanulmányok megerősítették, hogy az ilyen erőszakos viselkedés és a területi háborúk nemcsak a Gombéra jellemzőek, hanem más afrikai csimpánzközösségekben is megfigyelhetők. Ezek a kutatások rávilágítottak a csimpánzok társadalmi struktúráinak összetettségére és mély evolúciós gyökereire. Miután a Kahama törzset teljesen megsemmisítették, a kasakelák átvették területüket, de győzelmük rövid életű volt. Egy nagyobb csimpánz csoport, a Kalande, elfoglalta az új területet, és a Kasakela törzs kénytelen volt visszahúzódni eredeti helyére, ezzel lezárva a konfliktust 1978-ra.

Mi lehetett a magyarázat?

Az évek során számos szakértő, tanulmány próbált magyarázatot ( How Infighting Turns Toxic for Chimpanzees, vagy Unveiling the Secrets of the Gombe Chimpanzee War: Exploring Primate Conflict and Behavior vagy The Gombe Chimpanzee War – violent four-year civil war for territory involved kidnapping, rape, and murder ( 1974 ) ) találni erre a különös eseményre. A legelfogadottabb elmélet ma az, hogy a konfliktus gyökere Leakey, az egykori alfahím halálához vezethető vissza. Leakey 1970-ben hunyt el, és utódja a hierarchiában Humphrey lett. Humphrey erős és gyakran agresszív egyed volt, ám gyengesége megmutatkozott, amikor a ranglétrán mögötte következő hímekkel, Charlie-val és Hugh-val került szembe. Ezzel egyidejűleg a csimpánzközösségben különös helyzet alakult ki: túl sok hím volt a nőstényekhez képest, ami belső feszültséget eredményezett. Ez a folyamat végül Charlie és Hugh elszakadásához vezetett, és több társuk is csatlakozott hozzájuk. A csimpánzok társadalma rendkívül összetett. Bár minden csoport élén egy alfa hím áll, aki előnyben részesül a nőstények és a táplálék tekintetében, hatalma nem tekinthető teljes mértékben egyeduralkodónak. A hím csimpánzoknak szövetségesekre van szükségük, és a csoportok közötti kapcsolatok nagyon összetetté válhatnak. A szakértők szerint visszatekintve nem nehéz megérteni, miért csatlakoztak egyes egyedek Hugh és Charlie vagy Humphrey oldalához; korábbi kapcsolataik alapján döntöttek így.

Jane Goodall egy ablak közelében ül, ahol egy csimpánz eszik a sydney-i Taronga Állatkert kifutójában. ( A kép forrása: AP Photo/Rick Rycroft )

Goodall részletes dokumentációja a gombei csimpánzháborúról példátlan betekintést nyújtott a csimpánzok társadalmi dinamikájába, és bár kezdetben vitatott volt, munkája ma már a főemlős viselkedés tanulmányozásának alapköve. A gombei háború rávilágított arra, hogy a csimpánzok világa nem sokban különbözik a miénktől, és náluk is előfordulhatnak véres konfliktusok, amelyeket a “politikai” viszonyok alakítanak.