„A mosolygós pápa”, aki mindössze 33 napig vezette a katolikus egyházat ( I. János Pál pápa, 1978 )

I. János Pált, a „mosolygós pápát” mindössze 33 napos pápasága tette emlékezetessé, amely a modern egyháztörténet egyik legrövidebb pontifikátusa volt. Bár uralkodása rendkívül rövid ideig tartott, emlékét máig őrzi az egyetlen, életében kibocsátott ezüst emlékérme, valamint a halálát övező, máig vitatott körülmények. Rövid egyházfői szerepvállalása nyomán számos összeesküvés-elmélet született, amelyek újra és újra felbukkannak a róla szóló történeti diskurzusban.

A Vatikán Állam 1929-es megalakulása óta minden pápa arcképe megjelent a helyi kibocsátású pénzérméken. A leghosszabb ideig uralkodó egyházfő, II. János Pál pápa – aki 26 éven át vezette az egyházat – volt az, aki a legtöbbször szerepelt a vatikáni érméken. Elődje, I. János Pál pápa viszont 1929 óta a legrövidebb ideig hivatalban lévő egyházfő volt, mivel mindössze 33 nappal a megválasztása után elhunyt. Rövid pontifikátusa miatt nem került sor arra, hogy arcképét hivatalos vatikáni pénzérmére verjék. Halálát követően azonban a Vatikán mégis kibocsátott egyetlen emlékérmét az ő arcképével. Ez az emlékérme ezüstből készült, átmérője 31,5 mm, súlya 14,6 gramm, névértéke 1000 líra, és mindössze 198 500 példányban verték.

Vatikán, 1000 líra 1978 ( A kép forrása: katzauction.com )

 A „Mosolygó pápa”

I. János Pál pápa ( született Albino Luciani, 1912. október 17. – 1978. szeptember 28. ) a Katolikus Egyház feje és a Vatikánvárosi Állam “uralkodója” volt 1978. augusztus 26-tól egészen haláláig, mindössze 33 napig. Pontifikátusa a pápai történelem egyik legrövidebbje volt, és ez vezetett ahhoz, hogy 1978 lett a legutóbbi év, amikor három pápa is uralkodott – ilyenre legutóbb 1605-ben volt példa. I. János Pál volt az utolsó olasz származású pápa, lezárva ezzel egy sorozatot, amely 1523-ban VII. Kelemen megválasztásával kezdődött. Az 1978. augusztusi konklávé előtt, amely megválasztotta, Luciani többeknek kifejezte, hogy nem kíván pápa lenni, sőt azt is mondta, hogy ha megválasztják, visszautasítja a tisztséget. Ennek ellenére, amikor a bíborosok őt választották, kötelességének érezte az elfogadást. Ő volt az első pápa, aki kettős nevet vett fel – a „János Pál” nevet –, ezzel tisztelegve két közvetlen elődje, XXIII. János és VI. Pál előtt. Megválasztását követően elmondta, hogy hálás XXIII. Jánosnak, aki püspökké, és VI. Pálnak, aki bíborossá nevezte ki. Emellett ő volt az első pápa, aki nevéhez hozzátette az „I.” sorszámot, így önmagát „az Elsőnek” nevezve. 1978. szeptember 28-án este 10 óra körül a pápa értesült arról, hogy néhány fiatal neofasiszta tüzet nyitott egy csoport fiatalra, akik a L’Unità című kommunista újságot olvasták a párt egyik római irodája előtt. Egy fiú meghalt, egy másik súlyosan megsebesült. A pápa így sóhajtott fel John Magee püspöknek: „Még a fiatalok is egymást gyilkolják.” Ezután visszavonult szobájába, hogy ágyban olvassa Kempis Tamás Krisztus követése című művét. 1978. szeptember 29-én – pápasága 35. napján – I. János Pál holtan feküdt az ágyában. Az éjjeli lámpa még égett, olvasnivaló volt mellette. Valószínűleg előző este szívrohamot kapott. A hír bejelentése után Bolívia hatnapos, Spanyolország, Zaire és Libanon háromnapos, míg a Dominikai Köztársaság kétnapos gyászt rendelt el. Temetését 1978. október 4-én tartották a Szent Péter téren, Carlo Confalonieri bíboros celebrálta. Búcsúbeszédében a pápát „felvillanó üstököshöz” hasonlította, aki rövid ideig világította be az Egyházat. Testét a Vatikáni Grottákban helyezték örök nyugalomra. Halálát illetően több összeesküvés-elmélet is napvilágot látott.

I. János Pál pápa első megjelenése megválasztása után, 1978. augusztus 26-án ( A kép forrása: en.wikipedia.org )

A 2018-as “elméletek”

Stefania Falasca újságíró, egyben a boldoggá avatási eljárás alelnöke, 2017-ben Luciani pápa – Egy halál krónikája címmel jelentette meg könyvét, amelyben új részleteket közölt: a pápa már halála előtt mellkasi fájdalmakra panaszkodott, de nem tartotta fontosnak, és megtiltotta, hogy orvost hívjanak. Falasca, a szemtanú nővérekkel készített interjúi és a Vatikáni Apostoli Levéltár dokumentumai alapján megerősítette, hogy I. János Pál 1978. szeptember 28-án késő este szívroham következtében hunyt el. Pietro Parolin bíboros államtitkár a könyv előszavában „noir típusú rekonstrukcióknak” nevezte az összeesküvés-elméleteket. Hangsúlyozta, hogy a pápa hirtelen halála számtalan teóriát, gyanút és feltételezést szült, de ezek inkább véleményeken alapulnak, nem tényeken. Falasca idézi Margherita Marin nővér 2009-es tanúvallomását is, aki Vincenza Taffarel nővérrel együtt találta meg a pápa holttestét 1978. szeptember 29-én reggel. A pápa szokása volt, hogy reggel a sekrestyében kávézott, majd a kápolnában imádkozott. Vincenza nővér 5:15-kor észrevette, hogy a kávéhoz nem nyúlt, és mivel ez szokatlan volt, keresni kezdte. Többszöri kopogás után belépett a szobába, és így kiáltott: „Szentatya, ne tréfálkozzon velem ilyeneket!” – mivel maga is szívbeteg volt. Marin nővér a folyosón maradt, de hallotta az előbbit. Amikor belépett, a pápa keze már hideg volt, és sötét körmök tűntek fel neki. A nővérek elmondása szerint a Vatikán kezdetben tévesen állította, hogy a titkárok ( John Magee és Diego Lorenzi ) találták meg a pápát. Marin nővér tanúsága szerint I. János Pál „halovány mosollyal az arcán” feküdt az ágyban: a lámpa világított, két párna támogatta a hátát, lábai kinyújtva, kezei a takarón, még pizsamában volt, és gépelt lapokat tartott a kezében. Feje kissé jobbra fordult, szeme részben csukva, szemüvege az orrán pihent. A halála előtti este 7:30 körül – a vesperás idején – erős mellkasi fájdalmat érzett, de tiltakozott az ellen, hogy orvost hívjanak. Renato Buzzonetti orvos csak a pápa halála után értesült az esetről. A könyv azt is feltárta, hogy még a II. János Pál megválasztását megelőző konklávé előtt a bíborosok írásos kérdéseket küldtek azokat a szakembereknek, akik bebalzsamozták a pápát október 10-11. között, hogy kizárják az erőszakos halál lehetőségét. Buzzonetti doktor 1979. október 9-én írt jelentésében leírta, hogy a fájdalom a szegycsont felső részénél jelentkezett. Margherita nővér 2017 végén, Bellunóban tett nyilatkozata szerint a pápa halála estéjén még félórás telefonbeszélgetést folytatott Giovanni Colombóval, és azt mondta neki, hogy azt szeretné, ha Egidio Viganò szalézi szerzetes lenne az utódja a velencei pátriárkai székben. Két utódja, II. János Pál és XVI. Benedek is meleg szavakkal emlékezett meg róla beszédeikben. Olaszországban a „Mosolygó pápa” ( Il Papa del Sorriso ) és „Isten mosolya” ( Il Sorriso di Dio ) néven vált ismertté. A Time magazin és más sajtóorgánumok gyakran „a szeptember pápája” néven emlegették. Hazájában, Olaszországban gyakran nevezik egyszerűen „Luciani pápának”, hogy megkülönböztessék névrokon utódjától, II. János Pál pápától. Születési helyén, Canale d’Agordóban múzeumot hoztak létre az emlékére, amely élete és rövid pontifikátusa előtt tiszteleg. II. János Pál pápa 2003. november 23-án Isten szolgájává nyilvánította őt – ez az első lépés a szentté avatási eljárásban. Ferenc pápa 2017. november 8-án elismerte hősi erényeit, és tiszteletreméltóvá ( Venerabilis ) nyilvánította. Végül 2022. szeptember 4-én maga Ferenc pápa vezette le boldoggá avatási szertartását.

De milyen ember is volt ő? 

I. János Pált kiváló kommunikátorként és íróként tartották számon. Még bíborosként írta meg Illustrissimi című könyvét, amely fiktív levelek gyűjteménye történelmi és kitalált személyekhez. A máig elérhető levelek címzettjei között ott találjuk Jézust, Dávid királyt, Figarót, a borbélyt, Mária Terézia császárnőt és Pinokkiót is. Más leveleket olyan hírességek „kaptak”, mint Mark Twain, Charles Dickens vagy Christopher Marlowe. I. János Pál jól tájékozott ember volt, reggelenként több újságot is elolvasott – köztük egy Veneto tartományból származót – mielőtt megkezdte volna napi teendőit.

Személyes melegsége és közvetlensége sokakat lenyűgözött. Voltak, akik intellektuálisan nem tartották elég erősnek a pápai tisztséghez, ám David Yallop ( In God’s Name ) szerint ezeket a véleményeket a Vatikánon belüli ellenlábasai terjesztették, akik ellenezték Luciani reformelképzeléseit. John Cornwell szavaival: „leereszkedő hangnemben bántak vele”; egy magas rangú egyházi személy például így gúnyolódott: „olyan, mintha Peter Sellerst választották volna meg.” Kritikusai például azt is felrótták neki, hogy prédikációiban Pinokkió is szerepelt, ellentétben XII. Pius vagy VI. Pál teológiailag mély beszédeivel. Látogatók gyakran számoltak be magányosságáról és elszigeteltségéről. Ő volt az első olyan pápa hosszú idő óta, aki sem diplomáciai, sem a római kúriában betöltött szereppel nem rendelkezett korábban – ellentétben XI. Piusszal, XXIII. Jánossal, XII. Piusszal vagy VI. Pállal.

Személyisége azonban kettős hatást gyakorolt: egyrészt megtestesítette a melegszívű, kedves és szelíd egyházfőt, aki az egész világ szívét meghódította. Ez az imázs már a megválasztása utáni első megjelenésekor kialakult, amikor szavak nélkül, pusztán a jelenlétével megnyerte a Szent Péter téren összegyűlt tömeget. A média különösen érzékenyen reagált közvetlenségére. Rendkívül jó szónoknak is tartották.

Közeli munkatársai szerint egyáltalán nem volt naiv idealista, ahogyan kritikusai állították. Giuseppe Caprio, a pápai államtitkárság helyettes vezetője szerint I. János Pál gyorsan elfogadta új szerepét, és magabiztosan végezte feladatait. Bár a pápaság kilátása kezdetben megrémítette, és több bíborosnak kellett bátorítania, hogy elfogadja a tisztséget, végül lemondott a hagyományos, több mint ezeréves pápai koronázásról és a tiara viseléséről is. Ehelyett egyszerűsített beiktatási szentmisét választott. Jelmondatául a Humilitas ( azaz „Alázat” ) latin szót választotta. Az augusztus 27-i Angelus imádságában – pápasága első teljes napján – az egész világot megérintette természetes barátságossága.

Margherita Marin nővér, aki I. János Pál idején a Vatikánban szolgált, 2017 végén elmondta, hogy a pápa beengedte a nővéreket a lakosztályához tartozó kápolnába a reggeli misékre – ellentétben VI. Pállal, aki csak titkárainak engedélyezte a részvételt. Marin azt is hozzátette, hogy Luciani a velencei nővérekkel gyakran saját tájszólásukban, a velencei nyelvjárásban beszélt, hogy ezzel is oldja a távolságot, és megkönnyítse a kapcsolatteremtést. A nővér szerint a pápa humora is közismert volt: ha meglátta saját fényképét az újságban, gyakran viccelődött így: „Nézzétek csak, hogy nézek ki rajta!”

Felhasznált forrás: en.wikipedia.org, Pope John Paul I