1991. december 26-án megszűnt a Szovjetunió, a világ második legnagyobb szuperhatalma, amely 74 éven át a kommunista rendszer zászlóshajója volt. Ezzel véget ért a hidegháború, a Kelet és Nyugat között húzódó, több évtizedes ideológiai szembenállás. A helyén megszületett az új, független Orosz Föderáció – ám a birodalom széthullása korántsem volt békés. A gazdasági válság, Gorbacsov reformjai, a csernobili katasztrófa és a tagköztársaságok függetlenedési törekvései végül 18 államot vezettek az önállóság útjára. Ukrajna számára ez a folyamat különösen drámai volt, hiszen az ország területén maradt a szovjet nukleáris arzenál jelentős része. Az önálló Ukrajna ezzel hirtelen a világ harmadik legnagyobb atomfegyver-hatalmává vált. Ám alig néhány évvel később Kijev úgy döntött: lemond a fegyverekről, és csatlakozik az atomsorompó-egyezményhez.
A Szovjetunió felbomlásakor Ukrajna területén mintegy 1700 nukleáris robbanófej, 33 stratégiai bombázó és közel 180 interkontinentális rakéta állomásozott. Bár ezek a fegyverek technikailag még orosz irányítás alatt maradtak, 1992-ben Ukrajna vezetése megpróbálta átvenni a felettük való ellenőrzést. A katonai parancsnokok azonban megosztottak voltak, ami komoly politikai bizonytalansághoz vezetett. 1992-ben Ukrajna, Oroszország, Fehéroroszország és Kazahsztán aláírta a Lisszaboni Jegyzőkönyvet, amely korlátozta a hadászati fegyverek számát. Kijev azonban kezdetben nem akarta teljes mértékben végrehajtani az egyezményt: sok ukrán politikus attól tartott, hogy a nukleáris elrettentés hiányában az ország kiszolgáltatottá válik Oroszországgal szemben. Az Egyesült Államok 175 millió dolláros támogatást ajánlott a leszerelés elősegítésére, de a vita csak 1994 elején zárult le, amikor megszületett a Háromoldalú Nyilatkozat, majd a Budapesti Memorandum.
Bill Clinton amerikai elnök, Borisz Jelcin orosz elnök és Leonyid Kravcsuk ukrán elnök a Háromoldalú Nyilatkozat aláírása után, Moszkvában, 1994. január 14-én. ( A kép forrása: az Egyesült Államok kormányának felvétele, William J. Clinton Elnöki Könyvtár )
A Budapesti Memorandumot 1994. december 5-én írta alá az Egyesült Államok, Oroszország és az Egyesült Királyság. A dokumentum garantálta Ukrajna függetlenségét, határait és biztonságát, cserébe azért, hogy az ország teljes mértékben lemond atomfegyvereiről. A garanciák szerint egyik aláíró fél sem alkalmazhatott volna erőt Ukrajna ellen, sem katonailag, sem gazdasági nyomásgyakorlással. 2001-re Ukrajna befejezte a leszerelést: az összes robbanófejet és rakétát Oroszországba szállították, a silókat pedig megsemmisítették. Ukrajna ezzel a világ első és mindmáig egyetlen olyan állama lett, amely önként adta fel működő nukleáris arzenálját. A döntést akkor racionálisnak tartották: az ország nem rendelkezett önálló urándúsító kapacitással, a rakéták indítórendszere orosz ellenőrzés alatt volt, és a fenntartásuk anyagilag is lehetetlen lett volna a gazdasági válsággal küzdő állam számára. Azonban az elmúlt évek eseményei – különösen Oroszország 2014-es Krím-félszigeti annektálása, majd a 2022-ben megindított invázió – sokakban kétséget ébresztettek. Egyre több ukrán politikus és elemző érzi úgy, hogy a Budapesti Memorandum nem védte meg az országot. Többen úgy vélik, Ukrajna túlságosan „romantikusan” bízott a nemzetközi ígéretekben.
A volt védelmi miniszter, Andrij Zahorodnyuk így fogalmazott: „Mi mindent odaadtunk – és semmit sem kaptunk érte. Most, ha valaki újabb papírt akar velünk aláíratni, csak annyit mondunk: köszönjük, de már volt egy ilyenünk korábban.”
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
1849-ben dobták piacra az Amerikai Egyesült Államokban a Mrs. Winslow’s Soothing Syrup nevű gyógyszert, melyet nagyon hatásosnak tartottak a síró csecsemők lenyugtatására, illetve a fogzó kicsik csillapítására. Az USA-ban és az Egyesült Királyságban széles körben reklámozott szer morfint tartalmazott, és egészen 1930-ig forgalmazták.
Egy ukrán tiszt egy megsemmisített rakétasilót vizsgál Pervomaiszk közelében, Ukrajnában, 2001-ben. ( A kép forrása: Gleb Garanich / Reuters )
Mások – mint Volodimir Tolubko volt rakétabázis-parancsnok – már a ’90-es évek elején is óvtak a teljes leszereléstől, mondván: Ukrajnának legalább minimális nukleáris elrettentő erőt kellett volna fenntartania. A nemzetközi szakértők között is megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint a líbiai és iráni példák is azt bizonyítják, hogy a nukleáris fegyverekről való lemondás nem garantál biztonságot – míg Pakisztán vagy Észak-Korea éppen ezek birtokában kerülte el a külső beavatkozást. Mások viszont hangsúlyozzák: az atomfegyverek nem oldják meg a mélyebb politikai és biztonsági problémákat, és egy nukleáris Ukrajna sem lenne feltétlenül biztonságosabb.
A Harvard Egyetem ( Belfer Központ ) kutatója, Mariana Budjeryn így fogalmazott: „A lényeg az: voltak fegyvereink, feladtuk őket, és most nézzük, mi történik. De Ukrajna 1994-ben helyesen döntött – nemcsak saját, hanem az egész világ érdekében.”
Ukrajna döntése, hogy lemond a nukleáris fegyverekről, a hidegháború utáni korszak egyik legfontosabb és legnemesebb lépése volt. A világ biztonságosabb lett tőle – legalábbis egy időre. Ám az orosz agresszió fényében ma sokan megkérdőjelezik, vajon a Budapesti Memorandum ígéretei valaha is beteljesülnek-e. A történelem ítélete még nem született meg – de az bizonyos, hogy Ukrajna döntése a béke melletti elkötelezettség szimbóluma marad, még ha ezért ma súlyos árat is fizet.
Hirdetés
Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?