A Brit-szigeteken, különösen Skóciában, Észak-Angliában és Walesben sajátos népi hagyomány él: az úgynevezett „pénzfák” vagy „kívánságfák” ( angolul: coin trees ). Ezek olyan fák vagy fatörzsek, amelyekbe az emberek érméket vernek, abban a hitben, hogy ezzel kívánságaik teljesülnek, vagy betegségeik elmúlnak. A szokás, amelynek gyökerei egészen a 18. századig nyúlnak vissza, máig fennmaradt, és napjainkban is sok helyen megfigyelhető – noha a természetvédők már aggódva figyelik a terjedését.
A hagyomány eredete és jelentése
A pénzfák eredete a kelta pogány rítusokig nyúlik vissza, ahol a természethez kapcsolódó áldozati helyek gyakran szolgáltak gyógyító, szerencsehozó célokat. A pénzérmék a modern időkben a korábbi textil- és élelmiszeráldozatok helyét vették át, akárcsak a „clootie well” szent kutak esetében, ahol a betegek ruhadarabjaikat vagy kendőiket hagyták hátra gyógyulás reményében. A hiedelem szerint, ha valaki pénzt ütött egy fába, betegsége elhagyta őt, és ha más kivette volna azt az érmét, az a betegség rá szállt volna.
A legöregebb ismert pénzfa: Skócia nyugati partján, az Isle Maree nevű kis tó-szigeten található. Már 1863-ban is feljegyezték, hogy a látogatók aprópénzeket nyomtak a szigeten álló, tekintélyes tölgyfa törzsébe. A fa mellett egy szent forrás fakadt, amelynek vizéről úgy tartották, hogy képes meggyógyítani a lelki vagy mentális betegségeket. A gyógyulásért hálából a helyiek és zarándokok érméket ütöttek a fa kérgébe.
Az elpusztult Isle Maree “pénzfa” ( A kép forrása: mountainandseascotland.blogspot.com )
A 19. század végére a szokás már nemcsak a gyógyulásról, hanem kívánságok teljesüléséről is szólt. A hagyomány híressé vált, amikor Viktória királynő 1877-es látogatása alkalmával maga is beütött egy pénzérmét a fába. Ez a tölgy ma is a skót néphagyomány egyik különleges emlékhelye, és a „kívánságfák” legkorábbi ismert példájaként tartják számon. A 19. és 20. század fordulóján a pénzfák szokása Írországban és Skóciában is elterjedt, majd a 21. század elején újjáéledt. A természetvédők azonban aggodalommal figyelik, mert a fémek és a szögelések károsíthatják a fákat és az erdei ökoszisztémát.
A pénzfák elterjedése
Számos ismert példát találunk szerte Nagy-Britanniában:
-
Aira Force ( Cumbria ) – az egyik legismertebb pénzfa, ahol a turisták sorban állnak, hogy érmét verjenek a fába. A folklorista Ceri Houlbrook megfigyelése szerint a szokás ma már inkább utánzásból, divatból történik, mintsem vallási hitből.
-
Ardmaddy House ( Argyll, Skócia ) – itt egy galagonya törzsét borítják az érmék; ez a fafaj hagyományosan a termékenységgel áll kapcsolatban.
-
Isle Maree ( Loch Maree, Skócia ) – az egyik legrégebbi és legszentebb hely, ahol a kívánságfa egy tölgy volt. A fa mellett található Szent Maelrubha gyógyító forrása, ahol évszázadokon át áldozatokat mutattak be, sőt még bikákat is feláldoztak a 18. századig. A hagyományt még Viktória királynő is megörökítette naplóiban, miután 1877-ben ellátogatott a helyszínre.
-
St. Fintan’s Well ( Laois megye, Írország ) – egy öreg juharfát vertek tele ír pénzérmékkel, miután a mellette lévő forrás eltűnt, majd a fa közepében újra megjelent a víz.
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
1816-ban nem volt nyár a Földön. A "Dido building Carthage" című William Turner festményen egy szokatlanul ragyogó Napot láthatunk. Talán a művész így próbálta meg ábrázolni az indonéz Tambora vulkán kitörése miatt keletkező szokatlan fényhatásokat. 1815 áprilisában szokatlan természeti katasztrófa következett be a Földön: a Tambora vulkán kitörése annyi gázt és hamut lövellt a légkörbe, ami éghajlatváltozást okozott az egész bolygón. 1816-ot ezért nyár nélküli évnek nevezik, és a mai napig ez volt a leghidegebb év az emberiség történelme során, amióta csak dokumentáljuk az időjárási megfigyeléseket. A hőmérséklet világszerte csökkent, ami hatalmas terméskiesést, állatpusztulást és globális élelmiszerhiányt okozott. A tudósok szerint az abnormális hideg oka az 1815-ös indonéz vulkánkitörés, valamint számos más nagyobb kitörés volt 1808 és 1814 között. A légkörben felhalmozódott jelentős mennyiségű hamu következtében kevesebb napfény jutott át a sztratoszférán. Több hónapba telt, mire a hamu teljesen szétterjedt a Föld légkörében, így az 1815-ben bekövetkezett hatalmas kitörés hatása ebben az évben még nem is volt igazán észlelhető Európában, 1816 márciusában azonban már annál inkább, amikor nem érkezett a tavasz, hanem továbbra is szokatlanul télies maradt a hőmérséklet. Áprilisban és májusban rengeteg hó, eső és jégeső esett, júniusban és júliusban pedig nulla fok alatti hőmérsékletek voltak az Egyesült Államokban: New Yorkban és New Englandben a hó is esett. Németországot szokatlanul erős viharok sújtották ebben az évben, sok folyó kiöntött, Svájcban pedig az év minden hónapjában esett a hó. -
Ingleton Waterfalls Trail ( Yorkshire) – itt egy 11 méter hosszú fatörzs minden négyzetcentimétere be van borítva érmékkel; a helyszínen táblát is elhelyeztek „A pénzfa” felirattal, amely a babona jelentését magyarázza.
Emellett több más helyszínen is találkozhatunk hasonló fákkal: a Lake Districtben ( Tarn Hows ), az Exmoor Nemzeti Parkban ( Tarr Steps ), a Bolton Abbey környékén, vagy a North Yorkshire-i Ingleborough Természetvédelmi Ösvényen.
A hagyomány újjáéledése és következményei
A 21. század elején a pénzfák újra népszerűvé váltak, főként a közösségi média hatására. A brit Nemzeti Alap ( National Trust for Scotland ) 2019-ben már aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a szokás „divattá” vált, és sok fa emiatt károsodott. Több élő fa is elpusztult, miután érmékkel szinte teljesen borították a törzsét – egyes esetekben a fémek mérgező hatása miatt. Ennek ellenére sok helyen ma is folytatódik a hagyomány: az emberek a lehullott törzsekbe vagy kivágott rönkökbe verik az érméket, így a természet és a fém különös, látványos egyveleget alkot.
A legtöbb érmével borított pénzfa: Angliában, a Yorkshire megyében található Ingleton-vízesés ösvényén áll. Itt egy 11 méter hosszú keményfa rönk fekszik a folyópart mentén, amelyet több mint 48 000 érme borít – minden egyes centiméterét réz- és ezüstpénzekkel verték tele a látogatók.
Érmék a kívánságfába ágyazva az Ingleton-vízesés ösvényén, a Yorkshire Dales-ben. ( A kép forrása: Derek Rowley, dcccuk.com )
A legtöbb érme kétpennys, de akadnak köztük fontérmék és külföldi valuták is. A fa mellett tábla hívja fel a figyelmet a hagyományra: „A pénzfa – tényleg a fán terem a pénz? A legtöbb érme ebben a fában 2 pennys. Találsz köztük régi pénzeket is? Egyesek szerint ha beütsz egy érmét a fába, az szerencsét hoz.” Ez a különleges rönk ma a világ egyik leglátványosabb pénzfája, amely egyszerre őrzi a régi néphit és a modern turisták kívánságait.
A pénzfa mint modern szimbólum
A kívánságfák ma már nemcsak a gyógyulás vagy szerencse reményéről szólnak, hanem a közösségi élményről és az ősi hagyományhoz való kapcsolódásról is. A látogatók egyre gyakrabban hagynak modern pénznemeket, köztük eurókat és újabb brit érméket is, sőt néhol külföldi valutákat is felfedezhetünk a fatörzsekben.
Egy helyi lakos, Muerig Jones, aki 2011-ben talált rá egy ilyen fára, így emlékezett: „Először fogalmunk sem volt, miért vernek az emberek érméket a fába. Kis nyomozás után derült ki, hogy ez egy régi szokás, a ’wishing tree’ hagyománya. Csodálatos, hogy ennyi idő után is él.”
Bár a pénzfa-hagyomány mára inkább turistalátványosság, mint vallási szertartás, mégis őrzi azt a mágikus elképzelést, hogy a természet és az emberi vágyak között valamilyen titokzatos kapcsolat húzódik. Talán ezért maradt fenn ennyi évszázadon át – mert mélyen emberi az a vágy, hogy a természetben is nyomot hagyjunk, miközben reméljük, hogy az meghallgatja kívánságainkat.
Hirdetés
Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?