Hirdetés


Tegyük ezt is tisztába :) Mi a papírpénz, és a bankjegy közötti különbség?


A bejegyzés becsült olvasási ideje 4 perc

Ma, amikor egyre több ország bocsát ki műanyag-alapú bankjegyeket, a papírpénz kifejezés lassan elavulttá válik. Pedig a papírpénz nem is az a nagyobb címletű, pamut alapanyagú fizetőeszköz, amit a pénztárcánkban tartunk. A papírpénz egy gyűjtőfogalom, és minden, akár papíralapú, akár műanyagból készülő bankjegy őse. Tegyünk rendet a fejekben és az elnevezések közt, nézzük a pénz evolúcióját!

A kép forrása: wikipedia.org, National Museum van Wereldculturen, 1939, Holland-India, 10 Gulden

A pénz egyidős az emberrel, és ahogy az ember és a társadalmak, úgy a gazdaság és a pénz is fejlődött. A cserekereskedelmet felváltotta az árupénz, ezek közül pedig kiemelkedtek a nemesfémek. Kezdetben súlymérték formájában, később pedig a vert pénzérme tartalmazta az értéket: aranyat, ezüstöt. Eljött azonban a pillanat, amikor az arany és az ezüst kikerült a kezünkből, és megjelent a papír. Mi történt?

Kevés a fém

A váltásnak egyértelműen gazdasági okai voltak. Az árutermelés és a kereskedelem folyamatos fejlődésével párhuzamosan egyre több pénzre volt szükség a piacon. A pénz forgási sebessége nőtt, azaz a pénzérmék egyre gyorsabban cseréltek gazdát, de egy idő után ez sem tudta kielégíteni a szükségleteket, így kialakult a pénzhiány.

Logikus megoldás lett volna, ha az igényeknek megfelelően még több nemesfémet visznek el a pénzverdékbe, azonban az arany és az ezüst bányászatban nem történt olyan innováció, amely lehetővé tette volna nagyobb mennyiség termelését. A másik megoldás az lehetett volna, ha az emberiség, igazodva az adott mennyiségű nemesfémpénzhez, visszafogja az áruforgalmat, de ez ellentmond az egész folyamat, azaz a fejlődés logikájának. A pénzhiányt végül olyan eszközökkel sikerült orvosolni, amelyek meghatározták aztán az egész gazdasági berendezkedést. Ezeket az eszközöket hívjuk egységesen pénzhelyettesítőknek.

magyar nemesfém érmék.jpg

Magyar nemesfém pénzérmék, OTP Bank Pénzügytörténeti Gyűjtemény

Most akkor mit helyettesít?

A pénzhelyettesítő szó egy kicsit ellentmondásosnak hangzik, hiszen azt állítjuk, hogy ezek a pénzhelyettesítők lesznek majd a ma is használt pénz elődjei. De akkor mit helyettesítettek és hogyan? Ismerve a pénztörténet logikáját, már értjük, hogy a pénzhelyettesítők valójában a nemesfémet helyettesítették, hiszen ezt megelőzően az arany és az ezüst volt maga a pénz. Már a középkorban igyekeztek a nagyobb kereskedőházak elkerülni a nemesfém kockázatos mozgatását, elismervényeket bocsátottak ki, egyfajta nyugtákat, amik nagyon hasonló funkcióval bírtak.

Ezekben a nyilatkozatokban a kibocsátó elismerte, hogy a rendelkezésére álló, adott mennyiségű nemesfémet bizonyos feltételekkel átruházza üzleti partnereire. Az üzlet létrejöttével ez az elismervény beváltható volt az adott kereskedőnél. Így már az a papírdarab is rendelkezett ezzel a helyettesítő értékkel. Ezen a ponton el is érkeztünk a klasszikus bankjegy és klasszikus papírpénz különbségének megértéséhez. A két kifejezés ugyanis a mai fül számára talán azonos jelentésű szóként hat, valójában két eltérő pénzhelyettesítő megoldást takar.

váltó 2.jpg

Magyar nyelvű váltó 1845-ből, OTP Bank Pénzügytörténeti Gyűjtemény


Tudtad? ( történelmi érdekességek )

A Wrigley nevű cég, eleinte még szappanokat árult, ami mellé kis meglepetéseket adtak. Első körben sütőport, majd rágókat osztogattak a vásárlóknak. A vevők körében olyan nagy népszerűségnek örvendtek azok a rágók, amiket adtak, hogy már csak azért megvették a szappanokat, hogy hozzájussanak. Egy idő után a cég megváltoztatta a profilját és nagyüzemben kezdett el finom gumikat gyártani.

Az evolúciós válasz

A klasszikus bankjegy kialakulása a piac válasza a pénzhiányra. Ha a középkori kereskedőházak elismervénye helyett a váltó szót használjuk, az valamivel ismerősebb, ugye? A kereskedelmi váltó volt ugyanis az első pénzhelyettesítő eszköz. Ez egy olyan kézzel írt papírdarab, amely elismer egy adósságot. A váltón szerepel egy nemesfémben kifejezett összeg, egy lejárati dátum, amikor az összeg átadásra kerül, és egy név, illetve aláírás, amely garanciát adott a kifizetésre. Az így kiállított váltó, mint papírdarab, már önmagában piacképes volt, hiszen a hitelező felhasználhatta vagy eladhatta ezt a kötelezvényt másnak. A kereskedelmi váltó még rejtett magában kockázatokat, ezért hamarosan megjelent az úgynevezett bankár váltó is. Ennek a kibocsátója már egy bankár, azaz egy pénzkereskedő, akinek a fizetőképességében a piac jobban bízott, mint egy általános kereskedőében.

Innen már csak egy lépés, és megérkeztünk a klasszikus bankjegyhez, amely egy olyan bankár váltó, amelyről „lekopott” a határidő, a lejárati dátum, így ez állandó érvényű fizetőeszközzé válhatott. Az „örökérvényűség” mellett a bankjegy még egy nagyon hasznos tulajdonsággal bírt: kerek címletekben bocsátották ki ezeket. Azaz míg mondjuk a bankár váltó névértéke a váltó adott összegére szólt (pl. 673 tallér), addig a bankjeggyel már az előre kiállított névértékű címletekkel tudták összeállítani az adott követelést (6 db. 100-as, 7 db. 10-es és 3 db. 1 talléros).

marshall_trial.jpg

Egy angol ötfontos 1843-ból, Britishnotes.co.uk

Az állam megteheti…

A klasszikus bankjegyek születése tehát a piac válasza a nemesfémpénz-hiányra. De mit takar akkor a klasszikus papírpénz kifejezés? A klasszikus papírpénzek megjelenése időben megelőzi a bankjegyekét, de közel sem voltak olyan sikeresek, mint papír anyagú társaik. Amíg a klasszikus bankjegy születését a forgalom pénzigénye kényszerítette ki, addig a klasszikus papírpénz nyomtatását az állam. Mégpedig olyan történelmi pillanatokban, amikor valamilyen külső ok miatt megnőtt az állam pénzigénye, amit a rendelkezésre álló saját bevételei nem fedeztek, illetve újabb adók kivetésére nem volt lehetőség vagy idő. Ekkor került elő nyomdagép, a papír, illetve ezek házasságából a papírpénz. Erre az állam (a király, a császár, a köztársaság) „ráírta” az adott összegű adósságát, majd ezt fizetőeszközként igyekezett felhasználni a piacon.

Jiao_zi.jpg

A világ első papírpénzét Kínában nyomtatták, ami tulajdonképpen egy ígérvény volt, Wikipedia

A papírpénz népszerűsítésére a legjobb megoldás az volt, hogy kiválasztott egy bankot, amellyel megvetette ezt az adósságot. Megtörtént a nagy találkozás, a bank ezért a papírért bankjeggyel fizetett. Természetesen előfordult, hogy a pénzhiányt előidéző külső tényezők tartósan fennálltak, például elhúzódott a háború. Ilyenkor az állam által kibocsátott klasszikus papírpénz mennyisége is folyamatosan nőtt. Ez odáig is vezethetett, hogy az államnak például kényszerárfolyam bevezetésével kellett rászorítania a piacot a papírpénz használatára. A történelem tele van legendás, klasszikus papírpénz történetekkel. Számunkra talán a legismertebb és legkedveltebb a Kossuth-bankó, de a francia forradalom assignatái, vagy az amerikai polgárháborúban használt green backek is sok tanulsággal szolgálnak.

Szerző: OTPédia

Források: Dr. Bánfi Tamás közgazdász, a Budapesti Corvinus Egyetem professor emeritusa

Hirdetés


Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?


Legfrissebb bejegyzések