Tudtad, hogy A Föld inváziója – Csata: Los Angeles című film valós történelmi alapokon nyugszik? Ugyanis 1942-ben az amerikai hadsereg valóban összecsapott egy UFO-val!

2011-ben készült egy amerikai  science fiction akciófilm, amely egy lehetséges idegen inváziót mutatott be Amerika területén. Egész pontosan a konkrét cselekmények Los Angelesben zajlottak. A film címe is elég egyértelmű: A Föld inváziója – Csata: Los Angeles ( eredeti címe: Battle: Los Angeles, névváltozatok: Battle: LA, Battle Los Angeles, World Invasion: Battle Los Angeles ). Ha még nem láttad, és szereted a végig daráló, hős amerikai katonákról szóló, látványos filmeket, akkor érdemes megnézni. Szóval egy csatáról szól, ami Los Angeles-ben zajlik idegenek, és emberek között. Ez egy elképzelt esemény, amely nem történt meg. Vagyis ez így ebben a formában nem igaz. Az alábbiakban bemutatjuk az igazi „Los Angeles-i csata” történetét, amikor valóban “UFO támadást vertek vissza” Amerikában.

Illusztráció az eseményről. ( A kép mesterséges intelligencia segítségével készült )

A Pearl Harbor elleni japán támadást követő hónapokban az amerikai felderítők gyakran minden apró jelben közeledő ellenséges erőket véltek felfedezni. Bár az ilyen vaklármák legtöbbjéről idővel kiderült, hogy mi okozta a félreértést, van egy esemény, amely máig rejtély maradt: a „Los Angeles-i csata”. 1941 december 7-én a japán haditengerészet váratlanul, hadüzenet nélkül támadta meg az Amerikai Egyesült Államok katonai támaszpontját a Hawaii-szigeteken található Pearl Harborban. A támadás során a japánok négy amerikai csatahajót elsüllyesztettek, további négyet pedig súlyosan megrongáltak. Ezen túlmenően a támadás több mint 2400 amerikai katona életét követelte. Az eset közvetlen következményeként az Egyesült Államok hadba lépett a második világháborúban, a szövetséges hatalmak oldalán.

Függőleges légi felvétel a “Battleship Row ( Csatahajó sor )”-ról Pearl Harborban, a Ford-sziget mellett, az ott horgonyzó hajók elleni vízszintes bombatámadás korai szakaszában. Egy japán repülőgépről készült. A látható hajók ( balról jobbra ): USS Nevada; USS Arizona USS Vestal kikötött külmotorral; USS Tennessee és USS West Virginia kikötve; USS Maryland USS Oklahoma kikötve külső motorral; és a USS Neosho, csak részben látható a jobb szélső oldalon. Egy bomba éppen most találta el “Arizonát” a tat közelében, de még nem kapta meg a bombát, amely felrobbantotta az elülső tárakat. A „West Virginia” és „Oklahoma” sok torpedótalálatból ömlik ki az olaj, és kikötőbe kerülnek. Oklahoma kikötői fedélzetének széle már víz alatt van. A „Nevadát” is megtorpedózták. A bal alsó sarokban található japán felirat azt jelzi, hogy a fényképet a haditengerészeti minisztérium hivatalosan is közzétette. ( A kép forrása: Az Egyesült Államok haditengerészetének hivatalos fényképe NH 50472; Az Egyesült Államok Haditengerészetének Nemzeti Haditengerészeti Repülési Múzeumának fényképe: 1996.488.029.033, A képet színezte: Royston Leonard, az Egyesült Királyságból )

A katonai veszteségek mellett a japán támadás mély nyomot hagyott az amerikai társadalom kollektív tudatában is. Az ország lakosságát áthatotta a félelem, hogy egy újabb ellenséges támadás bármikor bekövetkezhet, immár az amerikai szárazföld ellen. A közvélemény általánosan úgy vélte, hogy az Egyesült Államok területét hamarosan újabb támadás érheti. Ez a felfokozott idegesség megmutatkozott például 1941. december 9-én, amikor New Yorkban pánik tört ki, miután híresztelések kezdtek keringeni közeledő repülőgépekről. Bár később kiderült, hogy az egész csak vaklárma volt, a pánik annyira elhatalmasodott, hogy még a tőzsdét is megrázta. A nyugati partvidéken hasonló incidensek sorozata történt, amikor tapasztalatlan pilóták vagy radarkezelők japán hadihajókat vagy tengeralattjárókat véltek felfedezni, miközben a jelek valójában csupán halászhajóktól vagy bálnáktól származtak. Az általános félelmet tovább fokozta, hogy 1942 februárjában Henry Stimson hadügyminiszter nyilatkozatában figyelmeztette az amerikaiakat, hogy készüljenek fel esetleges támadásokra. Pár nappal később, február 23-án, egy japán tengeralattjáró valóban tüzet nyitott egy olajfinomítóra Santa Barbara közelében, Kaliforniában. Bár a támadás nem követelt emberéletet, és az üzem is csak kisebb károkat szenvedett, ez volt az első alkalom a világháború során, amikor az Egyesült Államok szárazföldi területét közvetlen támadás érte.

USCG ( Az Egyesült Államok Parti Őrsége ( United States Coast Guard ) őr Alaszkában, a II. világháború idején ( Ez a kép egy amerikai katonai vagy védelmi minisztérium alkalmazottjának alkotása, amelyet az adott személy hivatalos feladatai részeként készítettek. Az Egyesült Államok szövetségi kormányának munkájaként a kép közkincs az Egyesült Államokban. )

A félelmekkel és izgalmakkal teli időszakban, alig egy nappal a japán tengeralattjáró támadása után, 1942. február 24-én este a kaliforniai légvédelmi erőket figyelmeztették, hogy készüljenek fel egy lehetséges japán támadásra. Az éjszaka eleinte nyugodtan telt, de február 25-én, hajnali két órakor a helyzet hirtelen drámai fordulatot vett. Egy radarjelzés alapján ellenséges egységeket észleltek mintegy 120 mérföldre Los Angeles partjaitól. Azonnal megszólaltak a légvédelmi szirénák, a várost elsötétítették, és az eget keresőfényekkel pásztázták. Hajnali három óra után a Santa Monica partjainál állomásozó katonák tüzet nyitottak egy azonosítatlan repülő tárgyra, és rövidesen a többi partmenti légvédelmi egység is csatlakozott. Az éjszakai égboltot a keresőfények, légvédelmi lövések és robbanások fénye világította be. A korabeli tudósítások szerint az emberek különböző dolgokat véltek látni a káoszban, mint például japán repülőgépeket, bombákat és ejtőernyősöket. Mire eljött a reggel, és a hadvezetés parancsot adott a tűz beszüntetésére, több mint 1400 lövést adtak le a légvédelmi egységek, azonban semmilyen ellenséges repülőgépet nem sikerült eltalálniuk. Amikor felkelt a nap, egyértelműen kiderült, hogy valójában nem történt támadás Los Angeles ellen. A katonai jelentések megállapították, hogy nem volt bombázás, és egyetlen repülőgépet sem lőttek le az éjszaka folyamán. A városban keletkezett károkat kivétel nélkül a légvédelmi lövedékek lehulló repeszei okozták, és öt ember halt meg, a “támadás” következtében.  Egy autó balesetben három ember halt meg, az áramszünet miatti sötétségben száguldozó autók miatt, míg két másik ember szívrohamban vesztette életét. A légiriadó-felügyelők közül többen is megsérültek: egyikük leesett egy falról, eltörve a lábát, egy másikuk átugrott egy háromméteres kerítést, kificamítva a bokáját, egy harmadik pedig leesett a lépcsőjén, és eltörte a karját. A földet érő légelhárító lövedékek szerkezeti károkat is okoztak, többek között garázsokat és teraszokat rongáltak meg. A „Los Angeles-i csata” során a hatóságok letartóztattak húsz japán származású amerikait, akiket azzal vádoltak, hogy jelzéseket adtak a feltételezett, de később nem létezőnek bizonyult japán támadó repülőgépeknek. A következő napokban ellentmondásos nyilatkozatok láttak napvilágot a kormányzattól és a sajtótól. Frank Knox haditengerészeti államtitkár az esetet vaklármának nevezte, és az idegesség ( „reszkető idegek” ) számlájára írta, míg Henry Stimson hadügyminiszter azt állította, hogy valóban jártak ellenséges repülőgépek ( kereskedelmi repülőgépek, amelyeket ellenséges ügynökök vezettek ) Los Angeles felett, amelyek célja éppen a pánikkeltés volt. Később Stimson visszavonta ezt az állítását, de a New York Times továbbra is szemtanúkat idézett, akik egy „nagy, ballon alakú lebegő tárgyról” számoltak be.

Korabeli sajtó az eseményről. 1942 február 26. A szalagcím a következő: “A keresőlámpák és a légvédelmi fegyverek fésülik az égboltot riasztás közben” A későbbiek során, az első fotóról gondolták azt, hogy egy repülő csészealjat, vagyis UFO-t láthatunk rajta. 

A háború után, amikor az Egyesült Államok és Japán viszonya már normalizálódott, az amerikai kormányzat hivatalosan is megkérdezte a japánokat az incidensről. A japán hadvezetés határozottan kijelentette, hogy soha nem jártak repülőgépeik Los Angeles felett a háborús évek alatt. Az amerikai légierő végül arra a következtetésre jutott, hogy a radarkezelőket egy meteorológiai ballon téveszthette meg, és a „csata” során a keresőfények, lövések, robbanások és füstfelhők látványa okozhatta, hogy sokan ellenséges repülőgépeket véltek látni az égen. Az esemény természetesen táptalajt adott különféle összeesküvés-elméleteknek is, amelyek közül a legnépszerűbb szerint a rejtélyes tárgy, amelyre a légvédelem tüzet nyitott, valójában egy földönkívüli repülő csészealj,vagyis UFO lehetett. Azonban idegen űrhajóról szóló elmélet egyetlen, a Los Angeles Times által publikált, erősen retusált fotón alapul ( a fenti képen ). Az LA Times egy újságírója 2011-ben megvizsgálta az eredeti negatívokat, és arra a következtetésre jutott, hogy a képet a korabeli minőség miatt módosították. A kép reprodukálásához retusálásra volt szükség. Az 1940-es években gyakori volt, hogy az újságok a rossz reprodukció miatt művészeket használnak a képek retusálására. Az UFO-hívők azonban gyakran úgy vélik, hogy a hivatalos beszámolók egy nagyobb összeesküvés részei, annak ellenére, hogy a kortársak soha nem beszéltek idegen űrhajóról. Bármelyik magyarázatot is fogadjuk el, az bizonyos, hogy a „Los Angeles-i csata” története jól bemutatja a háborúba frissen belépett amerikai társadalom idegességét és a félelem uralta hangulatot. Ez az ellenség nélküli csata nagyobb hisztériát váltott ki 1942 elején, mint bármely későbbi, nagyon is valóságos japán támadás az Egyesült Államok területén. További érdekességképpen, jöjjön alább egy előzetes, a 2011-es filmről. Az előzetes ( trailer ) elején, pár bevágott film, és képkockán felfedezhetjük a fenti eseményt. A filmkészítők, viccesen?, ironikusan? vagy komolyan? felhasználták azokat az előzetes elkészítéséhez. Íme 🙂