Hirdetés


Az érme, ami sosem került forgalomba, azonban fél évig mégis lehetett vele fizetni! (  20 Centesimi, 1906 )


A bejegyzés becsült olvasási ideje 4 perc

Az olasz érméket, sok esetben, csak az olaszok értékelik. Sok ritka eladó olasz érmét láttam itthon Magyarországon is, amikre semmilyen érdeklődés nem érkezett. Ez egy érdekes anomália, amire  valamikor majd megpróbálunk választ találni, de addig is nézzünk meg egy olyan olasz érmét, amire például igaz lehet a fenti állítás, mivel lehet, hogy beledobnád az értéktelen érmék közép, pedig nem az. ( Bár amikor az én darabomat kiszúrtam egy lotban, az egyértelmű volt számomra, hogy valami különlegesség lehet, hisz viszonylag nagy méretű, szépen megmunkált és érdekes évben ( 1906 ) vert érme, vagy valami hasonló ( erről később )

Az ötlet egy nagyszabású rendezvény szervezésére, még 1901-ben született. A Milánói Városi Tanácsban előterjesztett javaslat szerint, a munkálatok befejezése után ünnepelnék meg, a Simplon-alagút elkészültét és az olasz munka és technológia sikereit, amelyek ezt lehetővé tették, vagyis teszik majd 🙂 E cél érdekében létrehoztak egy Szervezőbizottságot, amelyben a milánói polgármester és a város politikai, gazdasági és kulturális életének sok prominens alakja szerepelt, akiket Angelo Salmoiraghi, a helyi Kereskedelmi Kamarának elnöke koordinált.

A kiállítás területének korabeli rajza

1906-ban befejezték a Simplon-alagút építését, és ugyanebben az évben megrendezték egy kiállítást ( Esposizione Internazionale di Milano, vagyis Milánói Nemzetközi Kiállítás ), amelynek témája “A tudomány, a város és az élet” volt. A kiállítást különböző szekciókra osztva valósították meg, mint például: Földi Közlekedés, Légi Közlekedés, Meteorológia, Tengeri és Folyami Közlekedés, Halászat, Agrár, Közegészségügy, Jövőbiztosítás, Szépművészetek, Dekoratív Művészet, Munka Galériája Ipari Művészetek és Visszatekintő Kiállítások a Közlekedésről. Az esemény sikere hatalmas volt, annyira, hogy lehetetlen volt teljesíteni az összes részvételi kérelmet, sőt, néhány szekcióban akár az igények 80%-át is vissza kellett utasítani. Az 1906. évi Milánói Nemzetközi Kiállítást III. Viktor Emánuel olasz királyi herceg nyitotta meg április 28-án, és ugyanebben az évben november 11-én zárták le.

A megnyitó ünnepség ( 1906 április 28. )

Az összesen 987 000 négyzetméteres kiállítási területből 248 000 négyzetméter volt fedett. Két egymástól távolabb fekvő területen helyezkedett el, de egy 1,1 km hosszú, futurisztikus ( elektromos ), emelt vasútvonal ( korát megelőzve ) kötötte össze őket. A Sforza-kastély parkjában voltak a kiállításra legjellemzőbb szekciók, mint például:  Szépművészetek és Építészet.


Tudtad? ( történelmi érdekességek )

Buzz Aldrin volt az első ember, aki bepisilt a Holdon. Amikor 1969-ben Edwin „Buzz”, a Holdon járt ( második űrhajós, aki a Holdra lépett ), szkafanderének vizeletgyűjtő hüvelye eltört, így nem maradt más választása, mint a nadrágjába pisilni.

A magasvasút 

A Piazza d’Armi-n, amely később, 1923-ban a Milánói Vásár székhelyévé vált, leginkább a kor technológiáit bemutató pavilonok kaptak helyet, amelyek a termelési tevékenységekhez kapcsolódtak.

Korabeli belépőjegy az 1906-os milánói Nemzetközi Kiállításra

Az eseményre több mint 120 kávéházat, büfét és éttermet építettek; a self service éttermek ( az ügyfél  maga választja ki és szolgálja ki magát ), amelyek ebben az időszakban jelentek meg, különösen nagy lendületet kaptak az eseménytől. Az előadók 35 000-en voltak, 31 különböző nemzetiségből, és a látogatók száma több mint hétmillió volt, ami különösen jelentős szám, ha figyelembe vesszük, hogy abban az időben Milánó körülbelül fél millió lakosú volt.

Az alkalomra egy 20 centesimi értékű bronz érmét ( is ) készítettek, amely rendelkezett ugyan vásárló erővel, de csak a Milánói Nemzetközi Kiállítás keretein belül és annak időtartama alatt. Vagyis mindössze fél évig lehetett vele fizetni ( egész pontosan 1906. október 31-ig ), bár mivel nem számított törvényes fizetőeszköznek, ez is figyelemreméltó. Sok katalógus “szuvenír” érmeként említi, de kap token, emlékérem, üzleti kiadás, és sok hasonló megnevezést is. Egyébként az esemény alkalmából háromféle kiadás készült, aranyból 1000 db ( ezeket 100 líra egységáron értékesítették ), 1000 db ezüst ( ezeket 10 líra egységáron értékesítették ), illetve készült ismeretlen számú ( bár nyilván valamivel nagyobb mennyiségű ), a fentebb már említett bronz érme is. Az érméket az 1868-ban alapított milánói Stefano Johnson “éremgyár” verte le, akik a kor legmodernebb gépeivel rendelkeztek. A metsző Angelo Cappuccio volt, a Stefano Johnson gyár vezető metszője 1888 és 1918 között. Ezek az érmék elég ritkák. Arany, és ezüst darabokat nem is nagyon látni árverésen, ezért értéket sem tudok nektek mondani. Egy táblázatos árazást találtam mindössze velük kapcsolatban. Ott az ezüst darabot 250 eurótól felfelé, míg az arany darabokat 7000 eurótól felfelé árazzák. A bronz 20 centesimi-t könnyebb megvásárolni, de ő is inkább nagyobb aukciókon tűnik fel. Az értéke jelenleg körülbelül 20, és 100 euró között ingadozik ( 2024, január )

Az 1906-os 20 Centesimi – Internazionale Esposizione di Milano ( A kép forrása: nac.bidinside.com )

Ugyanebben az évben, az olasz munka világszerte történő ünneplésének szellemében, S. Johnson bemutatta az arany 20 lírás terveit, amelyen szerepelt volna a “diligente lavora in pace” jelmondat, ami a fordított oldalon lévő méh felett volt olvasható. Ez az érme pontosan kifejezte volna miről is szólt a milánói kiállítás, azonban tervnek  végül nem lett folytatása.

A “diligente lavora in pace” egy olasz kifejezés, amely fordítása magyarul: “a szorgalmas békében dolgozik”. Ez egyfajta jelmondat lehet, amely azt sugallja, hogy a szorgalmas munka és az erőfeszítés a békés, nyugodt környezetben történik. Ez egy pozitív hozzáállást és értéket hangsúlyoz az munkavégzéshez, ami fontos lehet a munkában vagy élet más területein.

Bár a kiállítás sikeres volt, az 1906-os év feszült év volt Olaszország történelmében. Az olasz politikai élet instabil volt ebben az időszakban, mivel a politikai pártok mindent elkövetve, egymással versengtek a hatalomért és a befolyásért. Ez gyakran vezetett politikai válságokhoz és kormányválságokhoz, ami tovább növelte az ország instabilitását. Ráadásul az olasz társadalomban mély megosztottság és feszültségek voltak jelen, különösen a munkásosztály és a politikai elit között. A munkásmozgalmak erősödtek, és gyakran sztrájkok és tiltakozások formájában fejezték ki elégedetlenségüket. A gazdaság pedig számos problémával küzdött az 1906-os évben, ideértve a mezőgazdasági válságot és a munkanélküliség növekedését. Ezek a gazdasági nehézségek tovább súlyosbították az ország társadalmi és politikai problémáit.

Hirdetés


Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?


Legfrissebb bejegyzések