Szenzációs bejelentés, a rejtélyes 19. római légióval kapcsolatban!

A 19. légiót Augustus alapította Kr.e. 41-ben vagy 40-ben, először Szicíliában, a Sextus Pompeius, Nagy Pompeius fia által vezetett lázadás ellen. Drusus (Kr. e. 13–9.) és Tiberius (Kr. e. 8–5.) germán hadjárata során végig aktív 19. légió végül a teutoburgi erdő melletti csatában, Kr.u. 9-ben megsemmisült. A légió jelképe, a “sas” sem került elő, feltehetően a germánok megszerezték, és magukkal vitték.

A teutoburgi erdei csatát germán népek szövetsége vívta, a XVII., XVIII. és XIX. légió, 6 segédcsapat és 3 lovasszázad ellen. A “Varus csatája”-ként is ismert vereséget általában a római történelem egyik legjelentősebb vereségének tekintik, ami azonnal véget vetett Augustus terjeszkedési törekvéseinek a  germán területek felé. A rómaikat vezető  Publius Quinctilius Varus római konzul 20.000 fős hadereje nézett szembe,  Arminius germán vezér barbár seregével, akik remek taktikát választva megosztották a római haderőt, akik így nem tudtak a csata során egyszer sem alakzatba fejlődni, ami végül a végzetüket okozta.  A germánok módszeres, váratlan támadásokat indítva, gyakorlatilag az utolsó emberig lemészárolták a rómaiakat, és az azokkal haladó nőket, és gyerekeket is ( valószínűsíthetően  a katonák családja voltak a civilek ). A csata brutalitását mutatja, hogy 3 évvel a csata után egy felderítésre küldött légió  borzalmas látványról számolt be: az erdő tele volt csonthalmokkal, fegyverekkel, fákra szögezett koponyákkal.

Egy új tanulmány a német Bochumi Bányászati ​​Múzeum, a Leibniz Geo-Resources Kutatómúzeum és a Varus Battle Museum tudósainak közös kutatási projektje, érdekes új megállapításokat fogalmazott meg a csatával kapcsolatosan.  A csata pontos helyszíne sokáig kérdéses volt, azonban az új vizsgálatok, igazolták az egyik feltételezett helyszín valódiságát. A csapat elemezte a kémiai nyomelemek összetételét a mai Kalkriese-ben ( a teutoburgi erdő csata legvalószínűbb helyszínén ) talált római műtárgyakban, amelyek főleg színesfémekből, például bronzból és sárgarézből készülnek.

Az apró nyomok kimutatására szolgáló tömegspektrométer segítségével a kutatók képesek meghatározni az egyes légiók fegyverzetéhez használt, eltérő színesfém-összetétel különbségét. Minden légiónak saját kovácsa volt a fegyverek vagy felszerelések javítására és cseréjére. Ezeknek a fémmegmunkálásoknak határozott, egyedi  kémiai paraméterei voltak, mivel minden légió táborában eltérő technikát használtak.

A Német Bányászati ​​Múzeum Bochum kutatója, Annika Diekmann elmondta: „Ily módon egy légióspecifikus kohászati ​​ujjlenyomatot tudunk kiosztani, amelyhez ismerjük a tábor helyszíneit, ahol állomásoztak.”

A korabeli történelmi feljegyzésekből tudjuk, hogy a 19. légió, a dél-németországi Dangstettenben állomásozott, évekkel a teutoburgi erdei csata eseményei előtt. „Úgy gondoljuk, hogy a dangstetteni és a most elemzett kalkriese-i leletek jelentős hasonlóságot mutatnak. Azok a leletek, amelyek olyan légiós lelőhelyekről származnak, amelyek légiói nem pusztultak el a csatában, jelentősen eltérnek a Kalkriese-i leletektől” – tette hozzá Diekmann.