Hirdetés


Az érme, ami a jövőbe vetett reményt ábrázolta, a II. világháborúban legyőzött Németországban!


A bejegyzés becsült olvasási ideje 5 perc

A második világháború a legyőzött Németországban is hatalmas pusztítást hagyott maga után. Több millió halott, városok, és települések teljes megsemmisülése, a német nép jövőbe vetett hitének elvesztése. Az országot a szövetséges hatalmak felosztották egymás között, megszállási zónákra. A nyugati, és déli területeket a britek, franciák, és amerikaiak irányították, míg keleten az orosz csapatok állomásoztak.  

Németország megszállási zónái, a II. világháború után

A jövő bizonytalanná vált, azonban az élet nem állhatott meg. Függetlenül attól, hogy ki melyik megszállási zónában lakott, az elsődleges feladat a romok eltakarítása ( 400 millió köbméter törmeléket kellett elszállítani ), az infrastruktúra újbóli felépítése volt. Mivel rengeteg munkaképes férfi esett el a háborúban, rengeteg nőnek kellett őket “helyettesíteni”, és a romeltakarításban részt venni. Ezek a nők nagyon keményen dolgoztak, és hamar jelképpé váltak az ország számára. „Trümmerfrauennek”, a törmelékasszonyoknak hívták őket. A német történelem újjáépítésének szimbólumává váltak.

Közvetlenül a háború utáni időszakban, még forgalomban maradtak a birodalmi márkák, azonban “természetesen” a horogkeresztet már nem verték rá az érmékre. A szövetségesek tárgyalásokat folytattak egy esetleges valutareformról, de nem tudtak megegyezni, és a közöttük feszülő ellentétek, feszültségek miatt az egyes zónákat  pénzügyek tekintetében önállóan irányították. Megszállási papírpénzeket ( Allied-Military Currency ) is kiadtak, ezeket a címleteket az Egyesült Államokban és a Szovjetunióban nyomtatták. Ezek forgalma 1948. június 20-án szűnt meg, a nyugati szövetségesek által megszállt területeken a német márkát, a szovjet megszállási övezetben a kelet-német márkát vezették be. Ez volt a már évek óta tervezett valutareform. Ennek célja az infláció felerősödésének megakadályozása, és az egyre erősebb barter üzletekre épülő fekete gazdaság visszaszorítása. Ebben az időszakban ugyanis, az egyik legjobban elfogadott fizetőeszköz a cigaretta volt.

Ekkor a  Bank deutscher Länder ( Német Államok Bankja ), rövidítés BdL, a Deutsche Bundesbank elődjének volt a feladata,  a valutapolitika irányítása volt Németországban ( Bizone ) az amerikai és a brit megszállási övezetekben. 1948. június 21-én a Bank deutscher Länder bevezette a német márkát a három nyugati megszállási övezetben. 1948. november 1-jén csatlakoztak a BdL-hez a francia övezet állami központi bankjai. 1949 májusában megalakult a Német Szövetségi Köztársaság ( Nyugat-Németország ), azonban a BdL 1951-ig a három nyugati szövetséges hatalom – az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Franciaország – ellenőrzése alatt maradt.

Német nők romokat takarítanak, Berlin, 1945

Ez a valutareform volt az egyik oka, hogy a világ majdnem ismét háborúba sodródott, vagyis majdnem kitört a III. világháború. A márka ( szokásos rövidítései: DM és DEM, nyugati márka ) bevezetése eldühítette a szovjet hatóságokat, akik fenyegetésnek tekintették. Mivel a birodalmi márkák a keleti országrészben még forgalomban voltak, a nyugaton bevont  Reichsmark és a Rentenmark azonnal keletre ömlöttek, inflációt okozva ezzel. A szovjet hatóságokat ez bár váratlanul érte, mégsem voltak teljesen felkészületlenek erre az esetre. Sürgősségi intézkedésként a járási hivatalokban sok ezer alkalmazott ragasztott fel öntapadós matricákat azokra a Reichsmark és Rentenmark bankjegyekre, amelyek eredetét a tulajdonosok igazolni tudták, személyenként 70 ℛℳ-ig. Csak ilyen bankjegyeket lehetett beváltani, amikor a Deutsche Notenbank ( a Bundesbank keletnémet megfelelője ) a későbbi valutareformmal együtt kibocsátotta a keletnémet márkát.  Végül viszonylag gyorsan reagálva, 1948. július 24-én egy teljesen új bankjegysorozatot bocsátottak ki, aminek a hivatalos neve egészen 1964-ig Deutsche Mark von der Deutschen Notenbank volt. De a nyugatiak főleg csak Ostmarknak azaz keleti márkának nevezték.

1964 és 1967 között a keletnémet márkát hivatalosan Mark der Deutschen Notenbank-ra (MDN) cserélték. Az 1968-as és 1974-es alkotmánymódosítással Kelet-Németország vezetése eltávolodott eredeti céljától, Németország egyesítésétől. Ily módon a valuta nevét is megváltoztatták MDN-ről Mark der Deutschen Demokratischen Republik-ra ( Mark der DDR ) ( M ), vagyis “NDK márkára”. A központi bank neve Deutsche Notenbank-ról Staatsbank der DDR-re változott. Az átnevezés előtt vert, Deutsche Mark feliratú érmék ( azaz DM 1 és DM 2 címletekkel ) még évekig forgalomban voltak, de az 1980-as évek elején fokozatosan felváltották őket a Mark felirattal ellátottak.- wikipedia.org

Egy pár szó erejéig visszatérnék a fentebb említett szovjet válaszreakcióra, ami újabb háború kitörésével fenyegetett. A szovjetek azonnal elvágták az összes közúti, vasúti és csatornás összeköttetést a három nyugati zóna és Nyugat-Berlin között, ezzel vette kezdetét a berlini blokád ( 1948. jún. 24. – 1949. máj. 12 ). Válaszul az Egyesült Államok és Nagy-Britannia élelmiszer- és szénszállítást indítottak, és Nyugat-Berlinben is kiosztották az új valutát, amit addig csak Berlinen kívüli három nyugati megszállási övezetben forgalmaztak. A berlini blokád végül nem vezetett újabb fegyveres konfliktushoz, de megmutatta, hogy az eljövendő hidegháborúban mi vár majd a világra.

Nos ez volt a bevezető, ami még azzal egészítenék ki, hogy a márka ( DM ), az euró bevezetésig volt Németország törvényes pénzneme,  a keleti tartományokban pedig az 1990-es újraegyesítéstől – 1999-ig. Egyébként a fenti bevezető, valóban csak egy bevezető lehetne a témában, mint a numizmatikában oly sokszor, hisz számtalan részletet lehetne még megemlíteni. Azonban már ennyi is elég lehet ahhoz, hogy lássuk, a fenti gondolatmenetet folytatva, hogy valóban tele volt kérdéssel, és bizonytalansággal Németország jövője. Ezekben az időszakokban szerettek az emberek bármibe bele kapaszkodni, ami reményt adhatott. Ezt az érzést próbálta  Richard Martin Werner szobrász egy újonnan kiadott érmére megjeleníteni.

A valutareform első DM érmesorozatában szerepel az 50 pfennig-es érme, amin egy mezítlábas női alak térdel, és egy facsemetét ( tölgy )  ültet éppen. Ez a nő nem volt más, mint Werner terhes feleség, Gerda Johanna Werner. Róla mintázta a képet. A „Trümmerfrauennek”, azaz a  “törmelékasszonyok” is hasonló egyszerű ruhákban, és fejkendőben dolgoztak az újjáépítés során, a női alak őket próbálja megjeleníteni. Az ültetendő tölgy pedig, már évszázadok óta német jelkép. A sok évszázadon át szimbólumként használt tölgyfalevelek az 1837-es müncheni pénzverési szerződés óta szerepelnek az érméken Németországban. Ez a megállapodás Dél- és Közép-Németország államai között közös valutaövezetet hozott létre. A Weimari Köztársaság, és a náci Harmadik Birodalom is előszeretettel használta az említett tölgyfa jelképet. Erre az egyik “legszebb” példa, egy weimari érme, az 5 Reichsmark-os címlet. Íme:


Tudtad? ( történelmi érdekességek )

A japánok a második világháborúban különleges fegyverként használták fel a legyeket. Mindegyiket kolera vírussal fertőzött edénybe mártották és Kína határában engedték szabadon őket. Mivel a japánok beoltatták magukat a betegség ellen, ezért őket nem fertőzte meg. Ám a határ mellett élők közül, közel fél millióan kapták el a betegséget.

5 Reichsmark, 1927, E, A kép forrása: www.muenzenladen.de

Az 50 pfennig-es érmén látható pillanat, Németország háború utáni újjáépítésének reményét jeleníti meg. Az érmekép a teljes sorozatot végig kíséri, csak a verés évszáma, és verdejelzések változnak. Az 50 pfenninges érme veréséért a Bank Deutscher Länder (  Német Államok Bankja ), a szövetségesek által felügyelt német Bundesbank elődje volt a felelős. Az 1950-es évben a Bank Deutscher Länder feliratot meg kellett volna szüntetni, és az új állam nevével kellett volna az érméket feliratozni: Bundesrepublik Deutschland ( Német Szövetségi Köztársaság ). A karlsruhei pénzverde azonban hibázott, és körülbelül 30000 db érmét a Bank Deutscher Länder  felirattal  vert le. Azonban a háború utáni zűrzavaros időszakban, a logisztikai lehetőségek korlátozottak voltak ahhoz, hogy kivitelezhető legyen a hibásan vert érmék újraolvasztása, és újra verése, ezért mindössze egy sima bejelentésben tájékoztatták az embereket, és egyéb hatóságokat a  tévesen vert érmék forgalomba hozataláról.

A “hibás” felirattal készült darabokat viszonylag könnyen belehet szerezni. Aukciókon, és érmeboltokban is gyakran megjelennek. Áruk azonban jelentősen magasabb, mint a másik “helyes”, vagyis  Bundesrepublik Deutschland felirattal vert darabokénál. Állapottól függően változik, és olyan 30 ezer, és 90 ezer Ft közötti értéket mondanék, de láttam rosszabb állapotút, amit 300 euróért kínáltak, vagyis jelenlegi érfolyamon, kb.: 122 ezer Ft-ért. Az mindenesetre bizonyos, hogy a történelmi narratívája ( és persze a kisebb vert darabszám ) érdekessé, és értékesebbé teszi ezt az érmét. A “helyes” feliratos érmék, gyakorlatilag értéktelenek, kizárólag a jó állapotban fennmaradt darabokért fizetnek valamivel többet.

A “hibás” feliratos 1950-es 50 pfennig 

 

Ez pedig a “helyes” feliratos 1950-es 50 pfennig 

A német márkát végül az euró váltotta fel, az eurobankjegyeket és -érméket 2002. január 1-jén vezették be. Az 1950-ben kibocsátott ötven pfennig érme 52 évig forgott 2002. február 28-ig, ezt követően Németországban már nem fogadták el érvényes fizetési módként.

Hirdetés


Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?


Legfrissebb bejegyzések