Hirdetés


Nem csak a nácik próbálták meg, hanem mi magyarok is! Bosszú Trianonért, de nem fegyverrel!


A bejegyzés becsült olvasási ideje 4 perc

Valami ilyesmivel próbálkoztak a németek is a II. világháborúban, bár ők nagyobb “sikerrel”, és nagyobb volumenben ( A világ valaha volt legnagyobb pénzhamisítási művelete ( A Bernhard művelet ) ). Hamis pénzzel próbálták a brit gazdaságot bedönteni, vagy legalábbis abban zavarokat okozni. A pénzhamisítás már ősi “szakma’, szóval nem mondom, hogy a Náci birodalom, a magyaroktól leste el az ötletet, de az megeshet, hogy ihletet meríthettek belőle, merthogy mi is megpróbáltuk ezt, jóval hamarabb, mint a németek. Nézzük meg röviden, mivel is próbálkozott néhány magyar, hogy “bosszút álljon” a trianoni békeszerződésért.

Az úgynevezett “frankhamisítási botrány” az első világháború után, 1925-ben tört ki Magyarországon. Az ügy gyökerei 1923-ig nyúlnak vissza, amikor magyar jobboldali körök ezerfrankos bankjegyek tömeges hamisításával akartak bosszút állni Franciaországon a trianoni békeszerződésért, valamint pénzt biztosítani irredenta vállalkozásaikra. A hamisítás –állítólag – a legfelsőbb magyar politikai kör, így Bethlen István miniszterelnök, Teleki Pál volt miniszterelnök tudomásával folyt. Miután azonban 1925 decemberében Amszterdamban letartóztatták a hamis frankot terítő magyar állampolgárokat, a botrány viharos gyorsasággal emelkedett nemzetközi szintre, és Magyarországon is számos letartóztatásra került sor. A vádlottak azonban – akik hazafias okokat hoztak fel védelmükre – meglehetősen enyhe elbírálásban részesültek. Bethlen kormányfősége az ügyben való felelőssége miatt 1926-ban megingott, de végül a helyén maradt.

Előzmények és célok

Magyarország az első világháborút ( 1914–1918 ) vesztesként fejezte be. A trianoni békediktátum ( 1920. június 4. ) után az ország politikai elitje annak revízióját tekintette elsődleges céljának. A sérelemért – amelyet Magyarország a békeszerződés értelmében elszenvedett –, Franciaországot tekintették felelősnek. A revízió propagálását hamis frank előállításával próbálták katonatisztek, politikusok és közéleti személyiségek finanszírozni. A pénzhamisításnak a labilis gazdasági-pénzügyi állapot külön kedvezett. Trianon felülvizsgálatának anyagi támogatása mellett gyengíteni kívánták a francia gazdaságot, befolyásolni a csehszlovák választásokat. A hamis bankjegyeket – már csak rossz minőségük miatt is – nem Franciaországban, hanem más nyugat-európai országokban, Hollandiában, Olaszországban tervezték beváltani.

Az alakuló Bethlen-kormány az eskütétel után, Vasárnapi Ujság 1921/8, Bethlen-kormány, 1921, balról jobbra: Bernolák Nándor, Nagyatádi Szabó István, Belitska Sándor, Ráday Gedeon, Bethlen István, Bánffy Miklós, Hegedüs Lóránt, Tomcsányi Vilmos Pál, Vass József, Hegyeshalmi Lajos

A hamis pénz gyártása 1922–1925

A frank hamisításával évek óta foglalkoztak, kísérletezgettek, hogy bosszút álljanak Franciaországon. A hamisítás a budapesti Térképészeti Intézetben történt, amely a Honvédelmi Minisztérium felügyelete alá tartozott. Az eszközök – gép, papír, sajtó, boríték – főleg Németországból és Ausztriából érkeztek. A szükséges kellékek birtokában a legnagyobb címletűt, az 1000 frankost kezdték gyártani. A végeredmény 30 000 darab hamis, „bleu et rose”-típusú ezerfrankos, amely közül 4400 jó, 9000 közepes és 16 000 rossz minőségű született. Ez a kék-rózsaszín francia bankjegy még 1890-ben került forgalomba, az 1842-es tervezésű fekete és az 1862-es kék ezerfrankos módosított, átszínezett változatát jelentette, tehát a dizájn már 81 éves volt 1923-ban, még 1842-ből származott.  A francia bankjegyek biztonsági elemei ekkor a metszetmélynyomtatás ( intaglio technika ), polychrom ( többszínű ) nyomtatás és a vízjel, valamint a speciális minőségű, különlegesen vékony, de erős, hártyaszerű, jellegzetes francia bankjegypapír voltak. Ezek így együttesen a hamisítók számára szinte leküzdhetetlen akadályt jelentettek. Ezt az ezerfrankost a Banque de France a magyar hamisítási kísérlet miatt 1929-ben lecserélte a “„Cérès et Mercure” típusra, majd 1933-ban a forgalomból is kivonta. A hamisítás végeztével a nyomdagépeket, nyomólemezeket és egyéb eszközöket megsemmisítették.

Az eredeti 1000 frankos előoldala, 1919. november 13-i kibocsátás, kétszínnyomásos “bleu et rose”-típus. Mérete: 235 × 130 mm


Tudtad? ( történelmi érdekességek )

Bábel tornya valóban létezett, de senki sem tudja, miért. A tudósok úgy vélik, hogy Bábel tornya nem csak egy mítosz. Legendáját összekötik az ókori Mezopotámiában lévő magas torony tempomok, az úgynevezett zikkuratok építésének hagyományával. Hogy ezeket az építményeket milyen célból hozták létre, azt máig nem tudni. A legmagasabb zikkurat Babilonban volt. Etemenankinak hívták, ami azt jelenti: "a ház, ahol az ég találkozik a földdel". A legenda szerint magassága elérte a 91 métert, de a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a szerkezet nem lehetett magasabb 66 méternél.

Az eredeti 1000 frankos hátoldala. Jól látható a vízjel: ‘1000 F.’ és alatta ‘BANQUE DE FRANCE’ felirat

A botrány és szereplői

1925. december 14-én Jankovich Arisztid huszárezredes Hollandiában lebukott, amikor hamis ezerfrankosokat próbált beváltani egy bankban. Őt és két társát a holland rendőrség lefogta a több millió hamis frankkal együtt. A nyomozás során egymás után buktak le a terjesztők Hamburgban, Koppenhágában és Milánóban. Magyarországon őrizetbe vették Windischgraetz Lajos herceget és titkárát, Rába Dezsőt, továbbá Nádosy Imre országos rendőrfőkapitányt. Őrizetbe vették továbbá a Térképészeti Intézet számos munkatársát is. A hamisításban közreműködött Windischgraetz társa, Arthur Schultze is. A botrány hamarosan elérte a magasabb köröket is: Bethlen István miniszterelnököt, Teleki Pál volt miniszterelnököt, akiknek közvetlen közreműködésük nem, de tudomásuk volt az ügyről.

Hamis pénz a szállodai szobában

Per és ítélet

A magyar bíróság előtt a vádlottak hazafias tettnek vallották cselekedetüket, ez enyhítette büntetésüket. Windischgraetz Lajost négy évre ítélték, ennek egy részét szanatóriumban és szállodákban töltötte le. Társa, Arthur Schultze idő előtt elhunyt. Nádosy Imre rendőrfőkapitányt 3 és fél évre ítélték el, de időközben kormányzói kegyelemben részesült, és szabadon engedték. A feltűnően enyhe ítéletek kiszabása után a károsult Banque de France jelképes 1 frankot kért. A végeredmény nem különösebben meglepő az adott körülmények között, mivel az állami vezetők is az ellenzék lecsillapítására, a problémákról való elterelésre a trianoni békeszerződésből adódó sokkot és nacionalista dühöt gyakran felhasználták.

Következmények

A frankhamisítási botrány komoly presztízsveszteséget okozott Magyarországnak. A háború utáni bethleni konszolidáció jó nemzetközi kapcsolatok kialakítására törekedett, amit a botrány kellemetlenül érintett. Ekkor érkezett például Magyarországra követ Franciaországból a francia–magyar kereskedelmi kapcsolatok szerződésének tárgyalására. 1926 elején nagy vita zajlott a nemzetgyűlésben; Boldogfai Farkas Tibor zalai nemzetgyűlési képviselő erősen elítélte a botrányban részt vevőket. Indítványt terjesztette elő, amely a parlamenti vizsgálóbizottságnak hatósági jogkörrel való felruházását javasolta, azzal, hogy a jogilag ekként felfegyverzett bizottság folytassa munkáját, és a frankügy minden szereplőjét eskü alatt hallgassa ki, azokat pedig, akik eddig nem óhajtottak megjelenni a bizottság előtt, vagy megjelenésük dacára sem akartak bizonyos kérdésekre felvilágosítást adni, a törvény kényszerítő eszközeivel kötelezhesse tanúságtételre. A március 24-én tartott szavazás eredménye az volt, hogy a nemzetgyűlés nagy többsége elvetette Farkas indítványát.

Forrás: wikipedia.org, Frankhamisítási botrány

Hirdetés


Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?


Legfrissebb bejegyzések