Sokkal többet ér egy Kossuth-bankó, mint azt sokan gondolják! Mit is jelent igazán egy Kossuth-bankót “birtokolni”?

A Kossuth-bankóról ( hivatalosan forint ) már biztosan hallottál, és olvastál is. De ha még nem, engedd meg, hogy pár mondatban szóljak erről a csodás bankjegyről, amelynek születését nem csak a pénzügyi, és gazdasági  szükségessége eredményezte, és jelentősége sem a kibocsátásával “megoldott” pénzügyi hatásokban rejlik igazán.

A Kossuth-bankó

A Kossuth-bankók az első magyar bankjegyek, az első „nemzeti bankjegyek” amelyek az 1848 márciusában felálló Batthyány-kormány pénzügyminiszterének Kossuth Lajosnak a nevéhez fűződik. 1, 2, 5, 10, 100 forintos bankjegyek kerültek kibocsájtásra, illetve ismerünk még 1000 forintos címletet is de azok végül nem kerültek forgalomba. Váltópénze a krajcár volt, 1:60 arányban. Az első címlet, amely forgalomba került, a 2 forintos volt, 1848. augusztus 6-án, majd sorban így következtek, 5 forintos bankjegy szeptember 6-án, 1 forintos bankjegyek október 8-án, 1848. október 22-én került forgalomba a 100 forintos, majd ezt követően 1849. március 24-én a 10 forintos bankjegy. Majd megjelentek az országos honvédelmi bizottmány rendeletéből 1849 január 1-én, Budán kibocsátott kincstári utalványok 15 és 30 kr. értékben, ezek  a címletek 1/4, illetve 1/2 forintot értek. Ezekből végül kevesebb készült, mint amennyire ténylegesen szükség lett volna, ezért általánossá vált hogy a bankókat feldarabolták, így csillapítva a váltópénz hiányát. Ez  “értelemszerűen” elsősorban a 10-es, és 100-as bankjegyeket érintette, mert az 5 forintos bankjegyek “felezése” nem adott volna ki szokásos címleteket, ezért annak nem igazán lett volna értelme. Ez lehet a magyarázat annak, hogy miért az 5 forintos messze a leggyakoribb címlet, amely beszerezhető manapság is.  A Kossuth-bankók utolsó csoportját képezik azok a  10 forintos, 30 és 15 krajcárosok színes alapnyomatai, amelyeket minden szöveg nélkül, az Aradon működő pénzsajtó szükségből bocsátott ki kész példányok helyett a szabadságharc utolsó napjaiban.

Kossuth bankók. Dr. Héjjas Pál magángyűjteményéből.

A szabadságharc pénzeiről szólva tegyünk azért említést  a fémpénzekről is, bár ezekből jóval kevesebbet állítottak elő.  1848 elején a forgalomban lévő törvényes fémpénzeket 3 csoportra oszthatjuk: az aranypénzek, a konvenciós ezüstpénzek és a réz váltópénzek. A papírpénzek esetén jelentkező hiány, a fémpénzek esetében is jelentkezett.  Kossuth elrendelte tehát, hogy a bányászatból származó fémeket Körmöcbányára, a pénzverdébe szállítsák, ebből remélte csökkenteni az alapanyaghiányt, ami súlyosan érintette az országot. 1848 májusában kelt rendeletben,  új matricák ( verőformák ) előállítására utasítottak. Így kezdődött meg a magyar típusú dukát, 20 és 10 krajcáros verése. Ezeken a darabokon Mária kép ( Magyarország védőszentje ) és magyar nyelvű körirat szerepelt. Ez a lépés azonban még mindig nem bizonyult elegendőnek, ezért még ebben az esztendőben megkezdődött a legmagyarabb aprópénz, a réz egy krajcárosok verése is: ennek előlapján a koronázott magyar címer, hátlapján pedig magyar felirat – EGY KRAJCZÁR 1848 – szerepelt.

A kép forrása: gyoriszalon.hu

Miért is került forgalomba? Szükség volt rá, vagy csak  jelképes jelentősége volt? 

Az Osztrák Nemzeti Bank, amely egyedül volt jogosult Magyarországon pénzkibocsátásra, a pesti forradalom után, ( 1848 március ) nem bocsátott elegendő ezüstöt a magyar bankfiókok rendelkezésére vélhetően szándékosan, majd májustól hivatalosan is megszüntette a konvertibilitást, ezért a bankjegyek ezüstforintra váltása csaknem lehetetlenné vált. Ez pénzügyi zavarokat okozott, és a pénzügyi mozgástér csökkenésével párhuzamosan, megingott a közös papírpénzbe vetett bizalom is. Ráadásul valutahiány is kialakult az országban, szóval kézenfekvő volt, hogy valamit lépni kell. A magyar kormány a bécsi udvar tiltakozása ellenére elhatározta, hogy „nemzeti bankjegy”-et bocsát ki. Vagyis az első  magyar bankjegyek megszületésében komoly szerepe volt az elnyomó hatalomnak is. Pénzügyi kényszerítése visszafelé sült el, mert életre hívta a magyar nemzet önállóságának, önrendelkezésének egyik első hírnőkét, a Kossuth-bankót! Tehát valóban szükség is volt rá, de egyben egyfajta jelzésnek is szánták a bécsi udvar felé, hogy a magyar nép a függetlenedés útjára lépett. Szokták szükségpénzként hivatkozni rá, bár én ez esetben nem szeretem ezt a meghatározást. Mert valóban “szükség” volt rá, de nem azért nem maradt hosszú éveken át forgalomban, mert csak rövid ideig lett volna rá szükség, hanem azért mert ezt megakadályozta egy elnyomó hatalom. A szabadságharc során azonban bizonyos esetekben, valóban adtak ki tényleges “szükségpénzeket”, mert a pénzhiány problémája végül teljes egészében nem oldódott meg.

A szabadságharc bukása után

A bankjegy 1848 augusztus 6.-tól, 1849 októberéig voltak forgalomba ( mindössze 1 évig ), mint az önálló magyar pénzkibocsátás első próbálkozása, de végül a szabadságharc bukása  megpecsételte a sorsát, és végül a győztes osztrák hatalom áldozatává vált. Az osztrákok mindenáron meg akarták semmisíteni az összes Kossuth-bankót, mivel azok a magyar identitás megteremtésében nagy szerepet játszottak. Ezt valóban “helyesen” gondolták, mert ez valóban így is volt. A Ferenc József császár által a magyarországi “lázadás” leverésével megbízott Windisch-Grätz volt a Kossuth-bankók legádázabb ellensége. Már 1848 végén!, majd 1849 tavaszán is rendelkezett, hogy: minden Kossuth-féle bankjegy „megsemmisítés végett általadandó”, illetve arról is döntött, hogy „a bankjegyek nem csak elkoboztatnak, hanem a birtokos még azonkívül legszigorúbban büntettetni fog.”

Az osztrákok tehát minden fegyvert, jelképet, tárgyat begyűjtöttek, ami a forradalomra emlékeztetett, és hát a Kossuth-bankjegyek is ezek közé tartoztak, ráadásul, ezeket a bankjegyeket relatíve könnyű volt elrejteni, és akár magadnál is tartani. Vagyis bár ezek a bankjegyek kibocsátásuk után 1 évvel, tulajdonképpen már nem értek semmit, a magyarok nagy része ezt nem így gondolta. A forradalom bankjegyeinek használatát tehát szigorúan tiltották, illetve később  már félévnyi börtön várt arra, aki mégis megtartotta azokat. Kötelező volt ellenszolgáltatás nélkül, leadni, vagy megsemmisíteni őket. Valamivel később pedig az osztrákok miután Kossuth Lajos nevét kivágták vagy kitépték a bakjegyekből, a beszolgáltatott papírpénzeket a nagyobb városok főterein nyilvánosan elégették, szigorú katonai őrizet mellett, mert azért bár az osztrák hatóságok magabiztosnak mutatták magukat, ezekben az időszakokban továbbra is tartottak egy esetleges újabb fegyveres felkeléstől.

Kossuth bankók égetése Pesten 1849. októberében

Kossuth végül, a törökországi száműzetéséből, 1851-ben Amerikába emigrált. Itt újból nekifogott bankjegyek kiadásához. Úgy gondolta, hogy az újbóli szabadságharc győzelme esetén ezek lesznek majd a későbbi fizetőeszközök. 1851. december 15-én a Dafort, Bald and Co. New York and Phildalephia cégnél rendelte meg  az 1, 5, 50 és 100 dolláros kölcsönjegy nyomtatását, amelyek 1852, január 1-jei keltezéssel kerültek felhasználásra. Majd  ezután Kossuth, Philadelphiában 1, 2 és 5 forintos pénzjegyeket is nyomatott.  Végül Kossuth Londonban próbált meg kiadni 1, 2 és 5 forintos pénzjegyeket, ezek nagy részét azonban elégették, és kiadásra már nem kerültek. Ezek jelenleg a legritkább Kossuth-bankók.

A  “nemzeti jelkép” megszületése

A Kossuthról elnevezett papírpénz visszavonhatatlanul a függetlenség, és elnyomás elleni összefogás szimbóluma lett. Megtartása, rejtegetése pedig ennek a “harcnak” egy szimbolikus  megnyilvánulása, és folytatása volt. A néprajzi szakirodalom is több szokást feljegyzett ezzel kapcsolatban: Borsod megyében, Tardon a 2 forintos bankjegy sarkában látható csillagvirág és fekvő tulipán motívumai megjelennek a női ingvállak, férfi-ingek mellrészét, a surcokat ( kötényeket ) díszítő hímzéseken, vagy kisebb használati tárgyakon, lakberendezési tárgyakon is. Móra Ferenc is feljegyzett egy szokást,  ( Szeged környéki ), amely szerint a halott családfő zsebébe mindig egy Kossuth-bankót tettek.

Sok gyűjtő számára  fontos, hogy gyűjteményének része legyen egy Kossuth-bankó. Ha eddig nem értetted, hogy ez miért van így, talán most már átérzed ennek a jelentőségét. Bár már 175 év telt el az első Kossuth-bankók megjelenés óta, még mindig kiemelt figyelem övezi az egyes példányokat. Hogyan is foglaljam össze…. A Kossuth-bankók történelmi jelentősége rendkívüli, nemzeti jelképként betöltött szerepük pedig örök érvényűként fog megmaradni. Egyenlőre mostani pénzben 🙂 is “megfizethető” árakon forognak ( ez állapottól, címlettől függ általában felfelé, vagy lefelé ), de meglátjuk mit hoz majd a jövő! Ha felfelé mennek az áraik, annak is örülni fogok, mert az azt fogja jelképezi számomra, hogy egyre értékesebbnek értékeljük ezeket a “kincseket”, ha lefelé, akkor pedig azért fogok örülni, mert többeknek lesz lehetősége beszerezni egy-egy darabot, így többen fognak őrizni egy-egy darabot a magyar történelem eme fontos időszakából.

A Kossuth-bankól létrejöttének részletesebb történetét, több helyen is el tudod olvasni, például itt: wikipedia.org ( Kossuth-bankó ), vagy itt: fokusz.info ( A Kossuth-bankóktól a Kossuth-dollárig )