Azt tudtad, hogy a dollár “felmenője” Hollandiából származik? ( Az “oroszlán-tallér” története )

Az Egyesült Államok napjainkban már képes “saját” ötletekkel, találmányokkal, újításokkal előállni, nem fontos ( azért még szoktak ) “lopniuk” mástól. Azonban ez nem mindig volt így. Azt tudjuk, hogy az Egyesült Államok végül is egy nem létező ország volt 1776-ig, vagyis más országokhoz képest fiatalnak számít. Egyiptomot i. e. 3100 környékén egyesítette Ménész, az első fáraó, vagy lehet nem is gondolnád, de az apró San Marino már 301-ben függetlenné vált. Szóval bár napjainkra Amerika a világ vezető hatalma ( még ) pár száz évvel ezelőtt lopnia, “csábítania”, vagy lefizetnie, kémkednie  ( ja és az indiánokat kiirtania, és rezervátumba zárnia ) kellett ahhoz, hogy ezt elérje. A jelenleg ( még ) a világ legfőbb tartalékvalutája is az övék, ez pedig nem más mint az amerikai dollár. Na de itt jön a lényeg. Ezzel kapcsolatban sem erőltették meg magukat túlzottan, mert nem teljesen önállóan “találták” ki, hanem kimondhatjuk, hogy lemásoltak egy korabeli pénzt, átalakították, és ha úgy tetszik félig meddig ellopták a nevét. Ennek a rövid történetét nézzük meg az alábbi cikkben.

Hollandia történelme ( röviden )

A történetünk “magjait” Hollandiában kell keresni. Vagyis ekkor még nem így hívták. A mai Hollandia ( Németalföld ) területén germán törzsek éltek, akik az 1. századtól a Római Birodalom részévé váltak. Később  a területet a frankok hódították meg a 8. században. A 9. században Lotaringiához, illetve a Nyugati-frank Birodalomhoz, majd a 10. századtól pedig a Német-római Birodalomhoz tartozott.  Végül a 14–15. századtól, a  körülötte lévő és létező nagyobb hatalmak, a  Burgundi Hercegség, a Német-római Birodalom, Habsburg Birodalom, majd végül a Spanyol Birodalom befolyási területei voltak, amelyek bizonyos időszakokban részben önállóan működtek. Aztán több okból ( nem csak területi, hanem vallási is ) is a németalföldi tizenhét tartomány 1568-ban fellázadt a spanyol uralom ellen. A felkelés, és a későbbi  békeszerződés közötti időszakot hívjuk a nyolcvanéves háborúnak ( spanyolul: guerra de los Ochenta Años ) vagy más néven Németalföldi szabadságharc-nak. A spanyolok kezdetben visszaszorították a lázadást, azonban az északi hét tartománynak 1572-ben sikerült  ténylegesen függetlenné válnia. Ezt 1579-ben, az utrechti unió megalakításával nyilvánították ki, majd végül  II. Fülöp spanyol király 1581-es trónfosztásával  jött létre a mai Hollandia elődje, a Hét Egyesült Holland Tartomány Köztársasága ( hollandul: Republiek der Zeven Verenigde Nederlanden ), amely teljes függetlenséget élvezett spanyol Habsburg-háztól. 1648-ban, a vesztfáliai békében a spanyol kormány hivatalosan is elismerte Hollandia függetlenségét, és egyúttal azt is deklarálták, hogy nem tartozik a Német-római Birodalomhoz. Ez az államforma egészen 1795-ig állt fenn, amikor is a forradalmi Franciaország beavatkozásával kikiáltották az 1806-ig fennálló Batáviai Köztársaságot. 1806-ban Napóleon öccse, Louis Bonaparte számára létrehozta a Holland Királyságot, majd 1810-ben a friss királyságot beolvasztotta a Francia Császárságba. A franciák 1813-ban vonultak ki az országból. Innentől így alakult: Egyesült Holland Királyság ( 1815-30 ), majd Holland Királyság ( 1830-tól ). Napjainkra Hollandia államformája alkotmányos parlamentáris monarchia. Vagyis az államfő a király, de a kormány élén a miniszterelnök áll. Még mindig rendelkezik 6 tengerentúli területtel, ezek a területek azonban nem részei az EU-nak. Hollandia egyébként 1958. január 1. óta tagja ( alapító tag ) az EU elődjének az Európai Gazdasági Közösségnek, amit csak később 1992-ben neveztek át: Európai Uniónak.

Kanyarodjunk vissza egy kicsit az elejére. A mai Hollandia elődje, a függetlenségének a kivívása után,  gyors gazdasági fejlődésnek indult, rövid időn belül képes volt megteremtette önálló hadi- és kereskedelmi flottáját, majd gyarmatbirodalmat épített ki. A tudományos életben is az élre került ( elsősorban a déli tartományokból és Spanyolországból ide menekült zsidóknak köszönhetően ). 1602-ben megalakult a Holland Kelet-indiai Társaság aminek a nevét, azt hiszem már sokan hallottátok. Majd 1621-ben megalakult a Holland Nyugat-indiai Társaság. A  Holland Kelet-indiai Társaság, amit szokás nevezni  Németalföldi Kelet-indiai Társaság-nak is, tulajdonképpen a világ első multinacionális vállalkozás lett. Az első cég, amely részvényeket adott ki pénzügyei finanszírozására és ezzel létrehozta a modern tőzsde elődjét. A Holland Nyugat-indiai Társaság-ot az ő mintájára alapították. Mindkettő nagy kereskedelmi társaság kvázi önálló államként viselkedett, saját kormányzattal, hadsereggel, flottával és külpolitikával rendelkezett. Ebbe részletesen nem mennék bele, ez egy másik történet. A lényeg, hogy a függetlenség elnyerése után, kézenfekvővé vált, hogy szükség lesz egy önálló valutára is.

Az első “oroszlán-tallér”

Az első nagy ezüst érmét, amit “oroszlán-tallérnak” neveztek, ( 27,68 g ) 1575-ben verték (  1575. augusztus 25-i határozattal vezették be ), a Dordrechtben található pénzverdében.  ( Összesen hat tartomány vert végül oroszlán-tallért ) Ezek az érmék voltak a  daalderek, amelyek később Leeuwendaalder vagyis “oroszlán-tallér” néven lettek ismertek. A „daalder” szó a német „Thaler” szó közvetlen származéka, amely a Joachims-völgyre ( Tal ) utal, ahol ezüstöt bányásztak a német ezüstérmékhez. Ezeken az daalder érméken már nem szerepelt  II. Fülöp király arcképe, címere és jelszava. Ehelyett az előlapon egy félig látszó lovag látható, kezében a tartomány címerével, MO NO ARG ORD HOL, Moneta Nova Argentea Ordinum Hollandiae latin felirattal, amely  jelentése: „Holland állam új ezüstpénze” A hátoldalon pedig egy holland oroszlán látható. A szélén szintén latin felirat, a  CONFIDENS DNO NON MOVETUR, Confidens Domino non movetur, vagyis „Aki Istenben bízik, az állhatatos”. Az érme ára 32 stuiver volt, három stuiverrel magasabb az ezüst belső  ( .750 ) értékénél. Ez a különbözet egyfajta hadiadó volt ( a háború finanszírozására fordították ), ami a közkasszába folyt be ( megközelítőleg  20 millió stuivert ). Később ez az érték már 36-42 stuiver között mozgott, így egy  holland kereskedőnek olcsóbb volt Leeuwendaaldersben fizetni a külföldi adósságot a drágább Rijksdaalders helyett. Végül az ezüst “oroszlántallér” a holland és európai történelem egyik legfontosabb kereskedelmi érméje lett. Elfogadták a világ minden szegletében, de különösen Európában és Észak-Amerikában.

Hollandia, Németalföld, 1585 ( 42 mm, 27,22 g ) Leeuwendaalder ( A kép forrása: commons.wikimedia.org )

Hogyan jutott el Amerikába?

A holland gyarmatosítók, telepesek vitték el az érmét Új-Amszterdamba ( később New York ), ahol az érme nagyon népszerű lett a tengerészek és a kereskedők körében. Ezek a holland telepesek nem menekültek voltak, abban a reményben érkeztek az Újvilágba, hogy meggazdagodjanak, így gyorsan a kereskedelmi élet részeivé váltak. A Leeuwendaalder, vagyis “oroszlán-tallér” így lett az első gyarmati érme, amelyet széles körben használtak Észak-Amerikában. Az érme angolul beszélő felhasználói fokozatosan megváltoztatták nevének kiejtését daalderről dollárra, vagyis a holland „daalder” szó az angolban „dollár”-ra változott. Az eredeti “dollárt” oroszlán-dollárnak is nevezték. A számtalan amerikai érmén és bankjegyen olvasható “In God We Trust ” vagyis “Istenben bízunk” felirat pedig a fentebb már említett „Aki Istenben bízik, az állhatatos” érmefelirat “szinonimája”.

A 17. században a spanyolok “megirigyelték” a holland ezüst sikerét, és megkezdték az oroszlán-tallérhoz hasonló saját ezüstérméik tömeggyártását Mexikóban, Bolíviában és Peruban. Szó szerint elárasztották a  gyarmat kereskedelmi területeket. Bár a spanyol pénznem hivatalos neve peso volt, az ezüst kereskedelmi érméket még mindig dollárnak hívták. A név a jó pénz és a bizonyosság szinonimájává vált a gazdasági tranzakciókban. Az amerikaiak, végül a függetlenség elnyerése után létrehozták ( már 1782-ben elkezdték a tervezést ) saját valutájukat, a gyakran használt dollár szót választották névnek. Az 1792-ben kiadott  érmetörvény hivatalosan is bevezette a dollár és a cent rendszerét. Azonban az Egyesült-Államokban még 1857-ig elfogadták a holland  Leeuwendaaldereket.

Mi lett végül az oroszlán-tallér sorsa?

Az 1606-os valutareform során az oroszlán-tallért elfogadták az „általános érmék” közé, és egészen 1713-ig verték. Groningen kivételével minden tartományi pénzverde verte. A XVII. század során a legelterjedtebb fizető- és elszámolási egység volt a Balkánon, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában is. Főleg az Oszmán-Birodalommal folytatott kereskedelem során használták. Az arab kereskedők állítólag „Abu Kelb”-nek, „a kutya apjának” nevezték az érmét, mert a büszke holland oroszlánt a muszlimok lekicsinylően kutyának nevezték, vagy kutyának nézték. A törökök rabszolgákat vásároltak Leeuwendaalderekkel, kalózoktól és harcoló uralkodóktól Madagaszkáron. A madagaszkáriak viszont új fegyvereket és hajókötélzetet vásároltak az amerikai gyarmatokon Leeuwendaalderekkel. Használták még más rabszolga-kereskedők és kalózok is. A balti kereskedelemmel pedig Oroszországig is eljutott, ahol levoknak nevezték. Az oroszlán-tallért számos pénzverde másolta, főleg Németországban és Itáliában. A másolatok – haszonszerzés végett – sokszor gyengébb minőségű ezüstből készültek, de a leletekben való ritka előfordulás arra utal, hogy az arab kereskedők ügyesen meg tudták különböztetni a jó és a rossz tallérokat. Hamis feliratokkal ellátott utánveretek még ritkábbak. Ennek ellenére a sorozatos pénzrontási kísérletek hozzájárulhattak ahhoz, hogy az oroszlán-tallért idővel felváltotta a Mária Terézia-tallér és a piaszter. További érdekesség, hogy  a bolgár leva, valamint a román és moldovai lej neve is az oroszlán-tallérból származik