Valóban joga volt a feudális úrnak elvinni a menyasszonyt, hogy vele töltse az első éjszakát?

Bizonyára sokan láttátok már az 1995-ben készült A rettenthetetlen ( Braveheart ) című filmet, Mel Gibson főszereplésével. William Wallace, a XIII. századi skót felkelő életét, és halálát mutatja be nagyjából megfelelő történelmi hitelességgel. Láthatunk benne egy jelenet, amely egy “elképzelt eseményt” mutat be. Az ebben ábrázolt, bemutatott középkori “hagyománynak” hitelességét azonban még a mai napig vitatják. Erről írnék röviden. Erre gondolok: 

A jelenetben egy feudális úr él a “Jus primae noctis“, ( a szó szerinti fordításban “Az első éjszaka joga” ) vagy másképp leírva “Droit du seigneur” által, számára biztosított előjoggal. A hagyomány szerint egy feudális úr vagy nemesembernek jogában állt az első éjszakai jog gyakorlása, ami gyakorlatban azt jelentette, hogy az ifjú menyasszony az első éjszakáját köteles volt vele tölteni ( szüzességét neki “adni” ), amennyiben ő erre “igényt” tartott. Azt hiszem ehhez nem kell sok mindent hozzáfűznöm, hogy elhiggyétek, mekkora sérelem lehetett ez. Már amennyiben valóban létezett. Merthogy a jelenlegi tudásunk szerint, ezt minden kétséget kizárólag, bizonyítani nem lehet. Eddig még soha nem találtak komolyabb dokumentumot, rendeletet, jelentést, panaszt, tárgyalást, amely ezt említené. ( A történészek csak egy kis svájci faluban találták meg írásba foglalva ezt a “jogot”, azonban a rendelkezésre álló források alapján valószínűtlen, hogy ténylegesen alkalmazták is volna. ) Mindazonáltal néhányan emlékezhetnek rá, hogy Beaumarchais említi ezt A Figaro házasságában, amikor a gróf ki akarja használni Rosine-t a főszereplő nászéjszakája előtt. Ugyanakkor Voltaire is elítéli a gyakorlatot a Filozófiai Szótárjában, mintha elfogadná annak létezését.

Mindenesetre az, hogy bekerült a filmbe, nem meglepő. “Tökéletesen” beleillik, egy ilyen hollywoodi filmbe, amely bár hitelesnek nevezhető, természetesen használ néhány “kiegészítést”, a drámaibb hatások fokozására.