Tudtad? ( történelmi érdekességek )

1816-ban nem volt nyár a Földön. A "Dido building Carthage" című William Turner festményen egy szokatlanul ragyogó Napot láthatunk. talán a művész így próbálta meg ábráozlni az indonéz Tambora vulkán kitörése miatt keletkező szokatlan fényhatásokat. 1815 áprilisában szokatlan természeti katasztrófa következett be a Földön: a Tambora vulkán kitörése annyi gázt és hamut lövellt a légkörbe, ami éghajlatváltozást okozott az egész bolygón. 1816-ot ezért nyár nélküli évnek nevezik, és a mai napig ez volt a leghidegebb év az emberiség történelme során, amióta csak dokumentáljuk az időjárási megfigyeléseket. A hőmérséklet világszerte csökkent, ami hatalmas terméskiesést, állatpusztulást és globális élelmiszerhiányt okozott. A tudósok szerint az abnormális hideg oka az 1815-ös indonéz vulkánkitörés, valamint számos más nagyobb kitörés volt 1808 és 1814 között. A légkörben felhalmozódott jelentős mennyiségű hamu következtében kevesebb napfény jutott át a sztratoszférán. Több hónapba telt, mire a hamu teljesen szétterjedt a Föld légkörében, így az 1815-ben bekövetkezett hatalmas kitörés hatása ebben az évben még nem is volt igazán észlelhető Európában, 1816 márciusában azonban már annál inkább, amikor nem érkezett a tavasz, hanem továbbra is szokatlanul télies maradt a hőmérséklet. Áprilisban és májusban rengeteg hó, eső és jégeső esett, júniusban és júliusban pedig nulla fok alatti hőmérsékletek voltak az Egyesült Államokban: New Yorkban és New Englandben a hó is esett. Németországot szokatlanul erős viharok sújtották ebben az évben, sok folyó kiöntött, Svájcban pedig az év minden hónapjában esett a hó.
Posted in

Megtalálták az elveszettnek hitt második világháborús „pokolhajót”

A második világháború számos olyan tragédiát rejt, amelyek évtizedeken át feledésbe merültek. Ezek közé tartozik a japán Hōfuku Maru teherhajó története is, amelynek roncsait a jelek szerint több mint nyolcvan év után sikerült azonosítani a Fülöp-szigetek nyugati partjainál. A hajó azonban nem egy egyszerű katonai szállítóeszköz volt: a Hōfuku Maru egy úgynevezett „pokolhajó” ( Hellship ) volt, amely több ezer hadifogoly szenvedésének színhelyévé vált. A tengeri régészekből, történészekből és kutatókból álló csapat felfedezése nem csupán egy hajóroncs megtalálását jelenti, hanem egy olyan elfeledett történelmi fejezet felszínre hozását is, amely több ezer ember tragikus sorsáról szól. A felfedezéseket a Discovery „Expedition Unknown” című műsorának két részes premierjében mutatják be, amely június 24-én kerül adásba.


A japán haditengerészet által a második világháború idején „pokolhajóvá” átalakított Hōfuku Maru teherhajó, amely több mint 1200 szövetséges hadifogollyal a fedélzetén süllyedt el.  ( A kép forrása: Német Szövetségi Levéltár, Bild 137-030555 )

A „pokolhajók” a második világháború idején a japán haditengerészet által lefoglalt kereskedelmi hajók voltak. Ezeket főként hadifoglyok szállítására használták, gyakran embertelen körülmények között. A foglyokat zsúfolt rakterekbe zárták, ahol kevés víz, kevés élelem és szinte semmilyen orvosi ellátás nem állt rendelkezésre. Sokan nemcsak az éhezés és a szomjúság miatt haltak meg, hanem a hőség, a betegségek, az őrök brutalitása vagy kivégzések következtében is. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy a szövetséges erők általában nem tudták, hogy ezek a hajók hadifoglyokat szállítanak, ezért több alkalommal megtámadták őket. A történészek becslése szerint a több mint 125 ezer szövetséges hadifogoly közül, akiket ilyen hajókon szállítottak, körülbelül 20 ezren vesztették életüket útközben. A Hōfuku Maru tragédiája 1944. szeptember 21-én következett be. A hajó fedélzetén és raktereiben akár ezer brit és holland hadifogoly is tartózkodhatott, amikor egy amerikai támadás következtében elsüllyedt. A hajó mindössze három perc alatt került a tenger mélyére, és több mint ezer ember vesztette életét.


Tudtad? ( történelmi érdekességek )

A Bastille ostroma ( 1789. július 14. ) idején összesen csak 7 fogoly volt bebörtönözve. Közülük négyen váltóhamisítók voltak, ketten elmebetegek, a hetediket pedig a szexuális perverziói miatt zárták be.

A Hōfuku Maruként újonnan azonosított roncs fotogrammetriája az „Ismeretlen expedíció” keretében ( Fotó: Evan Kovacs, Marine Imaging Technologies, LLC )

A hajóroncs pontos helye hosszú időre feledésbe merült. A Hellships Memorial Foundation kutatói azonban amerikai és japán katonai archívumokban olyan dokumentumokra bukkantak, amelyek szerint a Hōfuku Maru nem ott süllyedt el, ahol korábban feltételezték, hanem több min t 30 mérfölddel távolabb.A felfedezés kulcsfontosságú bizonyítéka lett annak, hogy a japán katonai források pontos adatokat tartalmaztak a támadás helyszínéről és az érintett hajókról. Ez lehetővé tette, hogy egy kutatócsoport újra megkezdje a keresést. A csapat tagjai között volt Evan Kovacs képalkotási szakértő, Calvin Mires tengerészeti régész és Josh Gates kutató, televíziós műsorvezető is. A terület szonárvizsgálata egy korábban ismeretlen roncsot mutatott ki, amelyet későbbi mélytengeri merülések során sikerült azonosítani. A vizsgálatok során emberi maradványokat is találtak. A bizonyítékok egyre inkább arra utaltak, hogy a roncs valóban a Hōfuku Maru lehet. A hajó mérete, elhelyezkedése, kora és szerkezete mind megfelelt a történelmi adatoknak. A roncs két nagyobb részre szakadt, ami szintén megegyezik a korabeli beszámolókkal. A hajó maradványai több mint 50 méteres mélységben, mintegy 160 lábnyi víz alatt fekszenek. Tim Beckensall, a Hellships Memorial Foundation kutatója szerint minden részlet összeáll: a roncs megfelelő méretű, megfelelő helyen található, és a korszak is megegyezik. Véleménye szerint a felfedezés minden kétséget kizáróan a Hōfuku Maruhoz köthető.


A Hōfuku Maru roncsának megtalálása nem csupán egy régészeti siker, hanem egy történelmi emlékezés pillanata is. A hajó fedélzetén és raktereiben elhunyt több mint ezer ember története évtizedeken át csak töredékesen volt ismert. A pokolhajók története a második világháború egyik legsötétebb, kevésbé ismert fejezete. Ezeknek az embereknek az emléke azonban tovább élhet azoknak a kutatóknak köszönhetően, akik évtizedekkel később is keresték az igazságot. A felfedezés reményt adhat az áldozatok családjainak is, akik most közelebb kerülhetnek ahhoz, hogy méltó módon emlékezzenek meg szeretteikről. A Hōfuku Maru története pedig újra emlékeztet arra, hogy a történelem elveszettnek hitt darabjai néha még évtizedek múltán is előkerülhetnek a tenger mélyéről.

Hirdetés