A történelem során számos olyan pénzszerű tárgy született, amely nem valódi fizetőeszköznek készült, hanem vallási, kulturális vagy emlékezeti szerepet töltött be. Ezek közé tartoznak az úgynevezett Görlitz sékelek is, amelyek különleges helyet foglalnak el a zsidó és keresztény hagyományok, valamint a numizmatika határterületén. Bár nevük egy német városhoz, Görlitzhez kapcsolódik, ezek a tárgyak valójában egy sokkal összetettebb történelmi folyamat eredményei. A Görlitz sékelek az ókori zsidó pénzérmék utánzatai voltak, amelyek leginkább az első zsidó háború ( Kr. u. 66–70 ) idején vert valódi sékelekre vezethetők vissza. Az eredeti ókori érmék azonban a középkori Európában alig voltak ismertek, ezért a későbbi készítők saját elképzeléseik alapján alkották meg ezeket a „sékeleket”. Így jött létre egy olyan különleges tárgytípus, amely egyszerre volt emléktárgy, vallási szimbólum, amulett és olykor tévesen valódi ókori ereklyének tartott tárgy.
A Görlitz sékelek története a 15. század közepére vezethető vissza. A hagyomány szerint Görlitz városának polgármestere, George Emmerich 1465-ben jeruzsálemi zarándoklaton vett részt. Útjáról visszatérve állítólag magával hozott egy ókori sékelként azonosított ezüstérmét, amelyről azt állította, hogy egyike volt annak a harminc ezüstpénznek, amelyet Júdás kapott Jézus elárulásáért. Bár történelmileg nem bizonyítható, hogy valóban ilyen érme került Görlitzbe, a történet rendkívül erősen hatott az európai vallásos képzeletre. Görlitz különleges szerepét erősítette, hogy a városban található egy jeruzsálemi Szent Sír-másolat, amely már a késő középkorban fontos zarándokhelynek számított. A látogatók számára bemutatott tárgyak között állítólag olyan érmék is szerepeltek, amelyeket Júdás harminc ezüstpénzeként értelmeztek. A zarándokok érdeklődése hamar megteremtette az igényt az ilyen tárgyak másolataira, ezért különböző műhelyekben elkezdtek készülni a sékelutánzatok. A későbbi kutatások azonban rámutattak arra, hogy a „Görlitz sékel” elnevezés kissé félrevezető. A 19–20. századi kereskedelmi és gyűjtői irodalom sok olyan héber feliratú, sékelhez hasonló tárgyat is Görlitzhez kötött, amelyek valószínűleg más európai városokban készültek. A bizonyíthatóan Görlitzben vert darabok száma ma sem ismert pontosan. A valóság inkább az lehetett, hogy Görlitz volt az egyik kiindulópontja ennek a hagyománynak, amely később egész Európában elterjedt.
Görlitz-i sékel [8]. Német, 1844-1853, “előlapok” ( A kép forrása: winners-auctions.com )
A sékelutánzatok megjelenése általában az első zsidó háború valódi érméit idézte. Az eredeti ókori sékeleken héber betűk, növényi motívumok és vallási jelképek szerepeltek. A középkori és kora újkori utánzatok készítői azonban gyakran félreértették ezeket a jeleket. Például az eredeti érmék egyik oldalán látható serleg alakú edényt és a fölötte lévő héber évszámot sok utánzaton úgy ábrázolták, mintha füst szállna fel egy edényből. A tárgyak készítésének célja sem mindig volt azonos. A keresztény világban sokan Jézus elárulásának emlékéhez kötötték őket, és vallási emléktárgyként vásárolták a zarándokhelyeken. Gyakran amulettként is használták őket, például ékszerbe foglalva vagy díszként viselve.
Görlitz-i sékel [8]. Német, 1844-1853, “hátlapok” ( A kép forrása: winners-auctions.com )
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| A nagy gazdasági világválság amely az 1929 októberében a New York-i tőzsde összeomlásával kezdődött, 1933-ban érte el csúcspontját az USA-ban, de hatásai az 1940-es évekig tartottak. A válság idején a világkereskedelem a felére esett vissza, az ipari termelés drámaian csökkent, bankok és mezőgazdasági ágazatok kerültek válságba, a munkanélküliség pedig rekordmagasságot ért el. 1929 és 1933 között az USA-ban közel 11 ezer bank ment csődbe a 25 ezerből. A válság hatására a társadalmi szokások is megváltoztak; például a cipzár használata terjedt el, mert az emberek nem tudták megengedni maguknak a gombokat. Herbert Hoover elnököt sokan hibáztatták a válságért, ezért a nyomornegyedeket "Hoover-városnak", az ingyenkonyhák ételeit pedig "Hoover-pörköltnek" nevezték. Az emberek a válság idején szinte mindenből levest készítettek, köztük olyan különlegességeket is, mint a perec- vagy kávéleves, sőt, a válságleves is, ami ketchupból és forró vízből állt. A válság leginkább az Appalache-régió hegyvidéki közösségeit sújtotta, ahol sok család annyira elszegényedett, hogy pitypang és szeder lett a fő táplálékforrásuk. Ezzel szemben Joseph Kennedy, John F. Kennedy apja, hatalmas vagyonra tett szert ingatlanügyleteinek köszönhetően, és 1929-től 1935-ig vagyonát 4 millióról 180 millió dollárra növelte. Érdekes módon, a válság alatt, 1930 és 1933 között az amerikai lakosság halandósági rátája csökkent, amit a kutatók a stresszmentesebb életnek tulajdonítanak. Amikor Franklin D. Roosevelt 1933-ban elnök lett, az állam aktívabban beavatkozott a gazdaságba, és a New Deal keretében átfogó közmunkaprogramot indított a munkanélküliség csökkentésére. Csak a Tennessee folyó völgyében folyó munkálatokban 8,5 millióan dolgoztak 1935 és 1943 között. |
A zsidó közösségek körében is kialakulhatott saját használatuk. A sékel fogalma fontos szerepet játszott a zsidó vallási hagyományban. A Biblia és a rabbinikus irodalom egyaránt említi a sékelt, többek között a templomi adó és a vallási kötelezettségek kapcsán. Egyes hagyományok szerint a sékelutánzatokat felhasználhatták a „machacít hásekél” ( fél sékel ) szokásaihoz, például adományozáskor, a Purim ünnepéhez kapcsolódó pénzadományoknál, vagy akár a pidjón hábén, az elsőszülött fiú kiváltásának szertartásánál is. Ez különösen érdekes kérdéseket vet fel, mert sok európai zsidó számára az ókori sékelek valódi külseje nem lehetett ismert. Így egy ezüstből készült, héber felirattal ellátott tárgy könnyen tekinthető volt a hagyomány által említett sékelnek. Egyes darabokon olyan feliratok is megjelentek, amelyek Salamon királyra vagy Dávid királyra utaltak, ami azt mutatja, hogy készítőik nem egyszerűen másolták az ókori érméket, hanem saját vallási elképzeléseiket is beépítették. A sékelutánzatok gyártása később több európai központban folytatódott. Prága, Hamburg, München és Nürnberg mellett Angliában is nagy mennyiségben készültek hasonló tárgyak a 19–20. század fordulóján. Az angol változatok között már olyan darabok is akadtak, amelyeket kifejezetten másolatként árultak, bár előfordult, hogy a csomagolás vagy a leírás valódi ókori érmének tüntette fel őket. A numizmatika számára ezek a tárgyak azért különösen érdekesek, mert nem egyszerű hamisítványokról van szó. Nem elsősorban megtévesztés céljából készültek, hanem egy vallási és történelmi elképzelés tárgyi megjelenítéseként. Éppen ezért a Görlitz sékelek vizsgálata nemcsak a pénztörténethez, hanem a vallástörténethez, a zarándoklatok történetéhez és a középkori ereklyekultuszhoz is kapcsolódik.
A Görlitz sékelek története jól példázza, hogy egy tárgy jelentősége nem mindig az eredetiségében rejlik. Ezek az érmének látszó tárgyak nem voltak az ókori Izrael valódi fizetőeszközei, mégis évszázadokon keresztül fontos szerepet töltöttek be Európa vallási kultúrájában. A Görlitz név mögött egy összetett hagyomány áll: zarándokok, keresztény emlékezet, zsidó vallási szimbólumok és a numizmatika iránti érdeklődés találkozása. A sékelek egyszerre voltak a múlt keresésének eredményei és saját koruk vallási gondolkodásának tükrei. Ma a gyűjtők és kutatók számára ezek a darabok nem az ókori pénzverés bizonyítékai, hanem egy különleges történelmi korszak lenyomatai: annak az időszaknak az emlékei, amikor Európában az emberek megpróbálták kézzelfogható formában megőrizni a bibliai múltat.
Felhasznált forrás: IRA REZAK-Genuine Imitations: Jewish Use of Pseudo-Coins, liderman.co.il
A cikk írásába besegített: ChatGPT ( OpenAI mesterséges intelligencia kutató laboratórium által kifejlesztett chatbot )
Hirdetés
